Történt a minap, hogy egy vidám baráti társaság kérte, hogy szerezzünk nekik szállást Zakopane környékén. Meg is érkeztek rendben, múlt hét csütörtökön a hegyek lábához, és a nem is olyan rövid autózás ellenére, helyből Marci kezére adtam őket. Férjuram elvitte őket városnézni. Erről már szóltunk régebben, de a java csak most jön... Közös kirándulás után menthetetlenül megkedveltük őket. Szimpátiánkat az sem csökentette, hogy mind szombat, mind varárnap reggel ők ugrasztottak ki az ágyból telefon csörgés segítségével. : )

Mondjuk a kirándulás tök jól sikerült, attól a pofáraeséstől eltekintve, hogy megnyugtattam őket, elég 8-ra menni a Kasprowy Wierch-re vivő lanovkához, mert olyankor még nincs senki. Nincs is, ha én megyek egyedül. De most a fél ország ott állt már sorba, mikor odaértünk. 2 óra várakozás, és 8,12 méter előrehaladás után adtuk fel, és gyalog mentünk a hegyre. Lanovka maradt lefele, ami módfelett szép volt így is. Sőt, erős a gyanúm, hogy még sosem láttam ilyen szépnek a lanovkából a hegyeket. (Persze lehet, hogy csak azért, mert megküzdöttem érte, hogy lanovkázhassak...)
 

Ekkor már nagyon erős volt a gyanúm, hogy szimpátiánk kölcsönös, így fenemód jól esetett a meghívás erre a grill-partyra. Marci nagyon belelkesedett, elrángatott húst venni, meg Zubruwkát (helyi fűves vodka). Aztán meg még mézet is meg fűszerkeveréket, no de visszavágtam, és kértem 20l virágföldet, meg még ezt meg azt, ha már ott jártunk a virágosnál. Engem el kéne tiltani ezektől a boltoktól, mindig elgyengülök, ha növényesnél járok. Én bezzeg nem gyengülök el, sőt erősödöm az ilyen kis kitérőktől, és a velük járó cipekedéstől. Marci pácolt, húst szeletelt - macskát etett, én meg lustálkodtam. Ezt külön ki szeretném emelni, mert az est folyamán többször is szóba került, hogy milyen csodálatos a hús meg Marci, és még az hogy ő egy igazi konyhatüdér, bár a szőrösebb fajtából. Szóval ezúton is hála és köszönet azért, mert olyan, amilyen és az elmúlt 10 évért, aminek hétfőn volt a kerek évfordulója.

Visszatérve a fősodorban, a grill-party mesefinomra sikeredet, hála a házi mangalica kolbászoknak és szalámiknak, amik egyenesen olvadtak az ember szájában. És a MAGYAR KENYÉRNEK, amit itt nélkülözni vagyunk kénytelenek.

Régóta nem nevettem ennyit mint aznap este, a fiúk szinte mindent megtettek a szórakoztatásunkért. Szinte mindent... de leginkább egymáson köszörülték a nyelvüket.

Finom italokat és ételeket sorolhatnám napestig, de ezt Marcira hagyom. Csak egyet szeretnék kielmi: a diópálinkát. Ez a nedű az utolsó utáni pillanatban került elő, mondhatni már épp indultunk. Aki ismer tudja, hogy egy megrögzött antialkoholista lelkületével születtem, és eddigi életem folyamán csak a tejszínnel hígított Bailey's lopta be magát a szívembe, no meg egy kis sangria (természetesen gyümölcslével). De a diópálinka tisztán is finom volt. Kinyaltam Marci poharát, és csak a megrögzött antialkoholista állított le, hogy ne kérjek egy saját pohárkával. Máig bánom... Remélem a készítője olvassa e sorokat, és így személyesen is tiszteleghetek előtte.

Azért a nélkülözés is csappant kissé az etnek köszönhetően, hiszen gazdagabbak lettünk finom, magyar tanyasi tojásokkal, mangalica sonkával és kolbásszal, no meg a lényeg, egy oldal finom mangalica szalonnával. Errefele olyan nehéz jó szalonnát lelni, ez viszont most jó ideig ki fog tartani.
 

Az estről gyalog jöttünk haza. Röpke 5 km távolságot sétáltunk le éjjel olyan szakaszon, ahol csak megcsinálták a közvilágítást, de a fene se érti miért nem használják. Tök sötétben röhögtük végig az utat, főleg amikor Marci talált egy VOLVO dísztárcsát, és úgy döntött jó lesz ez még valamire. (A főnöknönknek volvoja van.) Szerintem ott kellett volna hagyni, de végül is olyan édesen el volt vele. Igaz ma reggel ellenőriztem, és bár tényleg VOLVO-ja van, de tök más tárcsákkal. Megint nekem lett igazam, … ahh.

Az este túl szép volt ahhoz hogy igazán szavakba lehessen önteni, de nagyon hálásak vagyunk érte!

    Gabi és CSom