Zakopanei kalandozások

Bedegeg, azaz betegek vagyunk. Úgy be van dugulva az orrom, hogy üvöltve horkolok, ahogy az egyik kedvenc humoristám mondta a showder klubban magáról. De ez még nem minden, el is ment a hangon, csak néha nyomokban tűnik fel. Ilyenkor a hangszínem Luis Amstrongra hasonlít leginkább. Ennek ellenére dolgozom, ugyanis egyedül vagyok lengyelül is beszélő az irodában. Kolléganőmnek szemműtétje volt, a főnök asszony konferenciázik. Marcit meg csak nem hagyom itt egyedül a telefonokkal.

Kedves Olvasók!

Az elmúlt hónapok munkahelyi levelezgetései azt mutatják, hogy szép számmal töltitek a két ünnep közötti időszakot Zakopanéban, vagy a környéken, ezért újra meghirdetjük az akciós idegenvezetési programot.

Tudnivalók:

Csak egyszer felejtettem el időben szenet hozni. (Általában reggel veszem a fáradtságot, és elintézem.) Tegnap. És a sors kegyetlenül behajtotta rajtam:

Vaksötétben - felhős égbol bónuszba - kivilágitatlan utcában fekete falú sufniban próbáljatom meg egyszer fekete (kő)szenet törni.

Nem akármilyen móka!

   CSom

Kedves Olvasók!

Ha valaki el tudna vinni minket Zakopane-Budapest viszonylatban Karácsonykor kocsival, azt nagyon megköszönnénk. Természetesen a benzinpénzbe beszállnánk!

Paraméterek:
Zakopane-Budapest: 2009. december 22 vagy 23 vagy 24. (Utóbbi délelőtt.)
Budapest-Zakopane: 2009. december 26 vagy 27.

Mindkét esetben 2 fő, és csomagjuk.

Itt értek el: polandtourism@gmail.com

Előre is köszönjük a segitséget!

   Gabi és CSom

Sziasztok!

Íme hazautunk befejező része.

A több hete a város lámpaoszlopaira felszerelt angyalkás, karácsonyfadíszes karácsony fények ma kigyulltak a városban. Szóval lassan, de biztosan közelit a karácsony, immáron nem csak az advent szerint, hanem a városvezetés szerint is.

 CSom 

Az teljesen OK, hogy zuhog, szakad december elején. De miért nem a hó???
Ezen sürgősen változtatnia kéne az időjárásnak...

   CSom

Hahó!

Itt a magyarországi kalandok megörökítésének folytatása.

Azaz megvan a háromezredik magyar látogatója is a blognak. Szuper. Szerintem magunkat ez alkalomból egy kis kürtőskaláccsal fogom meglepni.

Titeket pedig ezzel:

Vajon Agatha hasa azért tűnik nagyobbnak, mint az utazás előtt volt, mert a szomszéd olyan jól tartotta egy hétig - amit simán el tudok képzelni, mert nálunk is kikunyerál 2-3 reggelit minden nap - vagy mert valamely régebbi, cicafiúkkal való találkozás emlékét hordozza magában?

Jelenleg mi sem tudjuk a választ. (Még jó, hogy a diplomám szakiránya kisállattenyésztés.) Idővel kiderül. Addig meg figyeljük a pocakalakulást.

   CSom

A rendszeres olvasók biztos tapasztalták, hogy az elmúlt egy hétben elég visszafogottan írogattunk. Ennek egyszerű oka van: csütörtöktől keddig Magyarországon tartózkodtunk.

Íme ennek a története:

Osztottunk, szoroztunk ma Gabival, és arra jutottunk, hogy ma fél éve annak, hogy Zakopane városába költöztünk.

Wow!

   CSom

Minap este sétáltunk haza Zakopane belvárosán keresztül. A nagy és színes kirakatok  mindig elcsábítanak egy kis gondtalan bámulás erejéig. Megrögzött kirakat nézegető vagyok, és bár vannak kedvenceim például a cipő-, játék- és textilüzletek, de alapvetően minden jöhet.
Most egy játékbolt láttán fogtam szimatot és Marcit magam után húzva helyből startoltam. Megadóan követet és nem bánta meg. A nagy csillogó és nagyrészt barbirózsaszín kirakat közepén találtunk egy formátlan, aránytalan Barbi utánzatot. Dobozán az alábbi felirat rózsállott. FASHION GRIL. Marcit úgy kellett összeszedni, mert szétröhögte magát . :) Azóta is emlegetjük a divatos barbecue esetét. 

