Zakopanei kalandozások

Ma van a lengyel-magyar barátság napja! Éljünk soká!

   CSom

A tegnapi krakkói kirándulásnak köszönhetően bővült a sörgyűjtemény. Így aztán most mindenféle lengyel portereket kortyolgatok, mondhatni összehasonlító elemzést végzek a piacon fellelhető lengyel remekekből.

   CSom

Három hét után ez az első hétvége, amit együtt töltünk. Igyekszünk is kihasználni a pihenési, töltődési lehetőséget.

A mai kirándulásról lemondtam a közös takarítás és munka (Gabi fordít, és pályázati dolgokkal szöszölök) kedvéért. De holnap egész nap Krakkóban, lazítás, boltozás, sörözés, Indázás és persze a krakkói tavasz magunkba szívása.

Szeretem az ilyen hétvégéket!

   CSom

Egy ügyfelünk azt kérdezte, hogy hol és mikor ünnepel a zakopanei magyar közösség március 15-e alakalmából.
E kérdés elgondolkodtatott.

Mert hát a magyar kisebbség szigorúan véve 3 fő, itt Zakopaneban. Marci, én meg a főnököm. Hárman tartsunk megemlékezést?
No, de végülis meghívhatnánk mindenkit, akinek van valami köze Magyarországhoz, Johi ezeréves nagynénjét, meg van egy ügyvéd, akinek valakije magyar volt és egy kicsit beszéli a nyelvet, meg van egy hölgy, aki elvált egy magyartól, és ő is kicsit beszéli. Ha ügyesek vagyunk, és jól toborzunk leszünk vagy tízen. :)

És itt jön a következő kérdés, hol és mit koszorúzzunk meg, mert ugye ez lenne a szokás ...?
Hát ötletelésünk eredményeképpen két hely merült fel. Tytus Chałubinski sírja, hisz ő részt vett az erdélyi hadjáratban, igaz nem márciusban, hanem csak októberben ért ki, de hát kb. ott volt.
A másik a Koscielisko utcán lévő Szabadság Emlékfa. Hisz a lengyel nép is sokat szevedett, a magyar is, szabadságszeretetük is hasonló, de mégis csak sántít a dolog. Ezt a fát ugyan is 1920 emlékére ültették, mikor Lengyelország újra felkerült Európa térképére. Minket meg akkor radíroztak le... Így elmaradtak nagy ívű terveink a koszorúzással.

   Gyopi 

Agatharól kiderült, hogy forróvérű mediterrán cicalány. No ez nem abban áll, hogy minden helyi kandúr fejét elcsavarja! Sőt!

Remélem, hogy aki a hosszúhétvégére jött, az mind síelést tervezett, mert két napja folyamatosan esik a hó. És még fog is. Már a meglévő időjárásjelentések közül, mert van olyan oldal, hogy a "Pillanatnyilag nincs elérhető előrejelzés" szöveg fogadott.

Komolyan mondom ilyen rendes havazás utoljára októberben volt... :-)

Dilis ez az időjárás...

    CSom

Ma családi idegenvezettem a szakadó/szállingózó hóesésében. Mondjuk, hogy alternatív volt az útvonal is, de két aprósággal ez teljesen jogos szerintem. Azért remélem, mint idegenvezető is alkottam valamit.
Amúgy ez volt eddig a legkisebb létszámú vezetés - 4 fővel, amiből csak kettő volt felnőtt.

A csúcs, az pedig az orosz páros volt.

Jól esett fotózni egyet, hát megtettem. Íme az eredmény:

      CSom

Sziasztok!

Szombat délelőtt 10 órás kezdéssel már biztosan lesz olyan idegenvezetés, amihez lehet csatlakozni még családoknak, kisebb csoportoknak!

A program tudnivalóit itt találjátok: 

http://zakopane.blog.hu/2010/03/03/hirdetes_zakopanei_idegenvezetesi_akcio_a_marciusi_unnep_alatt

Érdeklődni, jelentkezni a polandtourism@gmail.com címen lehet!

   CSom

Agatha most először maradt ki egy teljes éjszakára. Kamaszodik a cicánk - bulizni jár! :-))

   CSom 

Az még messze van... De úgy néz ki, hogy itt a március az április. Már ami az időjárást illeti.

Sokat havazik, de szinte csak akkor, ha süt a nap. Ha beborul, akkor nincs csapadék. És persze hihetetlenül gyorsan változik az idő.
Példának okáért tegnap elhatároztam, hogy járok egyet, mert ragyogó kék volt az ég, sütött a nap. Felkeltem a munkámból, összepakoltam egy apróbb túra kellékeit, megetettem a macskát, majd felhúztam a bakancsomat, és... És kiléptem a szakadó hóesésbe. Öt perc alatt tűnt el a nap, a kék ég, és főleg a hegyek, amiket szépen meg akartam számlálni aprócska sétámon.

