Zakopanei kalandozások

Holnap névnapom lesz. A lengyel állam meg meglepett egy munkaszüneti nappal, mert hogy errefelé Márton napja egyben a Függetlenség ünnepe is.
Kellemes!

    CSom
 

Kétszeresen is!

Először is már ősidők óta (szóval mióta az eszemet tudom...) ünnep ez a családban. Mielőtt valaki őskommunistának néz: Édesanyám szülertésnapja van ma. Ráadásul a hatvanadik. Szóval Isten éltessen édesanyámat!
(Persze mikor egész kicsi voltam, simán benyeltem a bátyóimtól, hogy édesanyám miatt lobogózzák fel teljes Budapestet...)

Másodszor - ez nekünk bónusz - mert túl vagyunk az ablakcserén. A főbérlő ugyan szeptemberben, vagy még korábban megrendelte az új ablakokat az előszobára és a konyhára, de a kivitelező cég mára ért ide. Kicsit féltem, hogy mennyire hül ki a lakás, azonban mostanra tökéletesen be van fűtve minden szobánk.
Ráadásul a (cigis, kocsmás) munkásbácsiszag is kiszellőzött már. Csak a padlószőnyeget kell még rendbe tenni, mert az előző ablakot elbontó bácsi nem volt a takarófólia mestere. (Szóval az ő édesanyja meg csuklik ma este...)

A nagy örömre még egy rendes főzés is dukált: Nem tudom mennyi idő után, de újra rászántam magam egy jóféle svájci rakott krumpli elkészítésére. Hát az is jó lett!

     CSom

Sikeresen kidőltünk a hét elején-közepén heveny megfázás miatt. (Nagy valószínűséggel köszönet érte a Narancsos Buszjáratnak, melynek fedélzetén vagy 7 órán keresztül élvezhettük a 40 fokot, ami után a krakkói leszállás károsnak bizonyult...)

Szóval szerda óta betegszabadság, de ma úgy voltunk vele, hogy vagyunk már olyan jól, hogy tegyünk egy rövid sétát a novemberi napsütésben a környéken.

Csak figyeltem, ahogy a macska ráveti magát a palacsintára. Persze nem natúr palacsinta, hanem olyan, ami jó- és CSom-féle darálthússal sült együtt, de akkor is "csak" palacsinta, és nem vág egybe az egyetemen tanultakkal... Igaz az sem, hogy szereti a körtefánkot...

Ettől persze még senki sem vonhatja kétségbe, hogy Agatha ízlése remek.

   CSom

Most csak szép visszafogottan. Pötyörög, és meg sem marad. De havazik.

A macska szerint retek idő ez. Minduntalan kiáll az ablakba, ahol kikönyörögni szokta magát, aztán meggondolja a dolgot, ahogy kinyitom neki.

Szerintem szép lesz, ha megmarad. Kár, hogy nem ezt prognosztizálják...

   CSom

Jó sok elmaradásom van, már több mint két hete nem írtam, pedig az élet menthetetlenül zajlott vagy inkább robogott. De haladjunk csak szépen sorban.

Réges-rég, kb. három hete szombaton rászántam magam és elindultam vásárolni. Elszoktam tőle, mert mire véget ér a munkaidőm, itt bezár minden, ami nem élelmiszerbolt. Szóval háztartási dolgokat vagy ruhát nem nagyon tudok venni, hacsak nem szombaton, bár akkor is csak délelőtt. A helyi népek komolyan veszik, hogy vasárnap pihennek, így vasárnap is csak az van nyitva, amit kifejezetten a turistáknak szánnak. Szóval a vasbolt nem.

Üdv!

Kalandosnak - Hála Istennek - nem nagyon mondható kilenc órás utazás (Ilyenkor, ha megértem, akkor sem szeretem az OrangeWays-t, hogy megszüntették a zakopanei megállót) megjöttünk.

Holnaptól meló újra ezerrel... Most meg a lakás felfűtése.

    CSom

Ez persze kis túlzás, de a lényeg, hogy pár napra elhagyjuk a Tátrát, és Magyarországon töltjük napjainkat. Vasárnap jövünk vissza.

   CSom

Sziasztok!

Ma épp csendes ücsörgésünket folytattuk a többé-kevésbé kihalt (Élejen a holtszezon!) SPHINX-ben, amikor benyitott az étterembe két magyar család. Szóval, gondoltuk segítünk nekik, ha már épp ilyen szerencsések, hogy kifogtak lengyelül tudó (Gabi) magyart.

Először ők is szimplán szerencsésnek érezték magukat aztán kiderült, hogy ők tulajdonképpen azért keresték a SPHINX-et, mert a blogon olvastak róla, és ez alapján szerették volna kipróbálni.
És erre nem csak hogy eljutottak a nevezett étterembe, hanem magukkal az ajánlókkal  is találkoztak. (És az étkekkel is elégedettnek tűntek!)

