Zakopanei kalandozások

Tegnap még azzal hitegettek, hogy a hétvégén (P-SZ-V) lesz összesen 80mm csapadék... Mára lealkudták 15,5-re. Ha ez így megy tovább, akkor a vasárnapi csoportom még a végén jó időben kap idegenvezetést.

Ámen!

    CSom

Még a múlt héten egy zarándok csoportot kísértünk itt a környéken, (Zakopane, Auschwitz, Kalwaria Zebrzydowska, Wadowice, Czestochowa, Krakkó.) és előjött a mostanság folyton kellemetlenséget okozó probléma, az útdíj matrica.

Kedden - már igencsak kínunkban, mert sehol sem kaptunk - betértünk a wadowicei főpostára. Elirányítottak a matricás ablakhoz (ami már önmagában csoda volt), és itt játszódott le az alábbi - nekem - nagyon megrázó beszélgetés.

Bocs, hogy nem írtunk. Kicsit csoportkíséretesre sikeredett a hét... Most tart a kipihenős szakasz. :-)

   CSom 

Nagyobb adag favágásra került sor a múltkor. (Lebontottuk a felújítás során ugyanis két szobában is a lambériát, ezt kellett volna felaprítani.)

Én nagyban kacsintgattam Orkisz bácsi (tőle béreljük a kecót) körfűrésze felé, de asszony lelombozott, hogy úgy sem engedi meg.
Így aztán fogtam magam, és 10 darabbal kimentem az udvarra (kb 5%-a a munkának, ami rám várt), hogy fejszével felaprítsam. (Közben lelkemben azok a bizonyos rőzsedalok atommáglyaként lángoltak a favágásért...) Két rúd után megjelent Orkisz, hogy felvágja nekem. Persze a körfűrésszel.

Nosza szaladtam tolmácsért, hogy lenne még (Harmincszor ennyi), lehetne-e hogy én egyedül, hisz nem lopnám az idejét. Komoly bólintás volt a válasz, de egy feltételt is kaptam: Be kell tartanom a munkavédelmi előírásokat!
Mondtam, hogy ez elfogadható.
Nos a munkavédelmi előírás így szólt: "Ne vágd le az ujjad!" (Indoklás is volt: Már nem a temetkezési vállalaté a gép, így nem minősül munkahelyi balesetnek az ujjam ha bármim levágom, és nem fizet olyan jól a biztosító.)

Tudtam vállalni az adott feltételeket, és most sosem látott mennyiségű gyújtós pihen a lakásban. Úgy tippelem, hogy kis szerencsével 2011-ben már nem vágok fát.

   CSom

U.i.: Anyu! Minden megvan rajtam!

A minap hivatalosak voltunk barátaink esküvőjére, Budapestre. Szóba is került néhányszor, eként emlegettük a helyszínt: Gellért Kápolna. Bár többszür került a kezünkbe a meghívó, és a lagzi helyszínt alaposan be is tájoltuk, a kápolnáról nem tünt fel, hogy ez nem a Gellért-hegyi Szikla Kápolna...

Csak amikor 15 perccel a mise előtt besétáltunk

Reménykedünk... Hogy a lengyelek nem ismerik a Medárdos dolgot... Vigasztalan 40 nap következik ránk, ha az időjárás megpróbálja betartani a népi hagyományt...

    CSom

Két frontról támad. Pályázati elszámolás az egyik oldalról, turisztika szezon a másikról. Élvezzük, igaz az előbbi határidős, így majd a hó vége felé lesz meredek...

   CSom

Szombaton érdekes szituációt éltünk meg egy csoporttal. Gabi egész nap velük volt (Wieliczkát tolmácsolta), majd délután én is csatlakoztam egy zakopanei idegenvezetéssel, s végezetül közösen vittük el őket a zakopanei szálláshelyre, és velük vacsoráztunk.

Itt ütött be a krach. A panzióban elromlott a sütő, és bár volt pótsütőjük, pótvacsorával nem készültek... A leves zseniális volt, de a hús és a desszert fele elégett félig, a másik fele meg nyers maradt.

