Zakopanei kalandozások

Egy nap munka - egy nap kirándulás. Lesz szíves a zuhogó eső is ehhez igazodni!

    CSom 

Tegnap nagy örömünkre beérkezett pár elvégzett munkának az átutalása. Erre fel a mosógép be is adta a kulcsot. Szerelő jött, mondta motor- és panelcsere. Kértünk egy árat, azt összevetettük egy új mosógép árával és döntöttünk.

Már a fürdőben áll az új készülék. Könnyen jött, könnyen ment pénzek napja volt a tegnapi! (Mindezt panasz nélkül...)

   CSom

Ma pihenőnap van. Hogy ez mit jelent?

Nos csütörtökig gőzerővel pályázatoztam, plusz szerveztük a hosszú hétvégés dolgokat a turistáknak. Tegnap nyolcvan fő idegenvezetés. Holnap-holnapután ugyanez pepitában, meg hozzá az ingyenes Kasprowy kihasználása.

Ehhez jön még, hogy itt vannak sógorasszonyék. Az még nem lenne baj, hogy összesen kilencen vannak, a baj ott kezdődik, hogy tizediknek érkezett velük egy klassz hányós-hasmenős vírus is...

Szóval zajlik az élet rendesen. Úgyhogy most fogom magam és kicsit pályázatot írok, hogy a hétvége is tökéletes legyen! :-)))

   CSom

Gondoltátok volna, hogy lassan 75 éve lehet egyszerű módszerrel feljutni a Kasprowy csúcsra? Bizony - nemzeti ünnepünkön - március 15-én lesz egész pontosan 75 esztendeje, hogy a lanovka teljes hosszában megkezdte működését.

Ennek örömére jövő kedden ingyenes lesz a felvonó használata. Mivel ilyenkor úgy is sokan jöttök, itt egy cikk minden fontos tudnivalóról. Jó program lehet mielőtt hazamentek!

  CSom

Múlt vasárnap könnyed túrára ragadtattuk magunkat, és kellemes sétával meghódítottuk a Nosalt.

Minden más mondjanak el helyettem a képek

Mi tagadás, jó egy hete tombol a tavasz. A hőmérséklet is egész elviselhető napközben, de a lényeg a csodás napsütés, a tiszta idő, és leginkább a csodás illatú levegő. Láthatóan mindenki élvezi ezt a nyugalmat (amihez lehet az is hozzájárul, hogy véget ért az iskolai síszezon Lengyelországban), és senki sem törődik azzal, hogy valószínűleg ez még nem az igazi tavasz...

Kaptunk is ma reggelre havat. Vagy 1 centi, szóval jelentéktelen a dolog, és mivel újra tombol a jó idő, senki nem is törődik vele. Hisz olyan jó most nekünk...

   CSom

Közeleg a március 15-i ünnephez kapcsolódó hosszú hétvége, itt az ideje tehát, hogy meghirdessük a szokásos, (nagy sikerű) zakopanei idegenvezetés akciót!

Tudnivalók:

Mert hogy az összes többi zakopanei magyar (Igen, mind a két fő!) elment Budapestre, az Utazás Kiállítás vásárra. Így én most egyedül vagyok, és vasárnapig nélkülözöm őket. Leginkább is Gabit...

Nem jó feleségtelenül lenni...

   CSom

    CSom

Ezt gondoltam magamról, miközben hajnali egykor kedvenc földig érő rózsaszín, virágos hálóingemben térdeltem a WC csésze előtt, és öleltem körül annak lábát, egyik kezemben egy fogmosópohárral a másik kezemben a WC kefével, hogy a cső mögé elbújt hisztis cickányt elfogjam.

Csütörtökig munka kifulladásig pályázati határidő lévén. (Az úton is csókoltatom az idei kiírások, menetrend megszabóit.) Pénteken túra Auschwitzba magyarokkal, ma idegenvezetés Zakopanéban magyaroknak.
Holnap alvás, kirándulás. Mert megérdemlem...

   CSom

Ez kérem tapasztalati tény, ugyanis van egy cickány az íróasztalomon egy befőttesüvegben. Az előbb fogtam a nappaliban. Azaz a macska fogta, és én elkoboztam Marci segítségével, mert pont olyan hangja volt mint Voltinak, az elveszett törpehörcsögnek. 

Így bekerült egy befőttesüvegbe a jószág és alapos tanulmányozás után megállapítottuk cickányra hasonlít. Az ormányszerű orr mintha külön életet élne, nagyon szép szürke bundája van és kurta farka, mármint egérhez képest és olyan a hangja mint az elektromos kisülés. 

