Zakopanei kalandozások

Mondta tegnap Marci miután beszéltem Bernarddal, az Apartmanház tulajdonosával. Egyeztetünk a kivitelezésről, a padlólapokról és a kandallóról. Minden tetszik neki, amit választottam, mindennel egyetért, pedig nem azaz a könnyen befolyásolható típus, csak tényleg egy húron pendülünk. És utána futottam egy kört örömömben, és sikongattam. Szinte minden vele való beszélgetés után madarat lehet velem fogatni (mert haladunk!!!). Innen Marci következtetése, hogy beszéljünk gyakrabban. Én meg szívesen jelen lennék, akkor amikor Marci előadja a címben szereplő kívánságát Bernardnak. "Látni akarom a fejét!" jeligére. 

De ez még nem minden! Felvilágosítottam Marcit, hogy Bernard túl öreg (tény, hogy jó kiállású) és felesége van (tény, hogy messze), így nem aktuális, hogy engem tegyen boldoggá. Mire a válasz: "Én is szívesen hívom az ő feleségét!"

:) 
Gabi 

... a költözést is. Legalább is ezt tapasztalom, ugyanis megint költöztünk egyik átmeneti helyről, a másik átmenetire. Itt, ha minden jól megy 2 hónapig maradhatunk és innen már az apartmanházban elkészült lakásba költözhetünk.

Az előző költözésnél 2-3 napig csomagoltam és a kicsomagolás is lassabban ment, most egy délelőtt lezavartuk úgy, hogy közben még dolgoztunk is. A kicsomagolás, szerelésekkel együtt egy reggelt vett el, és még hálózati kártyával való ismerkedés és csavarozások is fértek bele.
Rutinos költöző lett a macska is, előző alkalommal csöppecskét megtört, és beköltözött kb. 3 napra a ruhás szekrénybe, amit átkereszteltünk pánikszekrénynek, csak enni járt ki, akkor is szinte lapos kúszásban, az ellenséget lesve. Itt szunyókált egy kört a fürdőben, majd peckesen mindent körbeszaglászott és este már elő is adata a szokásos esti őrjöngései egyikét (az a fránya farka beszólt neki, majd menekülni kezdett).
Marci is rutinosan vett az akadályt, költözés utáni szokásos alvása egy órára rövidült és második nap reggelén csak egy kicsit bolyongott, mire meglelte a ruházata elemeit.

De azért nem minden tökéletes, a minap életem párja a lakás ajtaját, ami egy bitang meredek csigalépcsőre nyílik, nyitotta ki és már tolta is le a nadrágját, hogy WC-zen, mikor szembesült a lépcsőkkel. Rövid zavar, hosszú nevetés után a következő ajtón ment be. Azóta éjjelre zárom az ajtót, nehogy félálomban rossz ajtón menjen ki. Úgy néz ki költözéshez nem elég a rutin.

Gabi 

A szomszédos telken építkezés folyik. Napjaink szokásos háttérzaja a munkások beszélgetése, a betonkeverő monoton morgása.
Ma reggel 6 körül álmaimban fel-fel tűnt a betonkeverő, majd felébredtem a zajra. Mégis csak gáz már 6 kor ilyesmivel bántalmazni a szomszédokat... kinéztem az ablakon,, és sehol egy árva betonkeverő, se munkás. Csönd ... 
Visszafeküdtem és a fülemhez a párnámról egy elégedett macska bújt. Dorombolt, becsuktam a szemem és már tudtam, hol keverik a betont. 

Gabi 

Még csak mi is néhány hete vagyunk főbérlők, de máris albérlőnk akadt. Ráadásul kérdés nélkül költözött be az eresz alá, és mélyen sérelmezte a fotózást, így képeket nem tudunk prezentálni. A csőrét mindketten láttuk, de ez sajnos nem elegendő egy fajtatani meghatározáshoz, no és hang alapján sem tudjuk beazonosítani. Az üres fészek alapján megállapítottuk, hogy a költő szezon vagy még nem kezdődött el (én erre szavazok, mert nincs végig szarva a fal), vagy már is lemaradtunk a fiókákról.
Elmélkedtünk a fióka vállaláson, hogy a terméskő falat, majd valószínűleg nekem kell pucolni. (Kilakoltatás szóba sem jöhet. Kaposváron még a teraszon költő galambokat is etettem.) Szóval alkalmaznám a Visegrádi Erdészet épületén látott polcos módszert (Guáno felfogó, könnyen pucolható). No, de akkor a macska is kényelmesen feljut fosztogatni...