Szóval bolond az idő mostanság, de az egyre biztosabbnak látszik, hogy a '48-as forradalmat és szabadsághatcot még simán ünnepelhetem egy kis síeléssel.

Az április meg bolond hónap lesz fura időjárás nélkül is...

    CSom

A fodrász számomra egy teljesen idegen és érthetetlen faj, azt hiszem a nyelvüket sem beszélem. Kb. 8 éve nem voltam fodrásznál, nem fűződenk kellemes élményeim a fodrászhoz, sőt. A hajam meg nő mostanában magától, néha megnyírom a frufrumat, hogy kilássak, néha a hajvégeket, ha időszerűnek érzem. És az örökké (min. 2000 éve) divatos asszony frizurát viselem, azaz kontyot.

Csom már emlegette őket röviden, még egy régebbi bejegyzésében.

Néha, nagyon ritkán születnek az ilyen csoportok, valami különleges Isteni kegyelemben. Mert vannak a jó csoportok, vannak a normálisak, és e kettő van túlsúlyban, így nincs okunk panaszra. Csak nagyon ritkán vannak elszomorítóak. De csodacsoport, az még ennél is ritkább.

Velük mentem egy napra Wieliczkába és Karkkóba, az odaút két órájában végig meséltem. Áradt felém az érdeklődés, és bár a busznak nagy hátránya hogy háttal ül az ember a közönségénak, így nem nagyon látja a reakciókat, érezni azért lehet, főleg ha ilyen erős.

A csoport egy idegemforgalmi szaközépiskola negyvensok diákjából és két tanárából állt. Bár inkább a pedagógus megnevezés illetné meg őket, lehetőleg csupa nagy betűvel. Csodáltam közvetlen, őszinte, mégis fegyelmezett és egyértelmű következetes szabályokra épített kapcsolatukat a diákjaikkal. Irigyeltem őket, hogy nekem nem ilyen tanárok jutottak, bár nekem is volt egy két kiemelkedő tanárom. 

Csoportkísérőként, öröm volt velük együtt lenni, nem csak, hogy nem vesztek el, és széledtek szerteszét, és pontosak voltak, hanem volt alaptudásuk is. Alaptudás nélkül, nem vicces a vicc, és nem érdekes a legenda, így az egész próbálkozásom kudarcra van néha ítélve. Egy ilyen csoport után madarat lehet velem fogatni, és két napig úgy húzom az igát, olyan boldogan, hogy arra nincs szó, mert látom és érzem: van érteme annak amit csinálok.

Szeretném megköszönni nekik, ezt az élményt, a kitüntető figyelmet és a szeretetet amit kaptam, kaptunk Tőlük. 

Gyopi

Egy-egy világváros éjszakai élete mindig vonz. A könyvekben és a filmekben annyira érdekes, másképp élő ilyenkor az adott város. Mintha nem is ugyanott járkálnánk, ahol nappal. A fényjátéknak, megvilágításnak köszönhetően, bizonyos dolgok, amik nappal észrevétlenek, előtünnek, mások meg teljesen láthatatlanok. Aki ismerik Budapest éjjeli és nappali arcát, az tudja mire gondolok. Krakkó is ilyen. Most, hogy egyedül ott kellett töltenem egy éjszakát, kihasználtam a lehetőséget és sétára indulatam az éjjeli városban. 

Elmaradásomat próbálom pótolni a most következő bejegyzéssel, vagy azok sorával, ha sokáig bírom a gépelést. :)

Fodrászokkal utaztam épp Budapestre (kb. 3 hete), de előtte még egy éjszakát meg kellett szállnom Krakkóban. Munkám miatt sokat alszom hotelekben, de igazán megszeretni nem tudtam. Ezgotikus, érdekes, egy másik világ, de mindig van valami, ami nem úgy van, mint ahogy kényelmes lenne és mivel nem nyaralok, no meg erre a kis időre minek,... nem szólok.
Szól majd más a csoportból és akkor nekem kell megoldani. Streszesen megyek jövök.

