A GÖRÖG ÉS A REPÜLŐGÉPVEZETŐ:
A görög valójában nem görög, hanem egy magyar rajongó lengyel bácsi. Csak fura - ukrán eredetű - neve van. Wojciech Marczułajtis - nek (Ejtsd: marcsulajtisz) hivják, ami miatt magamban a tegnapi találkozásunkig görögnek neveztem magamban. Meg azon is elgondolkodtam, hogy esetleg ez nem valami trópusi betegség neve-e.
No de félretéve emberünk nevén való filozofálást, tegnap este közösen iddogáltunk egy kedves nevű (Appendix) helyen. Bácsink ugyanis a helyi túravezetőképzés első embere, és mint lelkes magyar fan iszonyatosan örül nekem, hogy el akarom végezni a Tátrai Hegyivezető képzést, és mindenben segiteni fog. Szuper! Tavasszal felvételi lengyelül, és utána két év képződés, majd kőkemény vizsga - állitólag elsőre senki sem megy át - hogy én is Przewodnik Tatrzanski lehessek. Ennek örömére tegnap lengyel órát tartottunk este. El nem mondhatom mennyire örülök ennek a lehetőségnek!
És a görög nem csak engem tett boldoggá, hanem Gabit is, mert gyorsan benyomta egy épp zajló "Pilot" képzésre asszonykámat. Ez nem repülőgépvezető tanfolyam, hanem utaskisérői. Lényege, hogy ha van Pilot papirod, akkor mehetsz lengyelekkel Magyarországra, vagy magyarokkal ide, és segitheted az utukat. Szóval októberre Gabinak újabb papirja lesz...

AMIKOR A KAKÓS CSIGA BEMÁSZIK:
Cicánk, akire egyre kevésbé illik a kis jelző kellemesen gyorsan elsajátitotta az ablak-használat szabályait. Csak néha hazahoz valami kaját. (Az az érzésem, hogy vagy kukázik, vagy a környező szállásokon lakók etetik mindenfélével.) Igy eshetett meg, hogy pár napja egy kis darab kakaóscsiga volt a fürdő bejáratánál a nappaliban, ami azért meghökkentett minket kissé, mert még nem ettünk errefele kakós csigát. (Nekem az sem dereng, hogy láttam volna...) Igyekeztem elmagyarázni Agathának, hogy nem egyszerű dolog padlószőnyeget tisztitani, úgyhogy szaftos dolgokat ne hordjon haza. Eddig eredményes vagyok...
Aminek örülnék, az az lenne, hogy ha már az inputot behordja, akkor az outputot meg elrendezhetné odakinnt is nyugodtan. Mert bár őkelme kijár dorbézolni, de arra még nem jött rá, hogy a kert egy hatalmas alomtálca, csak a megfelelő helyen kell kaparászni. Igyekszem türelmesnek lenni, de már élvezném, ha nem kéne minden nap kétszer almot takaritani a jószág után...
Majd meglátjuk.
 

   CSom