Tegnap omlettet reggeliztünk. Mindenki magának készítette el, s mivel én többet szöszölök a tésztával, meg amúgy is udvarias vagyok, előreengedtem Gabi a sütésben. Majd kisvártatva én is elkészültem.
És néztük egymás omlettjeit.
Gabié kerek, szép napocskasárga, vékony, és végig van hintve a teljes felülete porcukorral. Előttem szintén napsárga alkotás fekszik, de félbehajtva, benne sonka és sajt - utóbbi kellemes hangulatban folyik ki - és a tésztába egy kis hagyma is bele van sütve.
Abban maradtunk, hogy nem vagyunk egyformák, és megegyeztünk abban is, hogy egyikünk sem süt autentikus omlettet, mert az mindenkinek mást jelent.
Viszont mivel farkaséhesek voltunk fotó nem készült...
CSom