Vannak olyan napok, amikor a munka ahelyett, hogy szép, tömött, katonás sorrendben masírozna (mint például tegnap), csak mászik, de akkor is olyan végeláthatatlanul, hogy az kibírhatatlan.
És minden elromlik, amihez csak hozzányúlok légyen az ügyfél (meg is sértődtem, pedig nem szoktam), vagy a szövegkihúzó. Összekuszáltam a rendeléseket, és rossz helyre küldtem a maileket. Ami meg jó helyre ment, az lapattant ...
Azt hiszem ma Garfield-módra fogom megoldani a problámáimat, leülök egy csöndes sarokba és megvárom, amíg elmúlnak, vagy konstuktív leszek és ágyba bújok Harry Potterrel, annak is valamelyik utolsó részével, mert jól esik arról olvasni, hogy másnak még rosszabb (engem legalabb megölni nem akar egy kigyófejű szörny).
Vagy elvitetem magam (+Marcit) sörözni azzal a széphangú Varsói rendezvényszervezővel, aki ma keresett...
És holnap megint belevetem magam a munkába, de ma tuti sztrájkolok.
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.