Így este már kész voltam sikítani, amikor benyitottam a szállodai szobámba és a sűrű sötétségben tapogatózva bedugtam az ajtó nyitó kártyát az áramellátóba. Egy pillanatig nem történt semmi, majd fény áradt ki a fürdőszoba ajtó résein, és egy férfi nyögdécselései  hallatszottak zuhanyozás hangjaival vegyítve.
Ugye erre minden jó érzésű nő sikít? A filmekben legalább is. De a valóság, legalább is az enyém közel sem szokott ilyen drámai lenni. Miután összeszedtem minden bátorságomat (gondoltam előbb ellenőrzön van-e férfi és csak aztán sikítok), beljebb merészkedtem, és kitártam a fürdőszoba ajtót.
Kongóan üres fürdőre csodálkoztam!!! De valahol még mindig nyögdécselt az ürge. Így az ajtó mögötti kanyarba kémleltem, és megleltem a bűnőst, a jól eldugott TV-t, belé is folytottam a szót a távirányító gombjával. 

Még az nap este, újra kiállták a próbát az idegeim. Egy órával később mikor benyitottam géppisztoly sorozat kaszálta végig a szobámat, de nem vetettem hasra magam. Rá vetettem magam a piros gombra.

Gyopi

Gabi megérkezett Csíkszeredára. Ma 14:45-re. Ez - figyelembevéve a tegnap 20:45-ös indulást, nem egy világbajnok idő. (Még a Google is megjárja 11:45 alatt.) Persze a Google-ben nem havazik intenzíven...

   CSom

... pelyhekben szakad a hó egész nap.

Ez Gabi kedvence, szóval remélem Csíkszeredán is!

    CSom 

Az élet vicces. Sokat zrikáltam ugyanis szegény kis feleségemet a szakfordítói diplomája kapcsán, és végül az élet úgy vágott vissza, hogy nekem is igazam lett, meg a család is jól jár vele...

Ha egy üzlet egyszer beindul... Gabit már megint elvitték a zsernyákok két napja. Kicsit tolmácsolni. Mondjuk román állampolgárok szorultak magyar tolmácsra, amit a rendőrök úgy igazán nem is értettek.

Kedves Olvasó!

Az eddig is sikeresnek bizonyuló hagyományt követve a március 15-i időszakra is akciós zakopanei idegenvezetést hirdetünk meg!

Tudnivalók:

Mit szépítsem, azt hiszem itt az ideje leporolni ezt a rovatot.
Egy több, mint egyhónapos élményt osztok meg Veletek egy kis svájci kalandozásról, azaz a Mała Szwajcaria nevű étteremről.

Itt a tavasz, legalább is naptár szerint. Ez egyben azt is jelenti, hogy már háromnegyed éve élünk Zakopanéban!

   CSom

Két napos eset, de még mindig jókat röhögünk rajta.

Tudni kell - aki járt már Lengyelországban az ismeri a jelenséget - hogy a lengyel sofőrök ugyanúgy vezetnek mint a magyarok, csak nem ismerik a KRESZ-t.
Ennek köszönhetően az iroda felé menet lévő körforgalom, ahol kétszer is át kell kelni az úttesten, tartogat néha kihívásokat.

Én meg alapvetően szeretem megkapni a zebrán járó elsőbbségemet, persze nem minden áron.

Szóval mentem az irodába, az első zebrát sikerrel abszolváltam, jött a második. Érkezett egy amolyan szappanosdoboz jellegű kiskocsi egy fiatal női sofőrrel, de mivel még volt ideje megállni, és amúgy is vagy 22-vel mehetett, bátran megindultam a zebra felé.
Láttam a nő arcán, hogy baj van. Mint ahogy KAP (Kovács András Péter humorista) mondja az egyik Showderklubban, amikor az húsvéti BKV ellenőr élményeiről mesél, hát ez is olyasmi volt. Tisztán látszott a nő arcán, hogy: "Úristen, le fog lépni! Le fog lépni! Lelépett! Jajj!"

Mondjuk ennél többre nem tellett tőle, így fékezés nélkül, és még a minimális kikerülő mozgás látszatára törekedés megnyilvánulását is kerülve hajtott el előttem, be a körforgalomba.
De az arcán a fintor - "Hol is a fék, kell közben a kuplung, tegyem vissza a sebességváltót, jaj mi lesz most?" - mindenért kárpótolt.

Neki meg valószínűleg az is szempont volt, hogy üres a körforgalom, behajthat megállás nélkül, ami nagy kincs, mert ugye ezen körforgalom esetében bizony az emelkedőn való elindulás művészetét kellett volna gyakorolnia, ha megáll. (Bármi okból is...)

   CSom

Az OK, hogy jön a tavasz, meg minden. (Bár én még szeretnék síelni...)

De ezt, hogy eső esik februárban, ezt kihagytam volna...

   CSom

Ma megint mehetek gázért. A szokásos 3,5 hónap helyett ugyanis alig több, mint egy hónap alatt kifogyott a gáz.

Szóval ma üresen leméretem a cserés fickóval a palackot, és holnap telin is. Nem fog szeretni, de hát ő akarta...

   CSom