Zakopanei kalandozások

A tegnap kissé késve megkezdett visszaszámlálás lejárt. Ma egy éve költöztünk Zakopanéba!

   CSom

Már csak egy nap...

    CSom

Csütörtöki kép, napozás utánról:

     Csom

Nem a mienk - azért erre-arra ezt is lehet használni, remélem - hanem Indáé. Tegnap elkezdtem olvasni, hogy milyen új varsói élményei vannak, majd telefont ragadtam, és fél óra múlva már egy megfelelő zakopanei teraszon söröztünk! Kellemes az élet.

    CSom

Tegnap idegenvezettem, s ezzel hihetetlen közelségbe került a jubileumi, huszadik idegenvezetés. (Mondjuk már rég túl is lennék rajta, ha nem szúr ki egy csomó utazóval a pünkösdi időjárás, de mint tudjuk, ami késik, nem múlik.)

A tegnapi darab igaz különlegessége az volt, hogy az első visszatérő csoportomat köszönthettem Zsuzsáék személyében. Mivel a busznyi ember egy jó része ősszel is volt, no meg az időjárás is kacérkodott egy kis zuhi gondolatával, ezért templomtúrára indultunk, ami összességében jól is sikerült.
A kakukktijás a síugrósánc volt - nem csak a tekintetben, hogy az nem vallási, hanem sportolási szentély - hanem azért is, mert ez volt az egyetlen hely, ahova nem jutottunk be, és csak kívülről csodálhattuk meg (az amúgy onnan is impozáns) létesítményt. Hogy miért nem? Karbantartás miatt. Zsírozták a libegőt... Hogy ezt miképp sikerült éppen a szezonban egy szombatra rakni, az számomra ugyan felvet kérdéseket, de ezkre úgysem a jegyszedő néni tudott volna válaszolni, így fel se tettem őket...

Végül is azt hiszem, hogy ennek ellenére jól sikerült a tegnapi nap, és bár a Tátra felhős volt, azért alapvetően az időjárás sem tolt ki velünk.

   CSom

Ma kint jártam Bialka Tatrzanskaban, két szállodában vizitáltam szakmai ügyekben. Elég kellemes dolgokat hallottam a fejlesztésekről.

Alapvetően a Zakopane környéki falvak szintén nagyon szép helyen vannak, csak szívnak azzal, hogy Zakopane neve elviszi tőlük a vendégeket. Pedig sokszor jóval szebb, vagy nyugisabb helyeken is vannak szállások.

Bialka és Bukowina Tatrzanska viszont összefogtak, és egy elég komoly sípálya rendszer kiépítésén dolgoznak elég aktívan. Ha kész lesz, akkor a környező dombok (amik földrajzilag természetesen hegyek) mind össze lesznek kötve síliftekkel és pályákkal.

És ha kész lesz, akkor - tekintve, hogy lesz a teljes zónár érvényes Ski-Pass - végre Zakopanénak is észbe kell majd kapnia, ha nem akarja, hogy a síelők csak a környező falvakba járjanak.

Remélem észbe is kapnak.

    CSom

Tegnap napoztam.

1500 méteren, tűző napsütésben barnultam (égtem) le, félmeztelenül, 15 centi hóban, egy korsó sör társaságában.

Mert élni tudni kell.

    CSom

A magyarországi látogatók száma. Ezt akár lassan éves mérlegnek is tekinthetjük.
    CSom

Csendes, békés hétvége ez. Szinte minden csoport, minden szállást, programot lemondott az itteni és hazai időjárási mókák okán. De, ezért nem lett magyarmentes a hétvége.

Ennek köszönhetően most a felmosó nyele a plafon alatt lóg, róla pedig 5 4 pár, száradásra ítélt házikolbász csüng alá.
Túl azon, hogy igen nagy öröm jóféle - és itt fel nem lelhető - hazaihoz jutni, ez a mostani akció sokat segített az öreg lakás szagának elhárításában folytatott küzdelmünkben!

