Húsvéthétfő a lengyeleknél szintén a locsolkodás ideje. Igaz, hogy ők - állítólag - nem szarral gurigáznak... Itt mindenki mindenkit ki/megönthet, és szigorúan a legkisebb kaliber a vödör víz. És még ismerni sem kell egymást, elég az, ha jókor/rosszkor vagy a jó/rossz helyen.
És mivel vidéken vagyunk, ez elvben fokozottan működik.
Így született a döntés, hogy mi ma ki sem mozdulunk itthonról, sőt az ajtót is magunkra zárjuk, nehogy a lakás legyen a jó/rossz hely valakinek...
Ezt később felülírtuk, mert a tegnapi késői érkezés kapcsán megkönyörültünk az autós bácsin, és csak ma délelőtt vittük vissza a kölcsönzött kocsit. Utána spotán séta, hogy megnézzük, tényleg minden zárva van-e.
Nem volt, bár 11 magasságában érezhetően lassan indult az élet. A piacon a legtöbben még csak nyitottak - már aki nyitott egyáltalán - és jól látszott az arcokon, hogy már túl vannak az összes családtag, szomszéd, és kóbor apáca meglocsolásán, illetve az abból adódó öröm megöntözésén.
Ez esetleg kombinálódott a tegnapi családi ünneplésből adódó másnapossággal, szóval érdekes arcokban nem volt hiány...
Mi végül senkivel sem találkoztunk, aki meg akart volna minket locsolni, de azért mikor hazaértünk, bezárkóztunk és elrendeztük a dolgot családilag. (Azaz meglocsoltam Gabit és Agát. Utóbbi kissé meglepődött...)
Amúgy szerintem a mindenkit meglocsoló emberek inkább otthon maradtak, és fedettpályás módon élvezték ezt a népi sportot, mert ha valaki, akkor az időjárás kitett magáért, és egész nap arra tört, hogy mindenkit meglocsoljon, hogy mindenki jól elázzon.
Azt meg a jó górálok mind tudják, hogy az utóbbit zárt térben is el lehet érni, kevéske fáradtsággal.
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.