Ma épp ebédet (Csomor féle sörtésztás hús.) főztem, amikor leszakadt a tetőn lévő hó egy része. Izgalmas volt, ahogy a konyhaablak fölötti tetőszakaszon található összes hó, mint egy jófajta lavina lezúdult elénk az utcába.
(A ház előtt lévő utca valójában zsákutca, csak az eggyel alattunk lévő házba érkezők, és a végén található sírköves forgalma bonyolódik benne.) No ezt sikerült teljes szélességben jó fél méter magasan elzárnia a kis házilavinánknak...
Így tehát befejeztem a főzést, és kisétáltam eltakarítani a havat. Hát klassz volt! Szerintem még életemben nem lapátoltam ennyi havat. Vagy inkább biztos. Egyáltalán lapátoltam én már havat az életemben?
Az idő ma kellemes napocskás volt, szóval polárban szabadítottam meg az utcát jó 3-4 köbméter hótól. Hát, a végén már szépen vettem a levegőt. Folyamatosan azzal bíztattam magam, hogy ettől - hisz ez várható áprilisig - lesz aztán kondícióm, meg a tüdőm vitálkapacitása is fejlődik. (Aki ismer, az jogosan teszi fel a kérdést, hogy na jó, de hova?)
A lényeg, hogy sikeresen megtisztítottam az utcaszakaszt. És, hogy utána az ebéd, meg egy doboz jóféle lengyel sör mennyire jól esett, azt el sem lehet mondani. Meg a délutáni szunyálás...
Még mindig szeretem a havat.
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.