A cickányt még beazonosítás előtt megvendégeltem szotyival és dióval, de a stressz elmúltával sem kellett neki. Így böngésztük a netet, a Wikipédia (no meg Külképviselet) szerint a cickányok bogarakat, csigákat, férgeket esznek. Ebből sajna itthon nem tartok készletet. De sonkát igen, ebből kapott a macska is, mert ilyen szépet talált nekem. A sonkára aztán rávettette magát a kis jószág is,, és így azt is meg tudtam hol van a szája, mert ormányszerű orra alatt jól el van rejtve. Nagyon szép állat. 

Mindig nevettünk szegény macskán, hogy csak bámulja a küszöböt, meg a konyha sarkát, de ezek szerint nem hiába. A cickánnyal megbeszéltem, hogy télen nem dobom ki, tavaszig vendégeskedhet nálunk, esetleg a családdal ha azokat is megtalálja Aga, és időben közbelépünk, addig koszt kvártély jár. De azt hiszem nem kér belőle. Ez egy szabad cickány, az meg nem való befőttesüvegbe, szóval kap még sonkát aztán elviszem a műhelybe ott nincs olyan hideg és népes pókállomány van, csak megoldja. 

Wikipédia szerint nem alszik téli álmot,hát igen ezt látjuk... 

    Gabi 

Mint múltkor említettem, volt idő arra, hogy az emlékek megszépüljenek, megérjenek. Az azóta rám szakadt munkamennyiségnek hála elfelejtődni is volt lehetőségük, de azért igyekszem összeszedni magam, és minden lényegeset, mókásat felidézni.

Szóval szombat. Morgással indult a nap, ugyanis

Hát igen, ennyit sikerült ma összehozni...

Ennek nem elsősorban oka, hanem csak megalapozója volt a tegnapi hosszú nap: Korai kelés, autózás Krakkóba, egész napos ügyintézés, MAKRO, IKEA, stb. Délután turisztikai workshopon képviseltük az irodát és a ZakopaneInfo-t, majd este indultunk haza.

Szóval ez mind csak megalapozott. Ami betett, az a köd volt este. Az hogy kb 35 kilométeren keresztül volt (naná, hogy hegyi szakaszokon) olyan köd, hogy max 2-3 méter volt a látótávolság, és az is csak azért, mert a sávelválasztó csík rendesen fel volt festve mindenhol... No az borzalmas volt. Úgy dőltem az ágyba itthon, ahogy kell, és bizony fel sem ébredtem ma 11-ig...

   CSom

Február elején nővéreméknél jártunk. E tájt szokott disznóvágást szervezni a család. Ilyenkor a férfiak feldolgozzák a disznót, a hölgyek meg megpróbálnak, minél távolabb meneküli a tett helyszínétől. Valamint ilyenkor intenzív pletykálásba, gyerekezésbe merülök. Nővérem meg szokott örvendeztetni egy-két aranyos történettel. 

A mostani a színházban esett meg vele.

Macskánk eszeveszetten rajong a telefonokért. Már jó rég óta figyeljük ezt a mániáját, de most kezd elhatalmasodni rajta. Kezdetben egy telefon volt a családban, és nem nagyon csörgött, magyar ismerőseink inkább skype-oltak, lengyel ismerőseink meg nem voltak. Akkor figyeltünk fel érdeklődésére, amikor csengő hang módosításra szántam rá magam és végighallgattam az igen szűkös kínálatot. A "Gyöngyhajú lány" dallamára a macska kiugrott a fotelből, és a telefonra vetette magát átható dorombolással. Megállapítottuk, jó az ízlése és ezt a dallamot választottuk. 

Jelenleg a helyzet odáig fejlődött, hogy ha valamelyik mobil megszólal, ami manapság már nem ritkaság, akkor a macska előbb ér a telefonhoz mint mi, és ha táskában, kabátban van, megpróbálja berágni magát a készülékhez. Megvicceltük a múltkor, és felhívtam Marci telefonjáról az enyémet, amelyik a földön feküdt az ágy mellett, a macska nekiesett, rágcsálta, és hangosan dorombolt.
Ha telefonon beszélünk, akkor az ölünkbe ugrik és a dorombolással, a telefon sarkának rágásával elnyomja a kommunkációs próbálkozást, nem beszélve arról, hogy az arcomat csiklandozza a bajszával.  

De hát minket sem ejtettek a fejünk lágyára. Ha az ágyban fekve macskát támad simogatni kedvem, és a lusta dög nem jön szépszerével, megszólaltatom a csengőhangom, és máris a nyakamba kapom a doromboló cicust.  