Azt hiszem maradt a falsikálás. 

Gabi 

Így aposztrofálta Marci a ma reggeli időjárást. De ez szerintem nem monszun, még meleg sincs. Van helyette szürkeségünk minden színben és kiterejdésben, köd, esőfelhő és pára. Ennek köszönhetően nem látszanak a hegyek (ahol viszont havazik), olyan hangulatom van, mintha épülettel együtt valaki áttett volna az Alföldre. 

Ilyen időben egy észszerű program van, egy bögre kakaóval bebújni a paplan alá, esetleg egy jó könyv társaságában. Én meg már megint dolgozni fogok, kiábrándító. 

Gabi 

Mi először nem akartunk. Sokan kérdezték nincs-e magyar szállás Zakopaneban, akik ismernek minket mondták csináljunk egyet. Na persze az utazási iroda, a tolmács iroda, bokros teendőink mellé még pont elfér. Aludni meg minek? Szóval tiltakoztunk mi rendesen. 
Aztán felmondták az albérletünket, ahol olyan jól elvoltunk az elmúlt öt éveben, szépen felújítottunk, belaktuk, ismertük a szomszédokat, meg a helyi macskákat, mókusokat. A felmondás körül is ment a kavarás, mert a ház tulajdonosa, az öreg úr (röviden: házi bácsi), nem akarta hogy elmenjünk, hisz helyünkre egy konfliktuscsomagszerű idősebb rokon költözne. Házi néni viszont intenzíven támogatta a költözést, idős rokon érkezését. A támogatását azzal is kifejezte, hogy a leglehetetlenebb időpontokban jött át hozzánk (kopogás nélkül) táborozott le a nappaliban, (miközben én hálóingben meredtem a küszöbön), hogy talált nekünk lakást. :) Egy idő után mi is az elköltözést támogattuk. 
Csak, hogy Zakopaneban ez nem egy egyszerű dolog. Akinek kulturált állapotú lakása van, az kiadja turistáknak. Szóval kezdhetnénk elölről a felújítást. No meg azóta megszaporodunk, macskánk lett, cég székhelyre van szükségünk. Ismerjük el nem vagyunk egyszerű albérlők. No meg, ha már változtatunk, akkor csak is jobbra, így megindult az álmodozás. Legyen kert, ahol grillezni és napozás közben olvasni lehet. Legyen terasz, ahol reggeli kávézni lehet. Legyen hely az utazási irodának, mégse fogadhatom örökké az ügyfeleket a konyhában (bár közel a kávé/tea főző). Legyen hely kézműves cuccaimnak, legyen otthonos, elférjenek a látogatóba érkező rokonok, stb. Szépen gyűlt a lista és a valóság semmi pénzért nem akar megfelelni neki, pedig ami az albérlet árakat illeti Zakopaneban a határ a csillagos ég és még azon is túl.
Felmerül, hogy veszünk egy kis házat, de az árak valahol a tejút rendszer környékén leledzenek, persze a bankrablás, lottózás is, felmerült de gyorsan elvetettük. Végül is a számos helyi barát és ismerős nógatására elkezdtünk panziót is nézegetni csak kicsit drágább, mint a lakás és lenne benne hely mindennek. Mi is igénybe vettük az itteni kiválóan működő pletykahálózatot és így egy építész felesége révén, egymásra találtunk az Apartmanházzal. Szerencsénkre a tulajdonosok kedves és szimpatikus emberek, a házat meg az építész ismeri, mint a tenyerét. Nem zsákba macska. :) 
Már csak röpke 2-3 hónapot kellett elvívódnunk tényleg ezt akarjuk, mire véglegesen kirakták a szűrünket az albérletből, így a döntés magától megszületett.
Április közepével elkezdtük az alapozó papírmunkát és takarítást, álmomban sem gondoltam volna, hogy a takarítás lesz a kellemesebb. Május elsejével, pedig hivatalosan is megnyitottunk, első vendégeink egykori ügyfeleink, akik az évek múltával barátaink lettek. Azóta már 3 család követtek őket, és a hét elején a vendégek mellé az Internet is megérkezett. Ha minden jól megy, a hegyekre néző webkamra is meg lesz nem sokára. 
Gabi 

