Blogunk rendeszeres olvasói tudják, hogy néhány hete Marci fönt volt a Świnicán, és mivel itt az időjárás ívesen és magasról ... a naptára, évszakra, így hókásában mászott létrát és jégkásában hágogatta a csúcsokat.  És az ÓRÁJA, a csodaszép férfióra, gyakorlatilag az egyetlen elegáns ruhadarab (már ha lehet annak nevezni) amit rendszeresn magára ölt, elázott. Mit elázott, állt benne  a víz akár aranyhalakat is telepíthettem volna bele.

Marci nagyvonalúan azt mondta majd megszárad... de hát csak nem akar működni, nem beszélve arról, hogy a  szintén elegáns bár nagyon egyszerű, fekete, bőr óraszíja - amit hatalmas körültekintéssel választottam- teljesen szétmálott. Kaptam magamat és Marcit és elmentünk óráshoz. Nehéz volt rálelni, de a kolléganők újfent elláttak ötletekkel. 
Maga az órás a helyi üzletközponban található, egy köpésre a népszerű (színes, szagos, modern) sétálóutcától. A üzletközpontot Zakopane polgárai még az előző rendszertől kapták. Itt nem lengedez az elmúlt idők szele, hanem orkánszerűen süvölt. Az elmúlt húsz évben nem, hogy nem festették ki, de még a képeket sem cserélték és a port se nagyon csoportosították át.  Ahogy belép az ember az üzletközpontba akarva akaratlanul időutazásban részesül, és élvezettel át is adhatná magát a szörnyűlködésnek, ha a szag nem józanítána ki. Ugyanis a földszinten fodrászat van,  és ez az üzlet még nem hallott róla, hogy mostanában divat, minnél kevesebb vegyszert használni, a környezetvédelem meg egyébb ilyen furcsaságok miatt. A tömény vegyszerszag gyakorlatilag, olyan szinten kiüti az ember, hogy egy idejig nem is tudja hol van.
A bátrak feljutnak az elsőre itt a lépcsővel szemben van az ÓRÁS. Az üzlethelysége egy 1*3 méteres üveg kalitka, amit valamikor az átadás környékén puccoltak ki. (Sitt már nincs benne.) Viszont van benn egy 50*300cm asztal, amelyen olyan művészi kupi, rendetlenség, stb... van amire nincs méltó szó, én még soha nem láttam. Pedig e téren vannak tapasztalataim. :) A bácsi valahol 60 és a halál közt van, ő még az órás mesterek régi iskolájából származik, bár igazából fiatal órásmesterrel még sosem találkoztam. Hosszú fehér lobogós haja van, a nagyító gyakorlatilag belenőtt a szemébe és nagyon mély ellenérzéssel viseltetett irántunk.  Így eláztatni egy ÓRÁT!!! Gyilkosok - sugallta szöszmötölés közben, ráadásul a tisztító folyadák is pont akkor fogyott el. Körülnéztem nincs-e egy kevés hamu a közelben, amit a fejemre szorhatnék, mégis az én férjem volt az a méltatlan, aki eláztatta ezt a szent ereklyét. Végül rám emelte felmás szemét és közölte az ítéletett, ebből nem lesz egyhamar óra, jöjjünk vissza hétfő esetleg kedden. Amikor a számról érdeklődtem, amin felhívhatom, hogy végül is kész e már, megkaptam a végképp megsemísítő nézést, és egy szóviccet azzal kapcsolatosan, hogy miért is nincs neki telefonja. És mivel a szóviccek, mint olyanok fordíthatatlanok nem osztom meg veletek, csak azt, hogy annak ellenére, hogy van egy kiló papírom, amely bízonyítja, hogy tudok lengyelül, most mégis vagy 2 percig magyaráztattam magamnak a szóviccet mire felfogtam, hogy nem kapok telefonszámot.

Teljesen megsemmisülten jöttem le, kedden Marcit egyedül küldöm el az óráért ... de  végül is jót nevettem magamon és rajta is.

Gabi