Zakopanei kalandozások

Tegnap reggel kiürült a lakás.

A sok-sok rokon bepréselődött a transzporterbe, és Magyarország felé vette az irányt, Gabit meg elvitte a rabszállító autó.

Ma van a Thinking Day, azaz a cserkészet világnapja, ugyanis pont ma született a cserkészet megalapítója Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell. Pont 103 éve.

Míg Magyarországon az emberek nagy része azt sem tudja, hogy mi az a cserkészet - esetleg téves sztereotípiák élnek bennük - addig itt a Rádió Krakkó bemondta, és még riportot is közöltek az esemény kapcsán cserkészekkel...

Ez van - de kicsit fáj...

   CSom

Tegnap délelőtt síeltem! VÉGRE!

Aztán elmentünk kórházba összevarratni unokaöccs lábát, aztán este is síeltem!

Hogy ez mennyire tudott hiányozni...

Ma reggelre meg szinte minden elolvadt...

    CSom

Ma - ki tudja mikor? - érkezik pár rokon. Gabi nővére, meg kis családja (összesen 7 fő), és húga a párjával. Szóval összesen 11-en leszünk a lakásban esténként. Plusz a macska.

Napközben síelés - mivel ők hozzák a felszerelésemet - nekem is. Várom.

   CSom

Járja egy vicc az egyetemista életmódról:

- Miért jó egy egyetemistának?
- Mert Mikulás után csak kettőt kell aludnia és itt a Karácsony!

Pár éve én is egyetemista voltam. Na jó, még tavaly ilyenkor is... Erre ma reggel a következő gondolat fogant meg az agyamban: "Már csak kettőt kell aludni, és itt van Gabi újra!"

Ez azért volt vicces, mert mindezt délelőtt tízkor gondoltam, és Gabi (ahhoz képest) kevesebb, mint 24 órán belül várható.
Igaz én délelőtt tízkor feküdtem le, jó 26 óra ébrenlét után, szóval a számolásom is helytálló, mert ma este is le fogok feküdni aludni.

Szóval igen, megint pályázati határidő van. És ez is letudva!

    CSom

Ez a péntek érdekesen alakult!

Nem csak én vagyok beteg ugyanis, hanem egy krakkói utaskísérő is. Délelőtt felhívták főnökünket, hogy nem tud-e helyettest. Volt ötlete - ki más, mint Gabi.

Főnök megkérdezte Gabit, Gabi rábólintott, így tegnap este már (remélem valami kellemes) krakkói hotelben éjszakázott, és hajnalban indult Magyarországra. Valentin-napi munka. Kedden jön.

Úgyhogy most egyedül dolgozom és betegeskedem itthon. (Na jó, Agatha velem van - bár épp 2 perce engedtem ki a szakadó hóesésbe...) Gabi meg majd este felhív, hogy bevettem-e a gyógyszerem, szedek-e elég C-vitamint, iszom-e elég teát, és ugye sokat pihenek, stb... Úgyhogy most megyek is, és megváltoztatom a kikészített teatojás helyzetét, hogy le ne bukjak... 

Amúgy a Bálint napot nem bánom. A rózsaszín szirup nem az esetem, másfelől meg Gabival az életünk a szerelem és szeretet ünnepe. Az, hogy a hivatalos napon nem üljük meg minket nem taszít kárhozatba, és a kacatárusokat sem csődbe...

Azért hosszúnak ígérkezik még ez a négy nap...

    CSom

És nagyon remélem, hogy ilyen lesz az idei összes!

Pénteken megvolt ugyanis az első idei csoportom. Ráadásul készülhettem is belőlük, hiszen Gabi velük ment kedden Wieliczkába tolmácsolni! Diálcsoport - azért elsőre az rossz is lehetne - és mint kiderült: szakmabeliek, azaz idegenforgalmi suliba járnak.

Értelmesek, jólneveltek - azért ez középiskolás korban igen szép dícséret - érdeklődőek, kérdeznek, odafigyelnek. És kiváló pedagógusok kísérik őket.
Ezt mint előre tudtam.
S lőn. Kellemes másfél órát tölöttünk együtt, miközben Zakopane óvárosának mutattam be őket, és fordítva. Jó kérdések, jó hangulat.

Pedig én a magam részéről két nemalvós éjszaka, és egy kis betegség birtokában vezettem. Öröm és töltődés volt nekem ez a csoport - köszönöm nekik!

  CSom

Azaz megint túl vagyok egy céges beadási határidőn.

Ami miatt ez jobb volt:
 - Csak 16 pályázatot adtunk be.

