Zakopanei kalandozások

Ha egy üzlet egyszer beindul... Gabit már megint elvitték a zsernyákok két napja. Kicsit tolmácsolni. Mondjuk román állampolgárok szorultak magyar tolmácsra, amit a rendőrök úgy igazán nem is értettek.

Lényegében egyszerű volt az ügy, az említett emberek Stihl fűrészt árultak a jablonkai nagy vásárban. Igen ám, de a fűrészek csak Stihlnek tűntek, de nem voltak azok, ebből is adódott a probléma.
(A fűrészek annyira nem voltak igazi Stihlek, hogy Gabi is ránézésre azt mondta, hogy ezek hamisítványok, pedig neki nem sok fűrészpor folyik az ereiben...)
Az ügy gyorsan rendeződött, a vádlottak elismerték, hogy bűnösek, ezt aláírták, a rendőrök felhívták az illetékes ügyésznőt, aki emailen keresztül (!) kiszabta a háromhónapos felfüggesztett bűntetést, és mehetett mindenki a dolgára.

Az esetnek két szomorú tanulsága van:

1) A vádlottak azt mondták, hogy ha ez Magyarországon történik velük, akkor beviszik őket a yardra, és kapnak egy csekket, amit aztán szépen el lehet hagyni. Itt élből (pár óra alatt) bűntetés, és ha még egyszer elkapják őket, akkor másodszorra minimum 5 hónap, és a felfüggesztetett is le kell ám ülni. 8 hónap nyaralásra meg senki sem vágyik lengyel börtönben. Sem...
Ez nálunk miért nem megoldható?

2) A vádlottak kis halak, és ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy legrosszabb esetben havonta ad pontosan ugyanilyen jellegű munkát a rendőrség. Mindig mások hozzák a hamisított Stihlt, de időről-időre lebuknak.
Van viszont valaki, aki ezeket a szegény származású, általában erdélyi magyarokat ide küldi a szar árujával. Őt miért nem lehet elkapni? (Persze azt sem tudom, hogy hol kéne keresni, melyik országban...)
Olyannyira tudják ezt még helyben is, hogy a rendőrök Gabi elmondása szerint kiemelten kultúráltan bántak a vádlottakkal. Ami járt az kiszabták, de rendesek voltak velük. Szóval legalább azt jó volt látni, hogy van még emberség.

   CSom