Mi meg újra konstatáltuk, hogy aktív, lelkes olvasóink vannak!

    CSom

Alig egy hónapja ment a visszaszámlálás, hogy meglegyen az ezredik magyar látogató. Most pedig már majdnem meg is dupláztuk. Szóval a jövő héten újabb nagy mérföldkő jöhet. (Az USA 100. látogatóját külön nem űltük meg...)

Furamód jó és megtisztelő érzés, hogy ennyien olvastok minket!

   CSom

Alapvetően hálás voltam az óraátállításért, mert jó fárasztó volt a péntek és a szombat is, és ilyenkor az ember képes kissé túlmisztifikálni azt a bónusz órát, amit kapunk.

Délután azért látnom kellett azt is, hogy ezentúl a munka vége már sötétben lesz. (Ergo jobban járok, ha a széntörést reggelre hagyom - amíg reggel világos lesz...)

   CSom

Tegnap két remek csoportom volt, szóval ez úton szeretném megköszönni Zsuzsinak és Smelinek a két remek társaságot, akikkel megismertettek!

A második körben esett meg, hogy Smelivel - a csoport vezetőjével - épp arról beszéltünk a piacon keresztül vágva, hogy erre a hétvégére bizony kicsit magyar lett Zakopane, mert szinte akárki jött szembe, kiderült róla, hogy magyar.

Aztán ez pár perccel később visszacsapott!

Mentünk fel a Gubałówka hegyre, és egy kisebb társasággal hozott minket össze a rossz szerencse... Lerészegedett, hangoskodó, bunkó hazánkfiai voltak. Azt kell, hogy mondjam utálom ezt az embertípust. Elutazik külföldre, és hangosan, bunkó módón viselkedik - esetünkben zeng és bűzlik tőle a sikló kabinja. Utálom, ha valaki azt képzeli, hogy külföldöm - mert itt úgy sem értik amit mondasz - üvöltözik az utcán, mert ő most nyaral, és felszabault. Szerintem ez nem csak Zakopaneban, hanem a világ minden más országában/városába (vonatkozik ez a Magyarországra jövő külföldiekre is) minimum illetlenség, de azért van erre erősebb kifejezésem is.
És erőteljesen utálom azt is, amikor ezt a tettet úgy magyarázza valaki, hogy ő hónapok óta heti öt napban húzza az igát, hogy elmehessen nyaralni, most megengedhet magának egy kis pihenést felszabadultságot. Emberek! Aki csak így tud felszabadult lenni, az maradjon otthon - bárhonnan indulna és bárhová is menne - és otthon csinálja ezt az alpári viselkedést. (Már ha a lakása, háza megfelelően hangszigetelt, mert mint tudjuk a szomszéd is ember!)

Mert persze az jön ki az egészből, hogy ott állok a siklóban (bár szinte mindenki magyar benne), és én szégyellem magam a honfitársam helyett/miatt a lengyelek előtt.

Ez így nem jó!

  CSom

Szép nap lesz a mai!

Délelőtt és délután is csoportom lesz, közben meg berohangálok az irodába. Gabi még Magyarországon, főnökasszony - akinek a férje zsűritag a Békéscsabai Kolbászfesztiválon - szintén Magyarországon. Ergo ma lesz magyar ügyfél, aki bejön az irodába. És vagy itt lel (ez a terv), vagy telefonos tolmácsolással értekezik majd a kolleginával.
Ráadásként a mai két csoportom homlokegyenest más programot kért (ami nem baj), úgyhogy nem nagyon lesz a városnak olyan nevezetessége, ahol nem fordulok ma meg...

Ehhez jön, hogy a rengeteg érdeklődésnek hála + a saját csoportjaimnak köszönhetően már 3-4 napja az időjárásjelentő oldalak rabja vagyok. Ez elég frusztráló, mert ezek a weblapok (már csak presztízsből is?) mást-mást mondanak. És naponta kétszer cserélődik az előrejelzés. Jósoltak már mára havat, napsütést, egész napos esőt és szimplán beborult eget is. Ja, és szinte kivétel nélkül egyszer sem találták el a helyes megfejtést a héten!

Épp ezért ráálltam arra, hogy majd mára sem jön be a borús, esős jóslat. Ehhez képest éjjel eléggé rosszul érintett - miközben kiraktam a macskát - hogy zuhogott az eső.
Szerencsére ma reggelre elállt. Miközben bejöttem azért nem tűnt olyan vészesnek az idő, még a Giewont is kidugta buksiját a felhők közül. Most meg még a napocska is bekukkantott az iroda ablakain keresztül, szóval most bizakodó vagyok!

Csak pofára ne essek!