Kb két éve nem írtunk blogot. Családtagjaink, rokonok, barátok és még sokan mások tudják felgyorsultak velünk az események. 2013 januárjában született egy saját utazási irodánk, a fordításokat sem hanyagoltuk, így októberben hónapokra elnyelt egy autódudagyár, s mire előkerültem ránk szakadt a költözés. Annyi történet gyűlt fel bennünk, hogy most már átszakítva minden gátat, fittyet hányva az időhiánynak, újra kitörnek... és reméljünk folyamatos csordogálással szórakoztatnak majd Titeket. 

Gabi 

Nekem ahhoz ma elég korán volt, hogy csont nélkül vegyem, amikor a parkolósfiú behajtáskor igen szépen és kedvesen megkért, hogy próbáljak már a vonalak közé parkolni. Miért, hogy másképp?

Nem akarom tudni, hogy milyen tapasztalataik lehetnek...

    CSom

Három éve járogatom a Tátrát, de most először sikerült Havasi gyopárt látnom. Van rá bizonyíték is alább! Szegény Gabi és Márta, akikkel együtt jártunk a Nosalon, nagyon szépen győzték türelemmel, amíg én minden sziklára kimásztam - Anyu! Nem úgy... - és lefotóztam, ha találtam valami szépet!

    CSom

Nem vagyok híve a 2012-es világvége hangulatnak, meg hasonlóknak, de biztos, hogy valaki lopja az időt. Mire feleszméltem már itt az április, az utolsó bejegyzésünk február közepén történt, és azóta huss eltűnt az idő. Nem, mintha nem történt volna közben semmi, sőt rengeteg minden történt, és mivel állandó időzavarral és hiánnyal küzdünk, ezért próbálunk optimalizálni, jobban szervezni, kevesebb üresjáratot tartani... No, de úgy látszik még nem tökéletes.

Pedig most van szezon közi állapot, most kell bepótolni az elmaradásokat, feldolgozni a tapasztalatokat, megvalósítani a terveket.

Egy hetet szeretnék, amiről senki nem tud, amikor másoknak megáll az idő, és én kényelmesen utolérem magamat. Bár a panasz teljesen jogtalan, mert ha nem lenne munka az jóval nagyobb baj lenne, nálunk meg a munka és tervek túltengése inkább büszkeségre ad okot. No, meg mi jókedvűen, néha kicsit lustálkodva kergetjük magunkat, meseszép hegyek közt... 

    Gabi 

Mostanában egyre több fordítóirodával tartom a kapcsolatot, keveset emlegetjük őket, mert kifejezetten nyugis partnerek. Emailen mindent le lehet egyeztetni, nincsenek s.o.s. helyzetek, a munkát is otthonról nyugis körülmények közt lehet végezni. Bár múltkor egy csöndes zakopanei éjszakán úgy elmerültem egy kipufogó gyártósor SAP dokumentációjának fordtása közben, hogy amikor Marci megszólalt a mellettem álló íróasztalnál ülve, ilyedtségemben majdnem leestem a székről... de az ilyen aranyos eseteket leszámítva a fordítás 100% nyugalom. 

