Van sütőnk, mondhatni VAN SÜTŐNK!!!
Így aztán elterveztem, hogy idén a családi recept szerint én is sütök mézeskalácsot, no meg aprósüteményt, mert a mézeskalács nem töltötte meg az összes díszdobozomat. Ezek után maradt még 5 tojásfehérjém, hát azokból meg csodafinom habcsókok lettek.
Aztán még mézeskalács sütés közben megfogadtam, hogy Karpatka sütemény is lesz. Ez a sütemény egy lengyel különlegesség, gyerekként rajongtam érte, de csak unokatesóm nagymamája tudott ilyet csinálni. A többi felnőtt csak sóhajtozott, hogy ők azért nem csinálnak ilyet nekem, mert túl bonyolult elkészíteni, bár lehet hogy direkt hitették el velem, hogy nehéz ilyet készíteni, mert ezzel a süteménnyel rendre betegre ettem magam.
No nem kis félsszel a szívemben álltam neki sütni, azonban kiderült, hogy nem is olyan nagy ördöngősség a Karpatka készítés. A tésztájában van vaj, 5 tojás, no meg liszt és víz, de cukor nincs igy nyersen nem nagy szám.
A lényeg, hogy a tészta sütés közben felfúvódik, pillekönnyű lesz és felgyűrödik, mint a Kárpátok, innen is a neve.
Eléggé rettegtem, mert igen csak kevésnek éreztem tésztát, de ellenálltam, és nem csaltam hozzá egy kis ezt meg azt, és jól is tettem, mert a sütőben az első öt perc után (ami nekem elég volt ahhoz, hogy lelkileg összeroppanjak, mert totál úgy nézett ki, mintha megdöglött volna), a tészta elindult. És felmászott a sütő oldalán, majd összegyűrődött, és nemcsak a Kárpátok, de az Alpok és az Urál is megjelent. Most már csak azért rettegtem, hogy a második is ilyen jól sikerüljön. Csodás lett, a krém meg egyenesen fenomenális.
El is döntöttem, hogy ha jönnek a rokonok (például a nővéren az 5 gyerekkel), ilyet csinálok nekik. :)
Gyopi
