Egy ügyfelünk azt kérdezte, hogy hol és mikor ünnepel a zakopanei magyar közösség március 15-e alakalmából.
E kérdés elgondolkodtatott.
Mert hát a magyar kisebbség szigorúan véve 3 fő, itt Zakopaneban. Marci, én meg a főnököm. Hárman tartsunk megemlékezést?
No, de végülis meghívhatnánk mindenkit, akinek van valami köze Magyarországhoz, Johi ezeréves nagynénjét, meg van egy ügyvéd, akinek valakije magyar volt és egy kicsit beszéli a nyelvet, meg van egy hölgy, aki elvált egy magyartól, és ő is kicsit beszéli. Ha ügyesek vagyunk, és jól toborzunk leszünk vagy tízen. :)
És itt jön a következő kérdés, hol és mit koszorúzzunk meg, mert ugye ez lenne a szokás ...?
Hát ötletelésünk eredményeképpen két hely merült fel. Tytus Chałubinski sírja, hisz ő részt vett az erdélyi hadjáratban, igaz nem márciusban, hanem csak októberben ért ki, de hát kb. ott volt.
A másik a Koscielisko utcán lévő Szabadság Emlékfa. Hisz a lengyel nép is sokat szevedett, a magyar is, szabadságszeretetük is hasonló, de mégis csak sántít a dolog. Ezt a fát ugyan is 1920 emlékére ültették, mikor Lengyelország újra felkerült Európa térképére. Minket meg akkor radíroztak le... Így elmaradtak nagy ívű terveink a koszorúzással.
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.