A rendszeres olvasók biztos tapasztalták, hogy az elmúlt egy hétben elég visszafogottan írogattunk. Ennek egyszerű oka van: csütörtöktől keddig Magyarországon tartózkodtunk.
Íme ennek a története:
Kezdjük a legelején. Az utazás könnyen megoldódott, hiszen utazott Magyarországra Gabi nagybátyja és nagynénje. Így aztán mi is befértünk a kocsiba, és kényelmesen, megfázás nélkül juthattunk haza.
Ewa nagynéni és Grzegorz nagybácsi szerdán érkeztek. Kérték, hogy prezentáljunk egy rövid város bemutatót. Mivel épp rendelkeztünk egy nagy rakat kürtőskaláccsal, ezért Gabi abból is hozott kettőt a sétára. Azaz hozott volna, de Grzegorz lehurrogta, hogy majd eszünk sajtot meg igazi górál kajákat, nem kell a túl sok édesség.
Lényeg, hogy elsétáltunk a Gubalówkához, felmentünk siklóval - csak mi négyen voltunk benne! - közben kürtőskalácsot majszoltunk, fent és élvesztük Zakopane éjszakai panorámáját. (Éjszakai, mert tök sötét volt, persze valójában még csak négy öt óra.)
Lefele már megkaptuk a letolást, hogy mégiscsak hozni kellett volna a másik kürtőskalácsot, mert nagyon finom... Na ja, Gabi nagybátyja - aki méretét tekintve valahol a medvék átlagos testnagysága felé konvergál - megéhezett.
Sokáig nem kellett szenvednie, mert a Krupówkin tett rövid séta után megérkeztünk az Owczarnia-ba, ahol villámgyorsan egy négyszemélyes tál mellett döntöttünk.
Erre persze kiderült, hogy kétféle négyszemélyes tál van, de azért viszonylag hamar döntöttünk.
Az est jókedélyben telt, sok nevetéssel, meséléssel.
Vacsi után megnéztük a magyar kürtőskalácsost. Azaz csak a boltot, mert már zárva volt.
Este otthon leültünk még beszélgetni. Ez viccesen alakult, mert Ewa kisajátította Gabit, amiből következően nekem Grzegorz jutott, aki egy nyelvet beszél, a lengyelt. Önbizalmát az éttermi beszélgetések, és a 4 sör, 5 vodka kombináció is segítette, így aztán "jót" beszélgettünk...
Sokat értettem, de azért messze nem mindent.
Másnap reggel irány Magyarország. No, hát ez is viccesen indult, mert kiderült, hogy a rokonoknak van házi szondájuk. Ráadásul az ezzel végzett vizsgálaton Grzegorz bácsi el is bukott, így Ewa vezetett hazafele.
Kezdésnek persze nem Magyarországra indultunk, hanem a Tátra szlovák oldalára, azon belül is a Csorba-tóhoz. Kellemes kiránbulás volt, ragyogó időben. Az egyetlen bajom a dologgal, hogy egyszerűen nem értem miért kell szép helyekre ronda épületeket felhúzni...
Innen a hazaút már gond nélkül zajlott. Grzegorz bácsi még egy rövidebb utat is tudott, ennek köszönhetően - saját számításom szerint - kb egy órával később érkeztünk meg a lehetségeshez képest Visegrádra.
Én nagyjából kiszálltam az egyik kocsiból, majd be a másikba, és elfuvaroztam Gabit a sógornőmhöz (náluk aludtunk), majd Budapest felé vettem az irányt.
Minden csütörtökön játszik ugyanis a régi játékvezető kollegákból álló focicsapat, a Snapszúrás, bajnoki mérkőzést. És mivel én vagyok a CSK, ezért gondoltam meglepem a csapatot. Sikerült. Olyan fejeket vágtak, hogy öröm volt nézni, hiszen senki sem tudta, hogy érkezem.
A hatás tökéletes lett, hiszen 5:2-re győztünk, ráadásul én lettem a "Man of the match" és nem tiszteletből, hanem a 2+2-es mutatóm miatt. Na ennyit az önfényezésről...
Rövid beszélégetés után még hazafuvaroztam magam Visegrád-Szentgyörgypusztára, ahol ágyba dőltünk. Jól tettük, mert a következő napokban véres élmények, trópusi kalandok vártak ránk.
Folytatása következik!
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.