Nem fér a fejembe, hogy sikerült egy ilyen dobozt kinyomtatni, no és senkinek nem tűnt ez föl??? 

Gabi  

Magyarországra utaztunk.
Ilyenkor végig járjuk a rokonokat, infót, pletykát, receptet cserélünk. Nővéremtől szoktam a legtöbbet tanulni, mindig valami újjal áll elő, mindig mesél valami érdekeset, amit nem rég olvasott, tanult. Ha néhány szóban kéne bemutatnom, mert akár órákat is áradozhatnék róla, akkor azt mondanám, hogy erdőszéli házukban öt gyereket nevel férjével együtt ( még pedig igen jól!). 1 tengerimalaccal, 1 törpenyúllal, 3 teknőssel, 1 kandúrral, 1 halakkal teli akváriummal, 1 kutyával, 1 anyakecskével és 2 gidával + 1 bakkal, no meg egy népes baromfiudvarral él együtt. Irigylésre méltóan sokat tud a fontos dolgokról, mint gyógynövények, gyógyteák, kenyérsütés, gyereknevelés és otthonszülés. Mindezt teológusi (hisz ez a végzettsége) és mindennapi szemszögből is.  Ráadásul meseszépen varr és gyönyörű ruhákat, szoknyákat hord... Íme a rövid bemutatás, és miután mindenki el tudja legalább nagyjából képzeni elmesélek egy történetet, ami a minap megesett vele.

Az iskolába ahova legidősebb lánya jár (7 éves) épp kisebb lányával érkeztek és összefutottak egy másik anyukával, aki tapintatosnak szánt hangon, megkérdezte. - Valamilyen kis egyház tagjai vagytok? - Nem, hisz a Római Katolikus Egyház nem tekinthető kicsinek. :)  Nővérem ledöbbent a kérdésen, no meg azon, hogy szektásnak nézték. - Miért gondoltad? Kérdésre adott válaszon Marci a mai napig röhög. - Hát, mert mindig szoknyában jársz, meg a lányaidat is abban járatod! - Ja, mert lányok...

Furcsa egy világot élünk, hogy ha egy nő szoknyát húz az már gyanús.

Gabi

Állnak a szalonban katonásan egymás mellett. Bezony.

Tizenkét (különböző ízesítésű) kürtőskalács.

Volt már nektek egyszerre tizenkét kürtőskalácsotok?

Gabi sikítozva örült neki, a cicának is ízlik, és nekem is fülig ér a szám!

Szóval megnyitott a Kalácsoda Zakopanéban! Juhé!

   CSom

Hogy-hogy, hogy-hogy nem, valamiért a kürtőskalács körül forognak a gondolataim ma. (Meg persze sok más dolog is akad...) Úgy ennék egy kis kürtőskalácsot. És még nem is reménytelen a dolog.

     CSom

Geoff, azaz Geoffrey a vendégünk volt az elmúlt két napban.

Geoff az USA-ból jött, épp európai körutazást tesz. Szombat este a kirándulás kipihenése után érkezett, és elmentünk sörözni, ahol marha jót beszélgettünk.

Szombaton kirándulás, tehát korán kell kelni. No ez az ami nem jött össze, de még így is kimásztunk az ágyból nyolckor. Később pedig hálát adtunk ezért, mert kiderült, hogy megváltozott a lanovka nyitva tartása, és csak kilenckor nyit novemberben.

Szóval pont időben értünk oda - minimális sorbaállás után irány a Kasprowy (Tudtátok, hogy van magyar neve? Legyen ez az aktuális rejtvény megfejtése.

Arról most nem írnék, hogy milyen nehéz szilveszterre szállást szerezni, mert nem a munka-szilveszterről szól ez a bejegyzés, hanem a magánszilveszterről.

Ma reggel a munkahely felé döcögve Gabi feltette a kérdést, hogy miképp töltjük a szilvesztert, ha egyetlen barát sem jön hozzánk bulizni. (Ez elég össze-vissza alakul mostanság) A válaszom az volt, hogy nem tudom.
Na csak azért - mondta Gabi - mert a kollegina azt mondta, hogy itt csak akkor jó a szilveszter, ha a hegyen töltöd! (Első gondolatom az volt, hogy a kollegina röhög a markába, hogy jól felküld minket a medvék közé ünnepelni...)

Ja, mondom éjfélkor a hegyen. Télen. Az vidám lehet.
De hát nem kell más, csak két jó fejlámpa mondta hites asszonykám.
Ja, meg egy 100 literes hátizsák, amit telepakolsz termoszokkal, a termoszokat meg megtöltöd forró górál teával. - replikáztam. (Górál tea = Egy rész tea + Egy rész vodka.)