   CSom

Süt a nap! Elmondhatatlan boldogság így másfél hét szürkeség után!

   CSom 

Ez a "kis" eső szépen megkavarta a hetünket. Kismillió csoport áteszervezése, egyéni vendégek, érdeklődők tájékoztatása, időjárás előrejelzéseken lógás.

Elborít minket az ár, még ha csak jelképesen is. Húzok is vissza a gályára...

   CSom

Nőnek a cicákok. Ma született a mondás:
"Egy pillanat műve bemászni, és beszorulni, mi?!"

Már csak kettő van szabadon, szóval aki akar magyar-lengyel tátrai macskát az jelentkezzen!

    CSom

Az addig OK, hogy májusi esp aranyat ér, de akkor a májusi hó mit???

Egyébként pedig, (már ha az eső és az arany mennyisége között egyenes arányosság van) ennyi arany bőven elég lesz, nem vagyunk mi tehetetlenek!

   CSom

No erre a bejegyzésre is készülök egy ideje. Itt ez a dolog kissé másképp megy mint odahaza. A gyerek(ek) elsőáldozásából - és itt szerintem mindenkiből lesz elsőáldozó - nem kis rongyrázást csinálnak. (A hentes néni mondta is, amikor faggattuk, hogy amit a gyerek elsőáldozására költöttek, abból esküvőt, kocsit ki lehetett volna hozni!!!)

És amiben nagy pénz van, ahhoz a szolgáltatóipar is alkalmazkodik.

Ezzel tavaly találkoztam először, letaglózó volt. Effektíve majdnem kivezettettek hipermarketből, olyan intenzíven röhögtem, és közel áltam a földön fetrengéshez is.

Hogy min?

Valami latyakféle szakad az égből. Még a lakásból nézve is beleborzong az ember...

    CSom

Köznapi nyelven: fotel.

Fent az ülésen alszik Aga. Alul, az ott berendezett hálóban a négy lurkó. Csend béke nyugalom, és 5 szunyókáló macska. Hogy majd éjjel ramazurizhassanak!

Kedves Olvasók!

A Pünkösdre meghírdetett zakopanei idegenvezetési akció keretében Pükösdhétfőre (azaz 2010. május 24-re) már nem tudunk vezetést vállalni, mert a teljes napunk betelt.

A többi napokon még tudjuk biztosítani a magyar nyelvű idegenvezetést bárkinek!

Részletek az akcióról itt:
http://zakopane.blog.hu/2010/05/07/hirdetes_zakopanei_idegenvezetes_akcio_punkosdkor

    CSom

Péntek, irány Amszterdam, mert nehogy már a főváros maradjon ki a holland túrából. Az idő pedig vészesen fogy, hiszen vasárnap repülünk haza.

Persze Amszterdam nekem furcsa főváros.
Igaz, bár Amszterbam a főváros, a nagykövetségek, az állami közigazgatás és az Eu-s intézmények mégis mind Hágában (Den Haag) vannak. Ki érti ezt?

Kocsival megyünk, szembesülünk a reggeli dugóval, de végül bejutunk Amszterdamba, és megtaláljuk az Olimpiai Stadion alatti parkolót, és másodszorra a bejáratot sem vétem el... Elsőre ugyanis nem a P+R-be hajtottam be véletlenül, de gálánsan közölték, hogy tévedni emberi dolog, kiengednek ingyen és jöhetek be újra. (Semmi bűntetés, meg jó, de akkor fizessen ki két órát...)
Amúgy ez a P+R érdekes dolog.

Mostantól három hétvégén keresztül Gabitlan vagyok, mert csoportokat kísér. Minden jel arra mutat, hogy megkezdődött a turista időszak. És már a június is kezd betáblázódni...

   CSom

Beszámoló a gorlicei útról.