Ami miatt ez rosszabb volt:
 - Nehezebb, összetettebb anyagok voltak, mint a múltkoriak.
 - Betegen nyomtam le a hajrát...

És hogy el ne kényelmesedjek: A következő határidő már jövő hétfőn itt is van...!

   CSom

Azért ez is Kelet-Európa a javából!

Tegnap rendeltünk vacsit. (Gabi egész nap csoporttal volt, nekem meg újfent közelít egy beadási határidő, szóval elfáradtunk rendesen, és nem volt kedvünk főzni.) Pizzériából készételt.

Kihozták.

Pizzásdobozban.

Szép nagy adag sütkrumplim ott csúszkált versenyt a nagy darab Gordon Bleu-vel, és néha elakadtak a majonézes salátában... Mert az nem csúszkált.
Csak figyeltem. Gabi is csak nála a Gordon Bleu-t cseréljétek ki egy fél grillcsirkére...

Amúgy finom volt, csak a tálalás hatott újszerűen.

   CSom

Épp az imént fizettem ki a sífelszerelésemet. Úgy néz ki, hogy lassan nem lesz semmi, ami télisport szeretetemnek az útjába álljon.

Ezúton üzenem az időjárásnak, hogy még csak el se gondolkozzon a dolgon!!!

   CSom

Sziasztok!

Bár úgy volt, hogy rendesen kialusszuk magunkat szombaton, és nagy lustulással töltjük. Így indult, cserkészkirándulás lett belőle. Morskie Oko, ragyogó kék éggel, csodás időben.

Hát mit mondjak - szokás szerint meseszép volt, ráadásul rengeteg hazai ismerőssel végigjárva. Nagyon élveztem.

És a menedékháznál leróttam évek óta húzódó adósságomat is: Ittam forralt sört. (Na, nem egy egész korsóval, de ha már Viola vett magának, akkor én meg megkóstoltam...) Nem nyerte el a tettszésemet...

   CSom

Kezdetnek 13 óra alvás. Jó volt. Igaz a tegnapi határidőket maximális sikerrel vettük a cégben: Minden pályázat időben beadva, még az utolsónak kullogó is 7,5 órával a zárás előtt beérkezett.

Este pedig foci. Nem nézés, játék! Az meg jó lesz!

   CSom

Az emlegetett kerítésoszlopok sok ember érzelmi világát borogatták fel. Én, amikor halottam történetüket nem is tudtam sírjak-e vagy kacagjak, bár ez utóbbit csak kínomban.

Történt ugyanis, hogy a Csobánkai Cserkészpark igazgatója és gondnoka, az összekuporgatott és pályázati utakon nyert pénzeket arra fordította, hogy legyen végre rendes kerítése a parknak. Kétkezi munkájukkal, no meg két másik segítővel ástak gödröket, betonoztak és oszlopokat állítgattak, ami egy néhány hektáros terület esetében nem kicsi munka.

És kérem ezeket az ominózus szinesfém oszlopokat, még a beton megkötése előtt, elemelték!!!  Még látták a távozó autó rendszámát, egész éjjel ültek a rendőrőrsön, de ettől az oszlopok nem másznak vissza a kötögető betonba...

No és most döntsetek magatok, sírjunk-e vagy kacagjunk!?

   Gyopi

Ő kérem a látszattal ellentétben nem egy focista, hanem egy Chelsea kék színben pompázó porszívó!!!
Szóval nagy a boldogság minálunk, mert mióta egy jó kéthete az előző porszívónk halálakor (büdös lángok csaptak ki a farából) elég elkeseredett voltam. Hisz porszívózni muszály egy lakásban, ahol mindent padlószőnyeg borít.
De nem minőségi porszívót nem akartam! Az meg nem olcsó. Ősi dilemma...
De szerencsére egy ideje kóstolgatom az ALLEGRO nevezetű lengyel portált, ami olyan mint a Vatera, és itt akadtam egy meseszép, királykékszínű porszívóra. Csinos darab, nem hasonlít semmi ultramodernre, nem világít sehol, pont megfelelő. A férfiak megnyugtatására mondom, nem csak szép, de a motorja is bivalyerős. 

    Gyopi 

Jól fog esni itt síelő (ráadásul ismerős) magyarokkal sörözgetni, beszélgetni ma este. Jól jön egy kis lazítás, mert meló akad mellé rengeteg.

Még jó, hogy a következő 2 hétben elég sok ismerős magyar jön. Éljenek a cserkészek!

   CSom

Végre itt is havazik. Rendesen, nem holmi 5 percig pötyög, hanem vastagon szakad a hó. Már nagyon úntam a pesti ismerősöket hallgatni, akik egymást licitálták túl, hogy Budapesten mennyi hó van...