Ennél a gondolatnál azért nagyon megörültem annak, hogy jelen állás szerint Martos Marciék jönnek hozzánk szilveszterezni, és nem fagyok halálra a 2010-es új esztendőt ünnepelve valami hegycsúcson.

Azért majd utánajárok januárban, hogy hány lelkes szilveszterező fagyott halálra a Tátrában...

    CSom

Mostanában korán sötétedik, kb. este négy körül már koromsötét van. Öt körül, amikor végzünk már olyan, mint a vakond fenekében (ahogy a helyiek szokták mondani).

E mellett a mi kis mellékutcánkban nincs közvilágítás, szóval minden munkanap után sötétben zárjuk az irodát. És ugyebár előbb lekapcsolja az ember a villanyt, utána becsukja az ajtót és végül pedig áll kukán a töksötétben, mert nem leli a kulcsot. A gyakorlatnak hála, ha megvan a kulcs akkor már gond nélkül találom el a kulcslyukat.

Utána egymás kezét fogva csúszkálunk ki mindennap a lefagyott ösvényen az utcába, ahol 40 méterenként már homálylik egy nem túl lelkes lámpa. A mai esténket még a köd is feldobta. De nem ám akármilyen, hanem az a sűrűn gomolygó, amit az autók fényei szinte átdöfnek, és ezzel is még sejtelemesebbé tesznek, ilyet csak koncerteken vagy horrorfilmekben látni.
Ebben az enyőkés időben bóklásztunk kifelé egy főbb utca felé, közben pedig Marci készséges férj módjára minden autó elől belökött valami pocsolyába. Végig cuppogtam és csúszkáltam az utat pocsolyából pocsolyába, míg nem a következő közeledő autó fényei megvílágították a következő pocsolyát. Ez legalább bokáig érőnek tűnt, és horrorisztikusan fodrozódott fekete felszíne. Ekkor megmakacsoltam magam és már nem is tudom hogyan de féktelen kacagás lett az eredménye.
Kacagva és vihorászva dülöngéltünk az utcán mikor kicsúszott a számon hogy pont ilyenkor szokott előtűnni a filmekben a baltás gyilkos. Marci rálicitált az ötletemre az X-aktákkal. Ez csak fokozta féktelen jó kedvünket és olyan hangosan nevettünk, hogy az már közbotrány számba ment. 

Szóval boldogok vagyunk. 

Gabi 

Üdv!

Kiemelten minden síugrás rajongónak! Ha esetleg van köztetek olyan, aki jönne 2010-ben (január 21-23) Zakopanéba Világkupa versenyt nézni, az tud nálunk elővételben jegyet venni.

Idén érdekes módon csütörtök-szombat lesznek a versenyek. Állítólag azért, hogy minden lengyel hazaérjen a hétfői munkakezdésre. (Képzelem: Szombat délután Małysz nyer, este ünneplés, vasárnap másnaposan kocsival Gdanskig. Kellemes lehet...)

Szóval, a lényegre térve:

Sziasztok!

Tegnap megint idegenvezettem Zakopanéban. Érdekes volt.

Bár alapvetően nem hittem volna, de végül a november sem múlik el idegenvezetés nélkül. Mégsem (teljesen) holtszezon a november!

   CSom

Tegnap reggel érkezett szén. (Már megint.) Ez reményeink szerint tavaszig ki fog tartani. Egy egész tonnát rendeltünk ugyanis. Igaz kicsivel rövidebb lett, és ennek köszönhetően csak nyolc mázsát kellett bepakolnom a sufniba. Ez így is elég nagy meló volt.
A végén - ha már lendületben voltam - a ház előtti havat is ellapátoltam. Így aztán mozgattam feketét, fehéret, de alapvetően eleget.
Szóval most érzem a derekamat.

De a legderekabb dolog, hogy észrevettem (még időben) hogy a szenesember megpróbál megvágni egy százassal (6500 Ft). Sikerült diplomatikusan elrendezni a dolgot - méghozzá az én lengyel tudásommal - szóval még büszke is vagyok magamra!

Tavaszig viszont most nem akarok nagyobb adag szenet lapátolni. Havat azt lehet...!

   CSom
 

... hanem a természet is! Apró, sűrű szemekben havazik reggel óta, és most meg is marad. Olyan 5-10 centi között tartunk.
Minden fehér - az ége pedig szürke - de így színek nélkül is szemet gyönyörködtető.

   CSom

U.i.: Igen, lesznek majd fotók is!