Már egészen elszoktam a bürokráciától, de hogy ne essek ki a gyakorlatból, rájöttünk, hogy lejáró félben vannak a jogosítványaink. Elhatároztuk, hogy lengyel jogsikra teszünk szert, hisz azokat életfogytig adják, nem kell majd újítgatni. Nem is kell újra vizsgázni, csak kell hozzá a magyar jogsi, egy orvosi papír, fénykép, meg egy kis pénz.
No meg egy igazolás Magyarországról, hogy a jogsi eredeti, nem az Ecserin vettük. Így tájékoztatott minket a lengyel hivatal, és azt is mondták, hogy ők lekérhetik az eredetiség igazolást, de ha nem akarunk rá 3 hónapot várni, akkor intézzük mi magunk. Én itt kaptam vérszemet, hogy naná hogy mi intézzük, mi az nekünk!
Csak melyik hivatalnál kell ezt intézni, azt azért megsúghatnák. Hát ők Magyarországgal még nem leveleztek e témában, ilyen esetben a Belügy Minisztériumba küldik a leveleiket, azok továbbítják oda ahova kell.
Óóóóóó...! De elvileg az az illetékes aki kiállította...
Hát az okmányirodában állították ki - az enyémet azt hiszem Visegrádon, így felhívtam őket. Még életükben nem hallottak ilyesmiről, és tuti hogy én vagyok hozzá nem értő, hisz ők egészen másképp csinálják a külföldiek esetében...
Vissza a lengyel hivatalhoz, most már célzott kérdésekkel, minek is kell benne lenni, mire is való ez a papír. Majd beszéltem az önkormyánzattal, egy másik okmányirodával, a rendőrséggel stb. Senki még csak nem is hallott erről a papírról, meg hogy létezik ilyesmi, hisz a jogsi dokumentum, és mint olyan hiteles bizonygatta mindenki, csak a lengyel hivatalnok rázta fejét bosszúsan.
Végső elkeseredésemben felhívtam a varsói konzulátust, ők is letagadták hogy foglalkoznának vele, de amikor megkérdeztem hova küldené tovább, ha ilyen feledatot kapna, akkor máris eszébe jutott egy lista, amelyen rajta van ki miért felelős, és lássatok csodát: lett egy hivatalnevem...
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, Közlekedési Nyilvántató Osztály. Itt már csak ötször kapcsoltak más-más személyhez, mire eljutottam az illetékeshez, aki miután meghallagatta miért is zavaron, azt mondta. "Ön most jó helyen jár, megoldjuk."
Gyakorlott lehetett szegény a dühös emberek kezelésébe. Én is öszültem egy csöppecskét mire megtaláltam.
Elmondta milyen adatokat kell levélben elküldenem, de emailt is elfogad (!), hogy nem lehet személyesen bemenni, csak postán lehet velük érintkezni, hogy fizetni kell érte amit csak úgy lehet megvalósítani, hogy miután ő megkapja a teljes adatkészletünket, akkor ír egy hiánypótlási felszólítást, mellékel egy csekket és azt Magyaroszágon befizetjük... Ez a külföldön élő magyarokra vonatkozó eljárás... Szép...
De szerencsére rokon is intézheti, így nyerték el a feladatatot Marci szülei.
Egy héttel az email elküldése után felhívatam az ügyintézőt (gyakorlott bürökrácia játékosként elkértem a számát, mellékét, mindent), és megkérdeztem hogy halad. A válasz az volt, hogy minden sínen van, most már csak várni kell.
Most már csak Marcit sajnálom, aki szerintem még nem gondolt bele, hogy ha lengyel jogsival, lengyel autóban fog furikázni, és ékes lengyelséggel válaszol a tőmondatos kérdésekre, akkor a lengyel rendőr meg lesz róla győződve, hogy bővített mondatokban is lehet vele beszélgetni...
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.