Marci már írta a múlt héten, hogy megérkezett a hűtő és a sütő is. De hát igen rövidre fogta. Pedig a sütő mondhatni kész kálváriát járt be, vagy inkább én, mire megérkezett hozzánk.
Mióta ide költöztünk kb. 1,5 éve tervezzük ezt a vásárlást. Bár miután tavaly januárban egy éjszakát töltöttem egy Krakkói aluljáróban, mert busz már/még nem volt, Marci meg nem tudott értem jönni, na akkor a sütőt egy gyors mozdulattal beelőzte az autó a vásárolni valók listáján.
No meg közbe kifundáltam, hogy nem elég nekem egy új sütő, hanem fel is akarom újítani a konyhát. Szép vízhatlan tapéta (ekrü és terrakotta csempe imitáció) kell nekem, hozzá illő új linó, na meg be kell glettelni a lyukakat a plafonban, de akkor már a falban is, ki kell dobni a régi sparhertet (amely sajnos nem működött), átrendezni a konyhát, no meg úgy izléses hogy ha minden harmonizál, ezért a kamraszekrény polcait is át kell festeni... Marci az esélytelenek nyugalmával tűrte a tervezést és a felfordulást.
Mindeközben sütőt válogattam... vagy egy féléven át, de egybe sem szerettem bele, szerelem nélkül pedig még zoknit sem veszek, nem hogy sütőt. Mert abból indulok ki, ha szeretem a tárgyaimat, ők is szeretnek engem, akkor nem romlanak el, nem vesznek el, bár ez utóbbi igen kevéssé valószínű egy sütő esetében.
(A hűtő legalább könnyen ment, mert azt alig egyszer vagy kétszer néztem meg, és azonnal meglett az igazi. Indesit BAAN 13 - jó nagy, mélyhűtős, és nincsenek benne felesleges műanyag vackok. :) )
A sütő problémáját végül is Marci oldotta meg, mert miután kinéztem, döntöttem, elmenetem a boltban és kikérdeztem az eladót, elvonultam elmélkedni és körbetelefonáltam a szervizeket, hogy választ kapjak a kérdéseimre (mondjuk nem kaptam), kiderült, hogy a központi raktárból épp elvitték amit kinéztem.
Egy órája volt még 3, most egy sincs, elutaztak Varsóba meg Gdanskba...és jó sokáig nem is lesz. Majd elsírtam magam.
Mondhatni összeroppantam, de ekkor Marci átvette az irányítást. Elmentünk az általam már ismert megfelelő boltok egyikébe, 10 perc alatt választott egyet, megmutatta, a jelölt átment a kinézet próbán. (Ugyanis nem szeretem, ha tárgyaim olyan modernek, hogy holdkompra hasonlítanak. Egy sütő legyen fehér és sütőszerű.)
Megvettük, és nem egész 5 perc múlva a munkás emberek lerakták a konyha közepére, meghagyva egy telefonszámot, ahol elérjük a mesterembert, aki majd beköti. Aki másnap IDŐBEN kijött és rákötötte a gázpalackot.
El se mertem hinni, pedig közben a hűtő is megjött.
Most vígan állnak a meseszerűen tiszta és szép konyhában, ahova tegnap egy antik teapolc is érkezett. De ez egy másik hosszú történet, mert az általam teapolcnak nevezett bútor, valójában egy majdnem száz éves akasztós kisszekrény, amely élete elmúlt évtizedét egy istálló sarkában töltötte, szóval helyre kell majd egy kicsit pofozni.
De gyönyörű lesz. Már alig várják a bögréim és a teás dobozaim a beköltözést. :) Marci is, hogy elháruljon a szalonból az útakadály.
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.