Sziasztok!
Tegnap megint idegenvezettem Zakopanéban. Érdekes volt.
Kezdődött ott, hogy sikerült összehoznom egy nem túl derűs éjszakát (ehettem valamit, amit nem kellett volna), melynek következtében reggel eléggé fájt a torkom. Még "jó" hogy csak két órás programot kértek, mert már ennek a végén is elég vacakul voltak a hangszálaim.
Aztán a találkahelyen kiderült, hogy nem tudunk kimenni az indulópontra a busszal, mert a sofőr kivezette magát. Vagy várunk egy fél órát, vagy kitalálunk valamit. Kitaláltunk, bár ez utóbbit kissé megnehezítette a két helyi öregasszony, akik mindenáron sajtot akartak dugni a számba, vagy végül is akárhova, csak adjak pénzt.
Ezek a hiéna-nénik egyébjént viccesek - nem kicsit gerilla módszerrel dolgoznak. A lényeg az, hogy kosárkájukban ott lapul a tradícionális tátrai sajt, ők maguk pedig ugyanezt teszik a nagy buszparkoló szélén. Ahogy begördül egy turistaszekér gyorsan odatipegnek, és a nyújtózkodva leszállókat elkapják a sajttal. És szinte minden nyelven van valami vicces mondantuk az eladáshoz. (E tekintetben igazuk van, mert nem csak a lengyel turista fizet, hanem mindenki más is.) Magyarokat ezzel kapják el: "Három ezerért!" Amit nem mindenki ért meg elsőre... Szóval három darab sajtot adnak egy magyar ezresért, ami elég olcsó, bár megjegyzem, hogy sajtvásárlás tekintetében a tuti hely (választék, minőség, stb) a sajtpiac.
Szóval a két csipogó nénivel - akiket se magyarul, se lengyelül nem tudtunk eredményesen elhajtani - az auránkban kitaláltuk, hogy fordított irányban megyünk végig az óvároson. A végponton pedig felvesz a busz, hisz addigra már futhat, és avval megyünk a Gubałówkára induló siklóhoz.
Ez eddig szép volt, de az idegenvezetést is át kellett szerveznem, hisz az útvonalon a megállóhelyeken szépen egymásra épülő mondókám van, amit ugye megfordítani nem előnyös. (Gabi észre is vette, hogy nagyon agyalok, meg is kérdezte, hogy rosszul vagyok-e. Mondtam, hogy nem, csak gondolkozom, de azért hízelgő, hogy ennyire látszik az agytevékenység az arcomon.)
Végül szerintem sikerrel vettem a hirtelen akadélyt, és kellemes két és fél órát töltöttünk a csoporttal.
Az idő pedig ragyogó volt, egész nap kék ég, szikrázó napsütés, és vékonyka hóréteg, ami meséssé tette a napot. No meg a látványt a Gubałówka hegyről - a Tátra csodaszép volt.
A csoport meg csoda szerencsés, mert ma egész nap eső esik, és nagyon szürke minden.
Meg végül is én is szerencsés voltam, hogy nem esőben kellett idegenvezetni.
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.