Hogy ne legyen gond, kitálalták a reggelit, hogy a vékony adagok után mindenki ehessen még kedvére, éjjel elmentek vásárolni, másnap reggel fenséges reggelit csináltak, és a vacsorához dukáló desszert pótlása érdekében még útravaló süteményt is sütöttek a csoportnak.

És közben folyton szabadkoztak, érezni lehetett rajtuk, hogy nagyon megviseli őket a dolog, és nagyon félnek, hogy szégyenben maradnak a csoport előtt... Szóval mi meg folyton őket vigasztaltuk, hogy a csapat elégedett, és elfogadják, hogy ez így történt.
Mi mindent nem kell tudni egy csoportkísérőnek? Még a szállásadó megnyugtatása is az ő dolga, ami érzelmes górál családok esetében kemény feladat...

(Amúgy meg szerintem inkább egy kis ilyen kaland, és érezzem hogy fontos vagyok a vendéglátómnak, mint a tökéletes ellátás és a személytelen vendéglátás. Persze a tökély a fontosság és a tökéletesség lenne, de gond mindig adódhat...)

    CSom

Bezony... Ennyi éve Zakopanéban. Ma kezdődik a harmadik. Az mérnöki lelkülettel már a sok kategóriába tartozik. És, hogy ez nem lett sokk, az nektek olvasóknak, barátoknak, no meg a hegyeknek köszönhető!

Köszönjük is! És belevágunk az új kalandokba! Lelkesedésünk határtalan!

   Gyopi és CSom

Tegnap tartottuk a hétvégét, mert lassan az összes hivatalos hétvége megtelik a nyárra munkával. Szóval gyalogos- majd biciklis túra a Chocholowskában.

Ma munka.

Holnap utazás esküvőre Budapestre, majd vasárnap vissza.

(Szóval a holnapi se munka, meg tulajdonképpen szórakozás, de lassan alkalmazkodunk az új életvitelhez, amit a nyár majd megkövetel...)

   CSom

Kolléganőnk kisfia tüdőgyulladást kapott, és kórházba került kivizsgálásra. Másnap már jobban is lett, ami nem is ártott, érkezett ugyanis egy osztálykirándulás a gyerekosztályra mezei fosócskával (copyright by Nővérem). Ez valami extra hard kiadás lehetett, mert nem csak hasmenést, de hányást is hozott. Harmadnapra az egész gyerekosztály, és az összes nővér, orvos a WC-n gyülekezett. 
Kolléganőnk hazamenekült a gyerekkel, szerencsére a kicsit nem viselte meg nagyon, de őt teljesen kiütötte. Így most pusztán telefonos kapcsolattartásra szorítkozunk. 'Fertőző' felkiáltással. Mi ugyanis Csommal márciusban már kapunk egy ilyet ajándékba, a családomtól, és nem volt vicces. Bár így utólag ...

   Gyopi

No hát ez sem most volt, hanem kb egy hónapja. Gabi keresztfiával csúcsot hódítottunk, méghozzá a Giewontot. Szokás szerint beszéljenek a képek helyettem:

A Kalatówki rét tetejében:

Már a Hala Kondratowa menedékház után:

Mondtam már, hogy lesz ilyen? (Ahogy az lassan szokásnak tekinthető a magyar hosszú hétvégéken?) Nos ha nem, akkor most jelzem.

Információk itt!

Várunk Titeket is szeretettel!

  Gabi és CSom

Tegnap családi idegenvezetést tartottam Auschwitzban és Krakkóban. Utóbbi helyszínen sikerült egy kis extra látnivalót beszednünk - hol máshol, mint a Rynek Głównyn...

Képlet: Melegfelvonulás + az előbbi szétverését célzó ellentüntetés + az előbbi szétverését, és a kettővel ez előtti megvédését célzó rendőrség-városőrség kombó.

Mindez valamilyen vásárral megspékelve, melynek köszönhetően a standok között üldözött szinte mindenki mindenkit.

Kis csapatunknak a nézőközönség hálás szerepe jutott. (Meg egy kis agyalás különböző egyszerű kérdéseken, mint például, hogy miért jó vagy fontos a városnak, hogy egy ilyen szép és látványos balhét pont a turista frekventált területek közepében tartson meg / engedélyezzen...? stb) 

   CSom

Csütörtökön elmentünk mindketten szemorvoshoz. A kórház hangulata már-már a hazai viszonyokat juttatta eszembe. (Azért a tisztaság, és a gondozottság megtévesztő volt, de a mindent belengő szocreál hangulat, no az stimmelt...)