   CSom

U.i.: És most megyek, és megnézem, hogy mit tippelnek ma az időjós portálok...
 

 Sziasztok!

Mivel a blog olvasottsági rekordokat döntöget, meg hát láthatóan sokan jöttök a hosszú hétvégére Zakopanéba, ezért itt az ideje leporolni ezt a rovatot.
Nem is akármivel, hanem a helyi kedvencünkkel, melynek már elég rég késik a megírása. De mint tudjuk, ami késik, nem múlik!

Szóval. Restauracja Owczarnia - regionális étterem. Bezony ez igazi górál hangulatot árasztó, helyi (tátrai) jellegű étterem. Méghozzá a javából. Ha jól emlékszem valamikor még a nyár elején próbáltuk ki, de azóta többször voltunk már ott, néha csoportokat is merészeltünk odavinni.
Könnyen megtalálható, nagyjából a Krupówki (sétáló utca) közepe táján van, egy jobb kézre nyíló utca legelején. (Az utca kicsivel van feljebb, mint a Meki...)

Lássuk hát a medvét!

... története Magyarországról. Legalább is, ha lengyel, és ha meghallja, hogy mi magyarok vagyunk. Általában nem szokták megkérdezni, hogy érdekel-e minket, hanem rögtön mesélik. Ezekből a legjobbakat azért érdemes megosztani a nagyérdeművel. Íme a tegnapi gyűjtés:

Gabi már beszerezte a téli lábbelijét, és nekem is nézegetett, szóval tegnap este elmentünk egy-két cipőboltba megvizsgálni a jelölteket.

No rögtön az első helyen az eladó néni kiszúrta, hogy mink bizony magyarok vagyunk. Ki is alakult közte (pirossal) és Gabi között az alább - a lehető leghitelesebben - közreadott beszélgetés:

 - Budapestről vagytok?
 - Igen én is, és a férjem is ott laktunk, de már Zakopanéban élünk jó pár hónapja.
 - És nem ismeritek Lukács Józsefet?
 - Nem.
 - Kár.
 - Hát igen, de Budapest egy kétmilliós város, nem ismerhetünk mindenkit!
 - Jó, de én találkoztam Irországban olyan magyarral, aki ismerte.
 - Hát mi ennek ellenére sem ismerjük.

Mit mondjak? Még jó 4-500 méterrel feljebb is rázkódtunk a hangos röhögéstől. Tény, hogy úgy tűnik Zakopanéban szinte mindenki ismer mindenkit - már minket is egyre többen - de azért Budapestet igy lefaluzni...
Amúgy az utolsó mondata, már amolyan kegyelemdöfés volt. Igazából arra már nem lehetett válaszolni...

     CSom

Gabi péntekig csoporttal van Magyarországon. Holnap a főnök is elutazik, szintén Magyarországra. (A férje zsűrizni megy a kolbászfesztiválra -- de sajnálom érte....)

Szóval magyar nyelv tekintetében megint egyedül tartom majd a frontot...

    CSom

Kedves Olvasók!

Az októberi hosszú hétvégére meghirdetett idegenvezetésekkel a következő a helyzet:

 - Október 23  -- TELJESEN BETELT!
 - Október 24  -- Még van hely!
 - Október 25  -- Még van hely!

Október 25-én vasárnap, délelőtt 10:30-as kezdéssel lehet csatlakozni egy 11 fős csoporthoz. Az útvonal: Gubałówka hegy siklóval - Tátrai panoráma - hegyi bazár - libegőzés - óváros - ótemető és a régi templom - sajtpiac.
Ár jelenleg: 20 PLZ / fő, de ha 4-nél több ember jelentkezik, akkor már csak 15 PLZ / fő.

Érdeklődni a polandtourism@gmail.com email címen tudtok!
Az idegenvezetési akció részleteit itt lehet elolvasni:
http://zakopane.blog.hu/2009/10/07/hirdetes_zakopanei_idegenvezetes_program_ujra

     CSom
 

Hú, de rég (május) húztak fel ennyire utoljára!

Ma épp ebédet (Csomor féle sörtésztás hús.) főztem, amikor leszakadt a tetőn lévő hó egy része. Izgalmas volt, ahogy a konyhaablak fölötti tetőszakaszon található összes hó, mint egy jófajta lavina lezúdult elénk az utcába.

(A ház előtt lévő utca valójában zsákutca, csak az eggyel alattunk lévő házba érkezők, és a végén található sírköves forgalma bonyolódik benne.) No ezt sikerült teljes szélességben jó fél méter magasan elzárnia a kis házilavinánknak...

