Zakopanei kalandozások

Kicsit elmaradtam a betegeskedés kapcsán a mosással, így ma is, meg tegnap is kétszer tettem föl mosást. Észrevettem, hogy amikor a mosógép leereszti a vizet a zuhanytálcába, a macska a zuhanytálca pereménél ül, peremre helyezett mancsokkal és színházi páholyból figyeli, ahogy a víz eltűnik a lefolyóban. Pofáját szinte ráncba szedi a komoly szellemi erőfeszítés. Néha belenyúl, de hát vizes...
Amikor nincs víz a tálcában néha megközelíti a lefolyót is, és közelről szemléli vagy hosszasan őrzi, végül is ez is csak egy lyuk... 

Jókat nevetünk szegényen. 

   Gyopi

Sziasztok!

Igen letisztultak az emlékek - megszépülniük nem kell, hisz csodásak - és főleg, már idő is van kicsit dajkálni őket. Vágjunk hát bele.

Miután szerda délután lelkesen és ügyesen - hogy én mennyi kis utcát ismerek már a városban a dugók elkerülésére! - kihordtuk a szállásokra a jegyeket, már alig maradt feladatunk. Aznapra. Csak a jegyeket kellett beborítékolni, ami kis híján tragédiába torkollott, de erről majd egy következő bejegyzésben...

És eljött a csütörtök,

Úgy néz ki vége a téli álomnak... Már ami az idegenvezetés, csoportkíséret jellegű turisztikai munkákat illeti, és már amennyiben az utóbbi időben beszélhetünk bármilyen fajtájú téli álomról...

Szóval ma csoport, szánozás, tábortüzezés, vacsora, górál kocsma - holnap idegenvezetés, ebéd, idegenvezetés, kis szabadidő, vacsora, folk kocsma...

Vasárnap szundi és elmaradás behozása.

   CSom

Sziasztok!

Aki síugrós képeket nézegetne, az itt vagy a Facebookon megteheti. Egyenlőre csak töredéke van fent a képeknek, de sok a munka, időt kérek. Mindenesetre egy darabig megéri majd újra és újra ránézni!

Azért jöjjön egy ide is:

    CSom

U.i.: Ígérem a beszámoló sem marad el, csak időt kérek...

Csütörtök: Majdnem sáncrekord már a kvalin - Péntek: Benne vagyunk a rádióban - Péntek Małysz hihetetlen, felrobban a stadion - Szombat: Soha még ennyi ember nem volt magyar szektoron -  Szombat: 50.000 példaértékű ember - Szombat: Itt a magyar, hol a magyar? - Szombat: Magyar-lengyel barátság literszámra - Vasárnap: Félház, nagy hangulat - Vasárnap: Amikor vágni lehet a csendet - Vasárnap: Kárpótlás lengyel módra - Vasárnap: Búcsúzások.

Részletesebben: A következő napokban!

   CSom

A telemarketing nehéz kenyér, évekig csináltam és állítólag bársonyos hangom bárkit bármiről megyőz, csak az a baj, hogy ha én nem hiszek benne, akkor a lelkismerti aggályaim ellehetetlenítik a munkát.
No ezért hagytam abba. Most a saját cégemnek újrakezdtem, de mivel a szolgáltatást is mi csináljuk, maradéktalanul hiszek is benne, így a marketing is jobban megy.

Egy igazi kincsre akadtam az interneten, a Villa Toscanára. Addig-addig csodáltam a fényképeket az apartmanjaikról, míg nem megfogalmazódott bennem, hogy ezt muszáj felrakni a portálra, hisz pont az ilyen kincsek felkutatását érezzük hivatásunknak, hogy aztán az ideérkező magyarok is ámulhassanak.
Egyszer már találkoztam egy ilyen honlappal (érzéssel) a Górska Osada ikea + regionális stílusi faházai kapcsán, de ők úgy elhajtottak a búsba, (a magyar szerintük nem fizetőképes vendégtípus), hogy most óvatosan cserkésztem be őket.

Nagyon be akartam tűzni őket a gyűjteménybe, mit elszánt gyűjtő a ritka bogarat. Felhívtam őket, ők lepatintottak, hogy inkább mailban, elküldtem, de egy félmondata megfogott,

Tegnap itt jártunk. A cél, hogy egy síugrásra érkező magyar ügyfél előre megrendelt jegyeit a szállás recepcióján leadjuk.

Bevallom őszintén, én még itt nem jártam. Már sötét volt, amikor odaértünk. És a panziótól nézve (a Gubałówka keleti feléről) olyan kilátást kaptunk, amilyet álmodni sem mertem volna.

A kivilágított síugrósánc látványa semmivel le sem cserélhető gyönyört adott. Egyszerűen BÜSZKE voltam, hogy ilyen szép helyen lakhatok. (És igen, valószínűleg nappal sem lehet utolsó látvány a város, és mögötte a Tátra.)

És hogy jön ide a BALÍTÉLET? Nos, amíg Gabi lerakta a jegyeket, addig én verhettem a fejem a kormányba, hogy mekkora marha vagyok, hogy pont most nincs nálam a fényképezőgép...