Hát a városra kevés időnk maradt. Effektíve szombat éjfél és vasárnap fél három között bóklásztunk a belvárosban, ami szép, de nem nagy. (Nem is kell annak lennie, hiszen kisvárosról vagyon szó.) Az idő egy részét a főtéren lévő pizzériában töltöttük, ami éjjel egykor a megváltással ért fel, de amúgy senkinek sem ajánlom, mert vacak a pizza, és kissé késdobáló is. Az éhség miatt azonban felülemelkedtünk bizonyos elvárásainkon...

A városlakók elégedettek, kedvesek. Nem szeretik a politikusokat, de a városvezetéssel (akik sokat pályáznak, és a nyert pénzeket a városra költik) elégedettek.
No persze akivel beszéltünk.

Az idő nagy részét a helyi rendőrpalotában töltöttük, főleg azzal, hogy vártunk, esetleg azzal, hogy Gabi dolgozott.
A rendőrpalota klassz, betekinthettünk a munkájukba is, és még szálló része is van. (Ott laktunk.) Aki viszont a légkondit tervezte - állandó, leállíthatatlan elszívókkal, amelyek mellett úgy lehet elaludni, hogy az ember azt képzeli, hogy a tengerparton van - csókoltatom, és továbbképzésre felterjesztem...

E mellett a rendőr azért rendőr, esetenként méltó a viccekre. (Bár tök rendesek voltak, meg minden, sőt szerintem még lazák is az eljárás során...) De megkérdeztük előre, hogy én tudok-e dolgozni, magyarán van-e net. Van mondták. Volt, de csak belső gépeken, külsőt nem lehet csatlakoztatni. Belsőn meg úgy, ha fölötted áll a gép tulajdonosa, és nézi, hogy nem csinálsz-e valami huncutságot.
Ennyit a hétvégi munkáról...

    CSom

Mindig azt mondtuk, hogy be kell járni Lengyelországot szabadidőnkben. Terveztük is, csak hát, ha majd meglesz a kocsink...

Nos meg van az új módszer. Nekünk nincs kocsink (még), de a rendőröknek van!

Igen, igen - jelen pillanatban is úton van felénk, azaz értünk egy rendőrautó Gorlicéből. Gabi megy dolgozni. Éjszakázós meló lesz, így megkérdezte, hogy a férjét viheti-e? Igent mondtak.
Így aztán össze van csomagolva, és gyors mit is kell tudni, mit is kell megnézni, miről is híres ez a Gorlice tanulmányozás folyik jelenleg az Internet segítségével.

Hogy mennyit alszunk az elkövetkezendő 24 órában az nagy kérdés, de kit érdekel. Éljen a kaland és a világlátás!

   CSom

Szakad a jégeső!
Gabi meg valahol a városban lófrál turkálóról turkálóra. Szerintem most valahol bentragadt egy kicsit, és alaposabban körülméz...

   CSom 

Mi is szimbolizálja az átlagembernek Hollandiát? Tulipánok, nagy síkságok, szélmalmok, sajtok...

Hát igen, ezen a napon mindet kipipáltuk.

Utunk kora reggel a virágtőzsdére vitt, amit Laci nagyon ajánlott. És nem csalódtunk. Ezekben a hatalmas hangárokban naponta 48 millió virág cserél gazdát, és 16 millió euros forgalmat bonyolítanak. Olyan jól szervezetten és olyan precízen, pontosan, hogy eláll az ember szeme szája. A látogatók a rakodási, a megrendelések összeállítási területe felett sétálhatnak teraszokon, hídakon. Így felülről lehet lenézni a jól szervezett termeszvár hangulatú világra. Be lehet kukkantani az aukciós termekbe.
E csodavilágot FloraHollandnak hívják, és Amszterdam közelében van. Ha arra járnátok érdemes beugrani, de egy dologra nagyon oda kell figyelni: reggel 7 és 10 közt kell menni, 10 után már csak takarítanak és bezárnak, ki későn kel mindenről lemarad.