Szombaton kirándulás, tehát korán kell kelni. No ez az ami nem jött össze, de még így is kimásztunk az ágyból nyolckor. Később pedig hálát adtunk ezért, mert kiderült, hogy megváltozott a lanovka nyitva tartása, és csak kilenckor nyit novemberben.

Szóval pont időben értünk oda - minimális sorbaállás után irány a Kasprowy (Tudtátok, hogy van magyar neve? Legyen ez az aktuális rejtvény megfejtése. Tehát, aki elsőnek kommentben, vagy mailben megküldi a csúcs magyar nevét, az ha Zakopanéban jár, vendégem egy sörre, kávéra, stb).

Ragyogó napsütéses időben érkeztünk fel, csak imitt-amott bukkantak fel bárányfelhők. A táj csodás volt, de kezdésnek egy magashegyi reggeli mellett döntöttünk.

Miután elfogyasztottuk sajtos, túrós szendvicseinket, nekivágtunk a túrának. Nem terveztünk semmi komolyat, csak a sárga jelzésen leereszkedni a Murowianiec menedékházhoz, majd onnan a kék jelzésen vissza Kuznicébe.

A túra elején két dolgot kellett konstatálnunk:
Az egyik, hogy hamarosan beszerzünk bakancsra erősíthető szögeket is, mert elég vicces havon (néha csúszik, néha beszakad alattad) túrázni.
A másik, hogy november 21 ide vagy oda, bizony nagyon hamar lekerült rólunk a kabát, majd én a pulóver viselését is hamar feladtam. csodás, meleg, napsütéses időnk volt.

Egy nagyon aprócska - de nem befagyott - tengerszem mellett megpihentünk. Nem igazán a fáradtság miatt, hanem a csodás látvány, és a napfürdőzés miatt.

Innen továbbhaladva hamar elértük a menedékházat, ami egy-egy ital (Forró csoki és sör - nem nehéz kitalálni melyik kié volt!) társaságában a ház mellett a sütkérezést folytatva elköltöttük ebédünket is.

Átálltunk a kék jelzésre, és az utolsó pihenőnk - szintén napozás miatt egy kisebb nyeregben volt. Innen már egy óra alatt leértünk Kuznicébe, és közben a nap is elkezdett elbújni a hegyek mögé.

A napot a Sphinxben értékeltük, majd hazabattyogtunk, és jólesően kidőltünk egy kicsit.

Szép túra volt, vannak képek is. Majd holnap töltök fel a Picassára belőlük.

   CSom