Zakopanei kalandozások

Tegnap kilépek az ajtón, és elkezdem levenni a sufniról a lakatot, mikor is mellém lép a szomszéd néni, és közli, hogy "Jön a szén?" Én meg majdnem félrenyeltem - egyéb híján a levegőt - hogy ezt meg honnan tudja, hisz tényleg jött a szén (5 perccel később), de Gabi telefonon, az irodából rendelte... Az meg, hogy nyitom a sufni ajtaját, még sok mindent jelenthet... (És igen, sűrűn is járok oda, szénért, fáért, sílécért, stb...)

Aztán gondoltam ennek apropóján megírom, az ennél is meredekebb élményünket:

A múlt hét péntekjét és szombatját egy csoporttal töltöttük, akik Olcza városrészben laktak. Az már igazán falusi része Zakopanénak, sokkal durvább is a pletykahálózat, mint a központban.

Pénteken történt, hogy lovasszánozni mentünk a csapattal, és a busz hozott minket haza a panzióhoz. A panziótól 25 méterre lévő parkolóban azonban állt 3 személyautó, akik miatt nem tudott a busz parkolni. Mondta a sofőr, hogy a panziós azt mondta, hogy az lesz a busz helye, elküldenek onnan mindenkit.
Nosza mentem a fogadóshoz, hogy ez meg ez a helyzet. Mondta is, hogy "Jaj aranyoskám, van egy kis gond, az első két kocsi turistáé, itt laknak az utcában, szólunk nekik, de van ott egy zöld OPEL, amiről nem tudjuk kié..."

Kb két órája állt ott a zöld OPEL, hisz a mienk volt, én parkoltam oda. Most csak figyeltem, hogy milyen keményen számon vagyunk tartva. Mondtam a néninek, hogy odébb állok. Ő erre szólt a lányának, hogy intézkedjen.
Szólt = Felkiabált a lépcsőházban. Jött is a viszont ordítás, hogy jó-jó, de mi lesz a zöld OPEL-lel, amit az utcában senki sem vállal. Így félútról én is bekapcsolódtam, és jeleztem, hogy a zöld OPEL nem tétel.

Ezek után kisétáltam mintegy másfél perc alatt a parkolóba. Addigra már az egyik autót vitte is el egy ember, aki a négy házzal odébb lévő panzióban lakott. Én is átálltam, de a harmadik kocsi tulajdonosa nem bukkant fel.
Pár perc után visszamentem. Nagy tanakodásban leltem a két hölgyet, akik kérdés nélkül mondták, hogy a fekete FORD-dal van a gond mi? (Ők ki se jöttek, és rá se láthattak a parkolóra.) Mondom igen. Azt mondják az a baj, hogy lehet, hogy kisbusszal elment a Morskie Okohoz kirándulni, és ki tudja mikor jön haza.
Erre visszasétáltam, hogy szóljak a buszsofőröknek, de mire odaértem megjelent egy ember, aki elmondta, hogy hat házzal lejjebb van egy kis vendégháza, nála lakik a FORD tulajdonosa, és tényleg elment kirándulni, és csak későn jön.

Mielőtt egyet fintorodhattam volna, már hozzá is tette, hogy két házzal odébb lévő panzióssal beszélt, és neki nincs sok vendége, és beállhatunk a busszal oda, le van zsírozva. És ő kér bocsánatot...

Mókás volt. Én csak sétálgattam fel s alá, mindenhol kész info várt, és 4 panzió érintésével 5 perc alatt megoldódott a probléma. (Persze mindez nem ment volna ilyen flottul, ha nem én vagyok a zöld OPEL-lel, de a jó panziósoknak úgy látszik szerencséjük is van...)

Mindenesetre mókás és egyúttal tiszteletre méltó dolognak éreztem és érzem most is, hogy egy utcában közösség van, és így odafigyelnek mindenkire! Mondhatni példa értékű, hisz itt nem a másik vendégének a lenyúlása a cél, hanem az hogy mindenkinek jól menjen az utcában, hogy a problémákat közösen megoldják, és a vendég jó emléket őrizzen róluk.

Megszívlelendő hozzáállás!

   CSom