   CSom

Szívem csücske szomszéd panziós bácsi megint bizonyított... :-)

Az érkező magyar vendégek láttán felkapta a telefont, és azonnal hívta Gabit, hogy minden el legyen rendezve szépen, hiszen ő csak lengyelül beszél, a vendégek meg magyarok, és kitudja milyen nyelvet beszélnek, de az övét tuti nem.

OK. Szállás elfoglalva, minden rendben.

De azt azért el tudta magyarázni a magyar férfiembernek, hogy ad egy 20 zlotyist, és hozzon már neki sört a szomszéd boltból, ahova ő nem mehet el. (Hiszen az asszony elment Krakkóba, és ő nem hagyhatja el a panzió területét, erre szigorú parancs van, és vállalhatatlan az a szituáció, hogy ő 5 percre elugrik, és ez később a felesége tudtára jut...)

Kommunikáció 2011!

Megalájk!

   CSom

Malysz, Ahonen, Morgenstern, Kofler és Amman. No meg sorolhatnám. Ők határozzák meg az életünket* 4 napig.

Bizony, megkezdődött a síugrás - bejegyzés szegény és élménydús időszak következik.

   CSom

*= Többes szám kettes most nem Gabi & CSom, hanem ZAKOPANE városa...

Most látom csak, hogy mennyire komolyan elhanyagoltuk ezt a rovatot - és persze mennyire érdemtelenül... Az, hogy most még is sorra veszek egy újabb éttermet, azt nem a lelkiismeret furdalás, vagy a közelgő síugró VK miatt érkező sok magyar okozza, hanem hogy (újra) pozitív élmények kötnek a helyhez.

Mert nem viheti az ember az ismerőseit mindig csak az Owczarnia-ba, kell lennie másik kedvenc helynek. Egy ideje már van a Stek Chałupa személyében.

Megtalálni is könnyű, hiszen

Kellemes hétvégi alvásmennyiség. Kirándulás barátokkal a Morskie Oko-ra (eső nem számít). Séta a Krupówkin, királyi vacsora ugyanott jó zenével. Éjjel nyer a kedvenc csapatom, nem is akármilyen mérkőzésen.

Kell ennél több?

    CSom

Vannak olyan napok, amikor a munka ahelyett, hogy szép, tömött, katonás sorrendben masírozna (mint például tegnap), csak mászik, de akkor is olyan végeláthatatlanul, hogy az kibírhatatlan.
És minden elromlik, amihez csak hozzányúlok légyen az ügyfél (meg is sértődtem, pedig nem szoktam), vagy a szövegkihúzó. Összekuszáltam a rendeléseket, és rossz helyre küldtem a maileket. Ami meg jó helyre ment, az lapattant ...

Azt hiszem ma Garfield-módra fogom megoldani a problámáimat, leülök egy csöndes sarokba és megvárom, amíg elmúlnak, vagy konstuktív leszek és ágyba bújok Harry Potterrel, annak is valamelyik utolsó részével, mert jól esik arról olvasni, hogy másnak még rosszabb (engem legalabb megölni nem akar egy kigyófejű szörny).

Vagy elvitetem magam (+Marcit) sörözni azzal a széphangú  Varsói rendezvényszervezővel, aki ma keresett...

És holnap megint belevetem magam a munkába, de ma tuti sztrájkolok. 

    Gyopi 

Tegnap levelet kaptunk sógornőmtől, és családjától. Kedves karácsonyi üdvözletük érkezett meg, ami egy hónap alatt volt képes ideérni.

A címzés hibátlan, a végén LENGYELORSZÁG és POLAND is feltüntetve. No ezt megjelölték a postán. (Hogy melyiken, azt ne kérdezzétek...) Mókás a dolog, mert elvben ennek segítségével el kellett volna jutnia Lengyelországba. És bár nem tudom mivel (repülő, vonat, stb), és hogy hova (Varsó, Krakkó, stb) érkeznek a nemzetközi küldemények, de azt gyanítom, hogy minden lengyel postás felnőtt ember tudja, hogy Zakopane az ő országában van. Még ha Ochotnica Górna faluban laknánk, akkor tán...

De persze az is lehet, hogy a magyar hivatalban dugták össze a fejüket a szakértők, hogy megállapítsák, mit keres a Poland felirat a Lengyelország szó mellett. Jó munkához meg idő kell...

És akkor még nem beszéltünk az esetleges tranzitország(ok) huncutságairól...

Szóval ezért nem postázunk... 

     CSom

 "- Estére van valami terved?
 - Hát munka után dolgozni szeretnék, késő estig..."