A rendszer meg nagyon is hazai...

8:00-tól van rendelés. Gyakorlatilag csak annak, aki húz sorszámot. Sorszámhúzás 7:30-kor. Így aztán odamentünk 7:20-ra.

Csak azért voltunk ilyen bátrak, mert előzetesen elintéztük a dolgot. Gabi munkatársának barátnője ugyanis a sorszám kiadó pultnál dolgozik, nála lehet ügyesbe jó számot intézni. Így aztán előző nap intéztünk egy telefont, és mienk volt a kettes szám.

8:00-ra meg is érkezett a doktornő, és könnyed kávézás után 8:50 magasságában rá is szánta magát a munkára. (Ez is hazai érzés volt...) Innen már ment minden mint a karikacsapás, kb 30 perc múlva végeztünk is.

A vicces az egészben az volt, hogy az egészet megmondtam előre Gabinak, és be is vált kb szóról szóra a jóslatom...

(Egyébként nem bántom a kórházat, azt adta, amit vártam, és lehet hogy alacsony az igényszintem, de ahhoz jó volt... Meg különben is mienk a legjobb traumatológia az országban...)

   CSom

Újabban napi kétszer (minimum) ezzel frusztrál az asszony... (Magyarán kaptam szemcseppet...)

Ezt a bejegyzést édesanyámnak ajánlom!

   CSom

Ma voltunk - ezer egy hely mellett - a Nowy Targi piacon is. Gabi vett lepedőt. Igazából már az gyanút kellett volna, hogy keltsen bennem, hogy megkérdezte, a két zöld közül melyik tettszik. Én választottam őszintén, erre ő egy lilás árnyalatút felemelt, és megkérdezte az eladót, hogy a kívánt méretben van-e?

Én úgy döntöttem nem kell mindent értenem.

Volt megfelelő méret. Kifizettük, eltettük, és tovább indultunk.

Ekkor kaptam a kérdést, hogy tettszik-e? Önkéntelenül kibukott belőle, hogy ennek a kérdésnek most van itt az ideje? És kaptam választ: "Otthonról már nem mehetnénk vissza kicserélni..."

És milyen igaza van! 

   CSom

U.i.: Ne halljatok meg a kíváncsiságtól... Tettszik is. Tényleg!

Zakopane vizsgázik, hisz itt vannak a szüleim.

A mai (katasztrofális) teljesítmény:

- Idióta pincér az egyik kedvenc éttermemben. (Szerencsére az én kajámat nem hozta ki...)
- Lezárt PKL épület a Gubałówka aljában. (Gondolom brúzolnia kellett a kezelőnek, addig meg a turisták várhatnak...)

De a nyertes a kifli.

Egyik kedvenc boltomban beütötték a kifli kódját. A gép kidobta, hogy 1095 plz/db. (Cirka 77.000 Ft.) Szerencsére ez leginkább a kasszást frusztrálta. Főleg, hogy kis zacsinkban 5 ilyen kifli volt... Némi pánik után meglett a jó, és főleg hihető ár...

Reméljük holnap jobb* napunk lesz.

* = Amúgy remek idő, csodás programok ma is, és valószínűleg csak én spilázom túl ezeket a dolgokat, mert annyira szeretném, hogy nekik itt csodás legyen...

   CSom

U.i.: És a költői kérdés: Mit tudhat egy 77ezres kifli?

Mától hétfőig itt vendégeskednek a szüleim. Szóval igyekszem majd mindent megmutatni nekik, mindent megkóstoltatni velük, és mindenhova elvinni őket. (Burkolt jelzést olvashattok, hogy miért is ne számítsatok bejegyzésekre a következő napokban...)

Ehhez jön, hogy mától vasárnapig Gabi egy konferencián tolmácsol és utaskísér. Ez napi 14 óráját elveszi majd - cserébe ötcsillagos hotel, meg ami ilyenkor csak jöhet - és persze szabadidejében csatlakozik majd hozzánk...

