Kedvünk támadt éttermezni a minap Marcival, és nem fértünk be a kedvec helyünkre. Szomorú, de hát szezon van estefelé az ember ne is reménykedjen. Így röpke duzzogás után úgy döntöttünk, keresünk másik helyet. És útközben megláttam a ROOSTER-t, régóta szemezünk vele, így eldöntöttük itt a nagy lehetőség. A szocreál hotel földszintjén található nagy üres(?) terasszal. Gyanús volt az üresség így a fő utca mellett, tehát bementünk megkérdezni. A terasz ZÁRVA, volt a válasz. Nem magyon értettem miért is, hisz szezon meg minden, de a további kérdéseimre is ez volt a válasz ZÁRVA VAN. Ilyenkor mindig elfilózok valami baj lehet a lengyel tudásommal, de Marysia a munkatársam ma megnyugtatott, mert ő sem értette a helyzetet. Bent a Roosterben meg olyan töményen állt a cigifüst, hogy inkább kimenekültümk, mint megfulladunk.
Végül is a Western étteremnél kötöttünk ki, ami a sétaló utca és az úgynevezett óváros sarkán áll. Kivüről úgy néz ki mint egy gurál-western étterem, de itt ezen meg sem lepődik az ember. Feltünően üres volt ez is, így elővigyázatosan megkérdeztük, hogy kint le szabad e ülni. Itt megengedték, aztán kellemesen elfelejtették, hogy ott vagyunk. Mikorra megjelent a pincérnő, mi már azt mérlegeltük ehető-e. De hát elég kevés volt rajta hús. Ahogy letette az étlapot előrelátóan, azonnal megrelendeltem az italt, hátha legalább arra nem kell várni. Súlyos tévedés volt.
Végül is csak kijött, és hozott inni meg rendelhettünk, majd újra kijött és elmondta hogy amit rendeltünk az nincs kérjünk más. Pontosabbam Marci valamilyen kolbász összeállítást kért, és arról hiányzott az egyik. Kicseréltük másra, majd gondoltunk egyet és azt modtuk, hogy még sem inkább egész más kaját kér. És még egy sört.
Ja, sör, az már nincs most itta meg abból az utolsó üveget, de hoz másfélét. Marci feje szépen lilult, főleg mikor megjött a kajája, a kolbász összeállítás :) és nem a végleges rendelése, no meg persze a beigért foghagymás vaj nélkül. Amiért csak kétszer mentem be szólni. majd Marci bemet és kihozta a vajat. Kicsit féltettem a nénit, Marci arca nem sok jót igért ...
Fizetésnél sem múlták felül önmagukat, mert mit ad Isten épp elromlott a kártya leolvasójuk. Így Marci elment pénzt kivenni, míg én egyedül üldögéltem a szürkületben... Miután megérkezet 10 percet vártunk a pincérnőre, hátha kéri a pénz, de csak nem jelentkezett. Marciban teljesen felment a pumpa, az asztalra dobta pénz és kivontatott az étteremből. De a lelkismertem nem hagyott nyugodni, mert mégis a terszon az asztalon egy adag papírpénz szerintem nincs biztonságban, mert ha el nem lopják akkor a szél viszi le. Marci szerint az ő bajuk, ha eddig nem vették észre távozási szándékunkat. Én felmarkoltam a pénz és berobogtam vele, belenyomtam a pincérnő kezébe és "sohaviszontnemlátásrát" köszöntem.
Könnyü szívvel tudom mondani, ha erre jártok ne tévedjetek a Western étterem közelébe.
Gabi