Az alábbi beszélgetés köztünk zajlott le. Jót nevettünk rajta, és megállapítottuk, hogy kezdődik a szezon pörgése. A tavalyi tapasztalat az mutatta, hogy pihenni, komolyan elszántan lustálkodni november közepétől lesz lehetőségünk, ha szerencsénk van akkor talán március-április környékén is lesz egy szusszanás.
De még véletlenül sem szeretnénk panaszkodni... Mint abban a viccben, amikor a végén az éles szemű megfigyelő megkérdezi: "Te most panaszkodsz vagy inkább dicsekedsz?"  Én inkább dicsekszem, szeretem a munkámat, munkánkat - főleg amikor Marci csinálja. :) 

    Gabi 

Małysz jó. Małysz nagyon jó! Małysz hihetetlenül jó!

A fenti gondolatsort nem kell mindenkinek osztania, de tény, hogy nem rosszak az eredményei, sőt bizakodásra adnak okot. Egyre többen hisszük, hogy itt, mondhatni hazai pályán - neki igazából a wisłai sánc lenne az abszolút hazai pálya - versenyt nyerhet.

Ennek eredménye, hogy rohamosan fogynak a jegyek! Olyannyira, hogy szombatra (2011. január 22.) már nincsenek is a két felső (A és B) szektorba! A többi versenynapra MÉG minden szektorba van hely.

Szóval, aki eddig nem lépett, az tegye meg, nehogy lemaradjon.

Végezetül: Megszülettek az első képek is a verseny kapcsán, ide kattintva eléritek őket. Reményeim szerint - főleg a verseny után a Galéria rohamosan bővül majd!

   CSom

Lassan elvonulnak a keleti népek a pravoszláv turnus végeztével. Van másfél hét nyugi, amíg kezdődnek a síszünetek, meg a síugrás is jön két hét múlva.

Az időjárás sem fényes, így most nyugis napok köszöntenek Zakopanéra - a sípályások legnagyobb átkozódása mellett - hogy aztán újult erővel csapjunk bele a főszezonba.

   CSom

5-6 fok, eső. Valahogy ez most nem megy át senkinek sem errefele...

    CSom 

Sziasztok!

A tavalyi sikerek után idén is lesz Magyar Szektor a zakopanei síugróversenyen. (Ami egyébként vészesen közeledik, lassan csak két hét és kezdődik a móka. A móka, ami idén három versenyből fog állni, mert vasárnap is lesz viadal.)

Hogy mi is ez a Magyar Szektor? Nos nem érdemes valamiféle elkerített nézőtéri részre gondolni, ahol magyarok ezrei tombolnak verseny közben... Mindössze arról van szó, hogy 20-30 ember, akikben a magyarságukon kívül a síugrás szeretete a közös, összeáll, és magyar zászlókkal, no meg mindenki ízlése és kedvence szerinti sálakkal, arcfestéssel, stb felszerelkezve, közösen tekintjük meg a versenyt.

Ha érdekel a dolog, olvasgass róla itt a ZakopaneInfon. (Ez a link már csak azért is érdekes lehet, mert a versennyel kapcsolatban rengeteg hasznos információt elérsz innen!)

Szeretettel várunk mindenkit!

   CSom

Itt ülünk a zakopanei durrogás- és tűzijátéktenger közepén (betegen), az ablakból csodáljuk a fényeket, és közben arra gondoltunk, hogy ideje volna nektek Boldog és Sikeres Új Esztendőt kívánni!

E mellett pedig ildomos megköszönnünk a 2010-es évet nektek is, hiszen idén is sok, kedves és érdekes emberrel ismerkedhettünk meg itt Zakopanéban, tanulhattunk tőletek, kacaghattunk veletek.

Köszönjük!

Üdv mindenkinek! (Most gyorsan rohanás vissza tűzijátékot nézni!)

    Gyopi és CSom

Tolmácsolós munkám kapcsán ismertem meg a zakopanei cukrászati nagykereskedést. (Itt mindig hatalmas a választék, és meglepően kedves és készséges kiszolgálás fogad minket.)

A minap észrevettem egy-két kismacskát, és nagy macskabarát lévén azonnal barátkozni próbáltam velük. Nem voltam szimpatikus nekik, igy a simogatásról le kellett mondanom, de azért érdeklődtem róluk a munkásoknál.
Az egyik büszkén elmondta, hogy ezek nem ám akármilyen kóbor macskák,

A macska nem is tudta, hova legyen a boldogságtól, hogy előkerültünk, és újra a rendelkezésére állunk.

Mi kicsit kevésbé örültünk neki, ő úgyanis a karácsonyt a szomszédoknál töltötte, 3 erősen dohányos ember társaságában. Olyan szaga volt/van, mint egy teli hamutartónak. Ez macskánál azért furcsa.  Megfürdeni meg nincs szívem. 

     Gyopi

Holnap ugyanis utazunk Magyarországra karácsonyozni a családhoz. A két ünnep között meg vissza, hogy aztán itt szilveszterezzünk!

    CSom 

Ma dugóba keveredtünk hazafele jövet. Azt hiszem ennél ékesebb jele annak, hogy Zakopane városában beköszöntött a téli szezon nincs.

    CSom

A megfelelő pillanatban való ablakon kinézés nyomán keletkezett felindulásból a hóba kirohanós, és naplementét fényképezős családi hangulatunk eredménye (még ha nem is világbajnok minőségben...):

    CSom