Így tehát befejeztem a főzést, és kisétáltam eltakarítani a havat. Hát klassz volt! Szerintem még életemben nem lapátoltam ennyi havat. Vagy inkább biztos. Egyáltalán lapátoltam én már havat az életemben?
Az idő ma kellemes napocskás volt, szóval polárban szabadítottam meg az utcát jó 3-4 köbméter hótól. Hát, a végén már szépen vettem a levegőt. Folyamatosan azzal bíztattam magam, hogy ettől - hisz ez várható áprilisig - lesz aztán kondícióm, meg a tüdőm vitálkapacitása is fejlődik. (Aki ismer, az jogosan teszi fel a kérdést, hogy na jó, de hova?)

A lényeg, hogy sikeresen megtisztítottam az utcaszakaszt. És, hogy utána az ebéd, meg egy doboz jóféle lengyel sör mennyire jól esett, azt el sem lehet mondani. Meg a délutáni szunyálás...

Még mindig szeretem a havat.

   CSom

Mert élni tudni kell.

Ma rendeltünk a közeli pizzériából fejenként egy darab remek sajtos-csibeburgert ebédre. (Ezek amolyan kisebb lapostányér méretű szendvicsek gazdagon, szóval messzemenőkig jól lehet velük lakni.)

Aztán fogtuk magunkat, és az iroda előtti padot lesöpörve, leteritve egy törülközővel kiültünk, és a szabadban fogyasztottuk el a munkahelyi ebédünket.

Közben a csodaszép havas Gubalówka hegyet nézegettük, a környező házikókat, és a hótól roskadozó fenyőket. Élveztük a napsütést, a (bár már megint kicsit felhősödött) kék eget, és a csodatiszta, hűs levegőt!

Igen finom volt! (És nem csak a kotletburger!) Mert élni tudni kell!

    CSom
 

Tegnap és ma is készültek fotók. Megnézhetóek itt:

http://picasaweb.google.com/polandtourism/OktoberiTel#

   CSom

Kedves Ismeretlen Ismerőseink!

Nyílt egy akciós lehetőség az utazási irodában, ahol dolgozunk, és szeretném veletek megosztani:

Sziasztok Lelkes Olvasók!

Október 27-én vagy 28-án keresünk mi ketten fuvart Magyarországra, lehetőleg Budapestre, vagy Visegrádra. Ugyanez igaz visszafele is november 1-jén.
Ha Krakkóból/ba tudsz fuvarozni, az is nagyon király lenne!

Szóval, ha valaki tud segíteni, kérem jelezze! Természetesen a benzinbe beszállnánk!

Köszönettel!

   Gabi és CSom
 

Megnyugtatok mindenkit - most nem a Carbo Medicinalis-ról lesz szó, hanem újra visszatérünk a fűtésre szolgáló szén történetéhez.

Mert hát a saga folytatódik.

Mint mér Gabi említette megjött az első hó. Hajnal óta folyamatosan esik, hol szakad, hol kis pelyhekben szálldogál, hol permetszerűen szitál. És - az időjárás jelentés szerint - ez így fog menni szombatig. Már most is minden - lassan az utak is - kezd befehéredni.

A mellett, hogy iszonyatosan boldog vagyok, kicsit meghökkent ez a havazás. Nem vagyok én hozzászokva az október közepi hóhoz. Vagy legalább is elszoktam tőle. Az mindenesetre már biztosnak tűnik, hogy egy új ruhadarabra lesz szükségem.
Ez pedig a hótaposó. Ilyennel már bezony kisiskolás korom óta - komoly kritikája ez az utóbbi idők hazai teleinek - nem büszkélkedhetek. Most viszont érzem, hogy ha nem akarom az életem folyamatos cipő szárítgatással tölteni (ami amúgy a kandallónál jól megoldható) akkor be kell ruháznom egyre.

Viszont a család legmeghökkentebb tagja Agatha. A cica csak figyel, hogy mi van...
Meg én is ezt tettem ma. Igaz én röhögve. (Gátlástalanul!) Otthon voltam ugyanis, mert vártam az Internetes bácsikat, hogy tökéletesítsék csoszogó tempójú világhálónkat. A cica meg kirohant. Aztán az ablak előtt, a kertben bohóckodott.
Láttam rajta, hogy nagyon elkapna egyet-egyet a szálldosó (= őt hergelő, heccelő) hópelyhekből. Ugrált volna, meg lecsapott volna a mellső mancsaival, csak hát a földön lévő tappancsaiba meg minduntalan beleharapott valami hideg. És vizes! Ez pedig tűrhetetlen!!!
Ennek folyományaként a macska úgy közlekedett a kertben, mint egy részeg. Olyan krikszkrakszos nyomokat hagyott maga után, hogy nyomolvasó legyen, aki megfejti mi történt a kertben. (Egyáltalán, hogy hány macska járt ott...)

Én meg még sajnáltam volna szegény cicust a megaláztatások miatt, de annyira vicces volt, hogy muszáj volt kinevetnem.

Szeretem a havat!

    CSom