Macskánk eszeveszetten rajong a telefonokért. Már jó rég óta figyeljük ezt a mániáját, de most kezd elhatalmasodni rajta. Kezdetben egy telefon volt a családban, és nem nagyon csörgött, magyar ismerőseink inkább skype-oltak, lengyel ismerőseink meg nem voltak. Akkor figyeltünk fel érdeklődésére, amikor csengő hang módosításra szántam rá magam és végighallgattam az igen szűkös kínálatot. A "Gyöngyhajú lány" dallamára a macska kiugrott a fotelből, és a telefonra vetette magát átható dorombolással. Megállapítottuk, jó az ízlése és ezt a dallamot választottuk.
Jelenleg a helyzet odáig fejlődött, hogy ha valamelyik mobil megszólal, ami manapság már nem ritkaság, akkor a macska előbb ér a telefonhoz mint mi, és ha táskában, kabátban van, megpróbálja berágni magát a készülékhez. Megvicceltük a múltkor, és felhívtam Marci telefonjáról az enyémet, amelyik a földön feküdt az ágy mellett, a macska nekiesett, rágcsálta, és hangosan dorombolt.
Ha telefonon beszélünk, akkor az ölünkbe ugrik és a dorombolással, a telefon sarkának rágásával elnyomja a kommunkációs próbálkozást, nem beszélve arról, hogy az arcomat csiklandozza a bajszával.
De hát minket sem ejtettek a fejünk lágyára. Ha az ágyban fekve macskát támad simogatni kedvem, és a lusta dög nem jön szépszerével, megszólaltatom a csengőhangom, és máris a nyakamba kapom a doromboló cicust.
Csak azt nem értem, hogy kinek a hívására vár ilyen nagyon ...
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.