Kivéve ha a fordító iroda komplikálja az életet... hát most ez történik. Van az irodájuknak egy fél tudat technikai analfabétája (mondom én!!!), akik számára a zip-es tömörítés már elérhetetlen magaságokban szárnyal.
4 email címükből 3-ra érkező levelet nem tudnak megnyitni, de sajnos mindig másiknál nyilik meg... és az sem működik, hogy mindre elküldöm (kipróbáltam !) mert akkor nem tudják átküldeni egymásnak. És miután nem tudnak tömöríteni. a nagyobb fileokat szétvágják, és egysével küldenek minden képet... majd a kész fordításnál mikor szintén darabokban kapják vissza (hisz nem tudom melyiket hova rakjam be), összerakás nélkül átküldik az ügyfélnek aki visszahívja őket, hogy nem érti miért szedtem szét fordításhoz a dokumentumot ... és ez még mind semmi, mert erre ők meg felhívank engem, hogy ezt megkérdezzék ... áááá!!! Képzelhetitek mekkora élmény lehet nekik megmondani: Ti vágtátok szét, majd meghallgatni a választ, hogy jé tényleg, most már emlékszünk...

Napi 5-10 telefon mindig másik ügyintézőtől, technikai segélyvonalnak érzem magam.
Az már csak hab a tortán, hogy nem tudnak excelben karaktert számolni... ami az elszámolás alapja lenne. Így a számlázással sem fogunk könnyen boldogulni. 

És megrendelték a következő adagot ... nem is tudom, hogy örüljek-e vagy sírjak. Bár amíg nem sikerül meg bírkozniuk az email elküldésével, addig nincs nálam a munka.

    Gabi 

Olyan hideg van, hogy az ember el sem tudja képzelni. Mármint olyan átlagos magunkféle ember, nem egy Szibéria lakó. De álljon itt egy két példa:

Olyan hideg van, ...
- hogy megfagy az ember orrában a takony,
- hogy belüről is deres a kilincs,
- hogy a macska a levegőben fordul vissza ablakon kiugrás közben,
- hogy sok épületben a víz kifagyott a fűtőolajból eldugítva ezzel a kazánokat, megszüntetve a fűtést,
- hogy a tömeközlekedési válallatok fűtik a buszmegállókat (Varsóban is),
- hogy megfagy az ember szemében a nedvesség, és hókását pislog,
- hogy deresedik a szempillánk,
- hogy melegből kilépés után nem kap az ember rendesen levegőt,
- hogy a zakopanei autók 75% nem indul reggelente, és már aranyárban van a "bikázó" kábel 
- hogy azt elképzelni nem lehet, ezt ki kell próbálni.... :) 

   Gabi

Bár kint tombolnak a mínuszok (volt már -37 fok is), a nappalok egyre hosszabbak, s ez okozhatja a helyi macskaközösségben a felfordulást. Ez ellen Aga félévente kapott eddig egy szurit, amely megoldott a a macskaszerelem emberek számára kellemetlen mellékhatásait. (Mi már csak ilyen önző fajták vagyunk, hogy nem vagyunk kíváncsiak 4-6 kandúr hajnalig tartó szerenádjára, és évente háromszor 3-8 kiscicával is nehezen tudnánk megbírkózni.)
Szóval a macskaszerelem, mit derült égből villámcsapás érkezett

... tegnap este megint csúnyán lecsapott a macskára!

Történt pedig, hogy hazaértünk munka és bevásárlás után, s ajtónyitáskor a macska - aki azonnak meghallja ha valaki a kulccsal motoz odakint - jó szokásához híven nekiindult, hogy kirohanjon kicsit a szabadba.

S mint az elmúlt estéken mindig, ezúttal is, az a láthatatlan, de gonosz kéz egy mozdulattal visszapattintotta a lakásba a küszöbről. De tényleg úgy képzeljétek el, mint ha egy falba, vagy egy nagy pofonba szaladna bele Aga.

S, hogy mi ez a pofon, mi ez a láthatatlan, de kegyetlenül hátraarcot parancsoló kéz? Nem más, mint az ajtónyitáskor keletkező határfal. Az a határfal, amely a fűtött lakás macskabarát 20 fokja, és a zord zakopanei -15 fokos világ között keletkezik...
Ez egy olyan, határ, ahova normál cicának nincs vízuma, ha a kandalló mellett tölti az egész napot...

   CSom

Elvették. Gabiét is, enyémet is. - Ez már önmagában is szép kunszt lenne, de tény, hogy önként adtuk oda, és

Egy panzióssal, aki tegnap hívott fel, hogy szeretne felkerülni a ZakopaneInfora... És, hogy mi olyan jó fejek vagyunk, Gabi is, de főleg a Marci, és csodás, ahogy a vendégekkel bánunk, és végignézte a (magyar!) honlapot, és nagyon szeretne rá felkerülni...

