Mert élni tudni kell.

Ma rendeltünk a közeli pizzériából fejenként egy darab remek sajtos-csibeburgert ebédre. (Ezek amolyan kisebb lapostányér méretű szendvicsek gazdagon, szóval messzemenőkig jól lehet velük lakni.)

Aztán fogtuk magunkat, és az iroda előtti padot lesöpörve, leteritve egy törülközővel kiültünk, és a szabadban fogyasztottuk el a munkahelyi ebédünket.

Közben a csodaszép havas Gubalówka hegyet nézegettük, a környező házikókat, és a hótól roskadozó fenyőket. Élveztük a napsütést, a (bár már megint kicsit felhősödött) kék eget, és a csodatiszta, hűs levegőt!

Igen finom volt! (És nem csak a kotletburger!) Mert élni tudni kell!

    CSom