No erre a bejegyzésre is készülök egy ideje. Itt ez a dolog kissé másképp megy mint odahaza. A gyerek(ek) elsőáldozásából - és itt szerintem mindenkiből lesz elsőáldozó - nem kis rongyrázást csinálnak. (A hentes néni mondta is, amikor faggattuk, hogy amit a gyerek elsőáldozására költöttek, abból esküvőt, kocsit ki lehetett volna hozni!!!)
És amiben nagy pénz van, ahhoz a szolgáltatóipar is alkalmazkodik.
Ezzel tavaly találkoztam először, letaglózó volt. Effektíve majdnem kivezettettek hipermarketből, olyan intenzíven röhögtem, és közel áltam a földön fetrengéshez is.
Hogy min?
Nos ilyenkor megjelennek az elsőáldozási csokik, bonbonok is. (Mégsem vehet mindenki imakönyvet a gyereknek, a szentkép önmagában meg kevés...) És nem is kell ám vadul keresni, mert minden boltban a leginkább szem előtt levő helyen (ahova Mikulás előtt a csokimikulást, húsvétkor a csokinyulat, és foci EB-kor a sört és TV-t teszik) leled meg az ünnepi kiegészítőket.
És hát ezek a csokik... A fedelükön szereplő gyerekek, mint egy esküvői pár, vagy nem is tudom mihez hasonlítsam őket. Én tuti nem engedném, hogy a gyerekemből ilyen felnőttmajmolós valakit csináljanak. De mivel ez a veszély egyenlőre nem fenyeget, marad a (gátlástalan) röhögés az egymást felüllicitálni akaró csokigyárak képein...
Csak két ilyen kép, hogy érezzétek (amit mi):
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.