És ez jól esik, mert elismerése annak a munkának, amit végzünk.

Még akkor is, ha egyikünk se tudja, hogy ki ez a nő, hogy honnan kéne ismernünk, és mikor, milyen formában látott minket utasokkal dologozni... Meg, hogy még a büdös életben a környékén sem jártunk annak az utcának, ahol a panziójuk van... (És főleg miért szeret engem jobban, mint a Gabit?)
Holnap megkapjuk a válaszokat. Talán...

   CSom

Most már tudom, hogy Zakopane is falu, de Lengyelország is... Ugyanis nem először jön szembe velem a címben szereplő kifejezés. Szállást keresnek rá lengyelek, és akinek még van szállása Zakopanéban az időpontra, az meg nekünk jelzi, hogy van szabad hely "na Małysza"...

Hogy mit takar ez? Természetesen a síugrást! Van rá lengyel szó is, magyaroknak pár perc gyakorlás után szokott is sikerülniük kimondani. (A lengyeleknek ugye ehhez vele született tehetségük van...)

Az pedig, hogy Adam Małysz, akinek a nevéből a síugrás ezen közkeletű elnevezése jön, visszavonult tavaly a versenyzéstől, nem zavar senkit. (Meg az sem, hogy lehet el se jön a versenyre - mint vendég, mint szakkommentátor - mert a világ másik végén, a Dakar ralin versenyez...)

Kiváncsi vagyok hány évig hívják majd így nálunk a síugró világkupát. Egyszerűen csak Małysznak! Megérdemli amúgy, hogy sokáig!

   CSom

Januárban Zakopane városában van egy három éve visszatérő rendezvény, melynek keretében egy rakat koncert van a lengyel- és főleg górál karácsonyi dalokból, pásztorjátékokból. Kulturális szempontból érdekes és figyelemre méltó fesztivál ez.

Az idei mottóban pedig végre egyszer a szerény górál öntudat is megszólalt halkan, miszerint: "Jó, hogy Jézus a Giewont lábánál született,"

Betlehem meg mondjon le!

    CSom

Nagy rajongója vagyok az Újévnek, a hónap elejéknek, a hétfőknek, szóval az első napoknak. Amikor az ember szinte érzi a változás szelét az arcán, buzog benne az energia. Szeretem összesíteni mi is történt, mit is csináltunk, mi valósult meg terveinkből. Bár mindig túltervezzük magunkat (egy napba talán belefér 20 óra munka, 10 óra alvás, egy kis takarítás, meg varrás és főzés, no meg egy kis séta), és mindig meglepődve tapasztaljuk, ha nem sikerül (mert néha igen, és a jót könnyű megszokni).
Összességében azért elégedettek vagyunk a tavalyi évvel.

Ezt nagyrészt Nektek köszönhetjük rokonoknak, barátoknak, akik mosolyogva figyelik lelkesedésünk, meg ügyfeleknek, aki munkát, örömöt és pénzt hoznak. 

Az idei év még több munkával kecsegtet, amit már nagyon várunk, de addig is előkészülünk fejlesztünk és építkezünk. Leginkább is virtuálisan, mert a lakás már szinte kész van, így idén max. egy komolyabb felfordulást fogok rendezni. 

Mindenkinek minden szépet és jót kívánunk az Új Évre
      Gabi 
 

Lassan le se tagadhatjuk, amit eddig hiányoltunk. Itt a tél.

Ha el akarok indulni valahova, kezdhetem fél órával korábban, hiszen hólapátolás, kocsi kiásás, jég levakarás, és persze egyáltalán munkakedv lehelése az opelbe esedékessé válik.

Persze ez nem panasz, hisz vártuk már a telet, a havat nagyon.

   CSom

u.i.: fél hétkor annyi volt a külső hőmérséklet, mint a cím...