Most már nálunk is alakul...

    CSom

E bejegyzés megírása már egy jó ideje várt a sorára. Hát most ráérek, kedvem is van.

Már vagy két hete volt a születésnapon, és meseszép ajándékot kaptam CSomtól. 4 db azaz inkább főnyi Gyíkot. Mielőtt szendébb lelkű hölgy olvasóim felkiáltanának, nem hüllőkről van szó, hanem markos legényekről, akik a Gyík őrs tagjai. Ugyanis cserkészek pont úgy, mint mi CSommal, és meglátogattak minket.
No nem csak meglátogattak, hoztak egy halom finomságot, szórakoztattak és SZERELTEK is. Ezt a szót, hogy "szereltek" nem tudom elég áhítatosan és hálásan leírni.

Mostanában ritkán írok, mert a munkahelyemen ülök vagy 8 órát a gép előtt, és nem unatkozom. Utána már valahogy nem lelkesedem a billentyűzetért, de azért velem is történnek dolgok, nem csak CSommal.

Minap jó kacagtam magamon és a világon... Elküldtem egy lekérést egy hotelhez, hogy az ügyfelünk szeretne febr.27-től három napot ott tölteni, azaz febr.27-30. közt. A válasz egészen meglepett, mely szerint pontosítsam a dátumot, mert olyan nincs. Jééé, tényleg. Morogtam egy kicsit, hogy milyen lelketlen, szőrszálhasogatók itt egyesek, hát nem evidens, hogy március 2-ra gondoltam. Miután tisztáztuk a tévedést, kaptam visszaigazolást a szigorú hangvételű levelek írójától, mely szerint szívesen látják vendégeinket 02.27 - 01.02 közt. ???
E levél után én kértem pontosítást. :)

Gyopi  

Így nem lehet dolgozni...

Pályázati főszezon van, mintegy 40 szervezet működési pályázatának megírásában kell aktívan részt vennem. (Vagy én írom, vagy osztom a munkát, vagy ellenőrzök, vagy az ügyféllel kommunikálok, vagy a pályázatíró kérdéseire válaszolok, de leginkább is-is...)

Laikusoknak: Ez nem kevés!

Ma másodszor robban le az ESZA (pályázatkezelő) csodálatos internetes rendszere, az EPER... Ma már másodszor agyalok azon, hogy vajon mikor mentettem utoljára, és vajon a cég többi pályázatírója (akiknek a munkájáért is felelek), mikor mentett utoljára...
Egyébként ilyenkor technikásan - a hiba kijavításáig - az ESZA nem elérhető (érdekes mód) az általuk megadott zöld számon...

És még van hat nap a beadásig - mi lesz itt jövő csütörtökön???

Persze-persze, ez nem egy szigorúan Zakopanéhoz kapcsololódó bejegyzés. (De hozzánk/hozzám igen...) Ha otthon élnék, akkor is verném a fejem a falba. Viszont nem lenne blog, ahol kiírjam magamból, hogy nem szeretem az EPRE-t...

   CSom

Sziasztok!

Hát, ennyi látogatónál tartunk otthonról. Számunkra továbbra is döbbenetes, hogy ilyen sokan olvastok minket. És még többen a határon túlról is. Köszönjük!

    Gyopi és CSom

Megint nem jött össze a tonna szén belapátolása a sufniba, mert csak 865 kilot hoztak. (Mennyire vicces nem? Átültetni hentesboltba: "Uram, 135 kilóval rövidebb lett! Tegyek még hozzá?")

Azért nem panaszkodom, volt anyag, amit megmozgassak... De most marha jól néz ki a rogyásig rakott szeneskamra!

    CSom

Szeretni egy nagy, kicsit kövérkés, nagyszakállú embert - ez mindenkinek, aki ismer csak egyet jelenthet: Szeretem az édesapámat. (Gabi, mikor először találkozott vele, majdnem "lemikulásozta"...)

De most nem neki szól a szeretetem - persze őt is nagyon szeretem - hanem a hasonló alkatú, kinézetű főnökömnek. (Pályázatírás.) A rajongás tárgya pedig életem első fizetésemelése.

Szeretem, ha elismerik a munkámat!

   CSom

Sziasztok!

Azt hiszem ez a nap fárasztóbb volt, mint a pénteki, de élményben ez is sokat adott.

Holnap reggeli prognózis: -17 fok!
Szép lesz. Az már majdnem negyven fok eltérés a lakás hőmérsékletéhez képest...

    CSom