A vicc az, hogy innentől kezdve elég sok hétvégénk hasonlóan fog kinézni, azzal a különbséggel, hogy én se családtagokkal leszek, hanem utazókkal. Szóval ezt a mostani etapot tekinthetjük bemelegítésnek is.

   CSom

Nagy dolog történt ám az elmúlt napokban! Egy őslakos - azaz górál - asszony és kislánya meglátogattak, hogy személyesen hívjanak meg minket (gyüttmenteket) a lányka elsőáldozására...

Óriási megtiszteltetés ez, hiszen nagy, családi esemény egy ilyen. (Lengyelországban egy elsőáldozás szinte egy szinten van az esküvővel. Főleg a giccsesedésre hajlamos górálok esetében.) Így aztán nagyon megtisztelő a meghívás. Újabb lépést tettünk az igazi zakopaneivé válás felé.

   CSom

U.i.: Szegény kislányt kicsit sajnáltam, mert mindenkit egy öleléssel kell meghívni, és nem éppen az ölelés kedvelő időszakát éli meg személyiségfejlődésében...

... amikor Gabi ül mellettem, telefonon beszél, keres egy szót, körülírja és én rávágom, így ő tudja folytatni a beszélgetést.

És hogy mindez miért fegyvertény? Mert mindez lengyelül zajlott! Szóval nem is olyan apró az a büszkeség...

  CSom 

Tegnap hirtelen Krakkóba kellett mennünk, üzleti ügyből kifolyólag. Szóval Gabi ment tolmácsolni, én voltam a sofőr.

Találkozási pont a krakkói kiállítóközpont (Lehet van több is, annak aki pontosan tudni akarja: ul. Centralna 41/a) volt. Épp auto-tuning show volt benne.

Az épülettől 50-80 méterre ácsorogva vártuk az ügyfelet, a kiállítóterületen kívül. Az épületben szólt a zene, amiből csak a basszus szivárgott ki, de az bőven elég volt... Szó szerint a basszussal remegtek együtt a belső szerveink, és nagyon nem vágytunk be az épületbe, mert erősen szörnyűnek tűnt még elképzelni is, hogy ott mi lehet...
Persze ettől még rengeteg fiatal ment be - vonzotta őket a feltuningolt nők kocsik látványa, még ezen az áron is... Ilyenkor öregnek és bölcsnek érzem magam, mert számomra jelenleg az ideális kiegészítő a kocsihoz nem egy szörnyűséges hangok adására képes kütyü, hanem egy tetőcsomagtartó...

   CSom

U.i.: Az ügyfél amúgy kiállító volt, és évente 14-15 ilyen vásáron vesz részt...

Szombaton a Giewonton jártam Gabi unokaöccsével.

Nem arra vagyok büszke, hogy feljutottam, és nem is arra, hogy ő felért. Még csak az időnkre sem, vagy arra, hogy remek volt az időjárásunk. (Ahhoz amúgy sincs közöm.)

Büszke arra vagyok, hogy a 14 évesen meglehetősen kritikus hozzáállású kiskamasz - akiben mellesleg két atomerőmű szolgáltatja az energiát - nem tett megjegyzéseket arra, hogy sokat kell rám várni... Ez ám a nagy szó!

  CSom

Zajlik a nappali felújítása. Illetve a végéhez közeledik. A legérdekesebb ponton azt hiszem már túl vagyunk, ez volt a dohosodó padlószőnyeg felszedése.

Mind kiderült alatt nem csak kosz, és egy szép hajópadló volt, hanem kincsek is. No, ne gondoljatok holmi aranypénzekre mindössze egy óvszeres doboz, tartalmával együtt. Valamikor 1998-2001 közöttről... (Mindezt a szavatossági idő lejártából...)

Hogy lehet ilyet elhagyni? Avagy milyen szituációban rejti el, aki elrejti...?

Azt hiszem ezek megválaszolatlanok maradnak... A cuccot nem őrizzük meg három hónapig, hátha jelentkezik a becsületes elvesztő, csak kidobjuk... Szóval ha valaki ilyet gyűjtene, az gyorsan szóljon! :-)))

   CSom