Elegem lett a karácsonyi előkészületekből, elegem a "szezonon kívül nem lesz sok munka és pihenünk, (de valahogy mégis látástól mikulásig dolgozunk)" életmódból, elegem a "most majd előveszem az elmaradásaimat, és bepótolom" hozzáállásból, és úgy összeségében mindenből

Kivettem egy-két szabadnapot az irodában (így csak az otthoni gépről dolgozok), és kijelentettem, hogy szabadságon vagyok, majd nekiálltam bepótolni alvás restanciámat. Ezek után előtúrtam egy régen kölcsönkapott könyvet, beleolvastam és hagytam magam elveszni benne.
Nem volt nehéz, mert Joanna Chmielewska kortárs lengyel krimiíró, aki az emberi egyszerűséget és lustaságot kifigurázva

Marci egy csapatnál ragadt pénteken, úgy volt hogy nem kell aznap idegenvezetnie, aztán az időjárásnak hála mindent át kellett variálni. Variáltunk, egyeztettünk, bőszen telefonálgattam, hogy mindenkit értesítsek a programváltozásról: szállást, lovasszános stb. A nagy rohanásban Marci felsóhajtott, hogy akkor ma sem lesz begyújtva... Bennem meg feltámadt a kisördög, csak azért is meglepem és begyújtok. 

Előbb értem haza így lett rá lehetőségem, szenet törtnűem és vödörbe lapátoltam, szenes vödröt cipeltem. Ilyenkor értékelem csak igazán, hogy ő ezt minden nap megteszi.

Majd ellapátoltam a havat a kocsibeállón. Örömmel néztem körbe a munka végeztével. Itt a tél, megint lehet havat lapátolni, amennyit csak szeretnék. Remélem idén annyi hó lesz, hogy meg is tudom unni a lapátolást. És ezt vehetik kihívásnak az időjárásfelelősök. 

    Gabi 

Gyakorló macska gazdiként nem csak etetem és simogatom a jószágot, de tudományos megfigyeléseket is végzek. Az alábbiakat figyeltem meg:

- Szunyókáláshoz sosincs túl korán, vagy későn. 
- A szunyókálást nem lehet összecsapni, a helyet megfelelően ki kell választani, elő kell készíteni, és teljes lényünkkel átadni magunkat a tevékenységnek. 
- Felkelésnél feltétlenül nyújtózkodni kell, hosszan élvezettel. (Próbáljátok ki, csak akkor az igazi ha önkéntelenül felnyögtök közben...)
- Egy-két jó falatra mindig van idő. 
- Zavarbaejtő, kellemetlen, válságos helyzetekben a bunda nyalogatása megoldás lehet. Az effajta melléktevékenység alatt a legtöbb dologról úgyis kiderül hogy felesleges aggódni, a maradékot meg ráér utána is megoldani...
- Van olyan nap, hogy a macskába a szőnyeg rojt is beleköt, ezt el kell tudni fogadni... és visszaadni neki. 
- Sosincsenek "nincs egy rongyom amit felvegyek" problémái, mindig csinos és divatos, tudatában van önnön nagyszerűségének.  
- Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megunni, pl.: fültisztító pálcika lopás és szétrágás, a gazdi által használt bármilyen papírdarabra való ráfekvés, stb. 

   Gyopi 

Azt hiszem kettőjük kapcsolatában komoly előrelépésnek számít, hogy elkezdett fordításokat csinálni. Igaz, hogy magyarra és igaz hogy csak nem túl bonyolult szövegezésű étlapokat és a Google translate is segít. Ennek ellenére ne kisebbítsük a sikereit, hisz szépen hoz a konyhára, és neki köszönhetően nemsokára már három magyar nyelvű étlappal rendelkező étterem is lesz Zakopaneban. 

     Gabi 

Már egészen elszoktam a bürokráciától, de hogy ne essek ki a gyakorlatból, rájöttünk, hogy lejáró félben vannak a jogosítványaink. Elhatároztuk, hogy lengyel jogsikra teszünk szert, hisz azokat életfogytig adják, nem kell majd újítgatni. Nem is kell újra vizsgázni, csak kell hozzá a magyar jogsi, egy orvosi papír, fénykép, meg egy kis pénz.
No meg egy igazolás Magyarországról, hogy a jogsi eredeti, nem az Ecserin vettük.