Csak azt nem értem, hogy kinek a hívására vár ilyen nagyon ...

    Gabi

Lassan el fog kelleni egy pár ilyen tábla is a környékre:

Lökött kis öngyilkosjelölt miatt nem kicsit kellett satuzni. Rágcsálóbarátunk pedig ennek köszönhetően sikeresen átért az út túloldalára. (Ahol egyébként egy vegyesbolt volt - kit tudja, elfogyott a mogyoró és lezavarta érte az asszony?)

Végül az egészből persze az lett, hogy "nézd mókus, de édes..." Hát nehéz lett volna nem észrevenni...

   CSom 

Az elmúlt héten nem sokat voltam gépközelben. Amikor meg igen, megpróbáltam minél több mindent elvégezni. Szerencsére akad munka szép számmal, így a blogra nem nagyon volt erőm.
Ugyanis a maradék idő nagy részét Húgommal töltöttem, heti programunk fővonulatát a turik (Second hand ruhabolt) és a cukrászdák adták.
Ha valami, akkor ez szinte minden magyar nőt meg szokott fogni, amikor lengyel földre látogat. A sütemények kimeríthetetlen, szinte végtelen kínálata és mesés ízvilága. Itt mindenki talál magának valamit, azok is, akik a cukrot is megcukrozzák, meg azok is, akik a sok-sok krémet, lágy és könnyű falatokat rajongják.
A turik is rabul szokták ejteni a ruhavadászat kedvelőit, főleg azokat, akik kis költségvetésből vadásznak. Húgom egyetemista, így érthető módon nem a sétálóutcán vásárol nercbundát, bár azokat is megcsodáltuk. Zakopaneban szerencsére jó sok turi van, és kellemes gyalog távra egymástól, szép választékkal és szerintem olcsóbbak mit a budapestiek.
Erre már igazán csak hab a tortán, hogy még a Nowy targi piacra is eljutottunk együtt, no meg ha már ott voltunk, akkor annak a városnak is teszteltük a turkálóit. :-) 

Szóval nem blogoltam, nem takarítottam, átadtam magamat az élvezeteknek,  de majd most következik két hét hangyamunka, csak mert február végén jön a Nővérem. :)

   Gyopi

Az első kapcsolatfelvétel és a zakopanei idegenvezetés lebonyolítása között eltelt idő: 96 perc!

Szép, igaz? Pedig ezzel csak a képzeletbeli dobogó harmadik fokára fér fel az ügyfél... No, de a bronz is szépen csillog, nem?

   CSom

By Gabi:

"Johanna még nem végzett az emberrablókkal."

Hja kérem, már megint fordítási feladatokról beszélgettünk...

   CSom 

Ma délben keltem. Jogosan...

Az elmúlt héten ugyanis hatalmas pályázatírási dömping volt. Sok alvás, az meg nem. Igazából kevés sem néha.

Eredmény: Több, mint 50 beadott pályázat egy hét alatt...

Ma viszont tényleg nem dolgozom magam halálra. Lenne mit csinálni, de csak szépen lassan, hisz a jóból is megárt a sok...

   CSom 

Az ok, hogy esik. Az NEM, hogy eső...

Fújjjjj!

   CSom 

A hétvégén megérkezett. Süt a nap, meleg van (azaz plusszok), és mindent átjár az a bolondító fűszeres szél...

Csak hát nehéz örülni neki, mert valahogy nem hisszük el, hogy beköltözött a szigorú tél helyére. Szerintem csak helyettesít, amíg a tél kipiheni magát... És az lesz ám a nagy falat...

Vagy marad nyárig, és mondogathatjuk: "Hát ilyet még a legöregebb górál sem látott emberemlékezet óta..."

Amíg ez elválik, addig élvezzük. Azt hiszem ez a lényeg...

    CSom

Tegnap kilépek az ajtón, és elkezdem levenni a sufniról a lakatot, mikor is mellém lép a szomszéd néni, és közli, hogy "Jön a szén?" Én meg majdnem félrenyeltem - egyéb híján a levegőt - hogy ezt meg honnan tudja, hisz tényleg jött a szén (5 perccel később), de Gabi telefonon, az irodából rendelte... Az meg, hogy nyitom a sufni ajtaját, még sok mindent jelenthet... (És igen, sűrűn is járok oda, szénért, fáért, sílécért, stb...)

Aztán gondoltam ennek apropóján megírom, az ennél is meredekebb élményünket:

Ma - amikor Gabiért indultam az irodába - 17 óra körül, még világos volt. Na jó csak szürkület, de a lényeg, hogy világosodik az idő.

És ez pozitív jel!

   CSom