Csütörtökön elmentünk mindketten szemorvoshoz. A kórház hangulata már-már a hazai viszonyokat juttatta eszembe. (Azért a tisztaság, és a gondozottság megtévesztő volt, de a mindent belengő szocreál hangulat, no az stimmelt...)
A rendszer meg nagyon is hazai...
8:00-tól van rendelés. Gyakorlatilag csak annak, aki húz sorszámot. Sorszámhúzás 7:30-kor. Így aztán odamentünk 7:20-ra.
Csak azért voltunk ilyen bátrak, mert előzetesen elintéztük a dolgot. Gabi munkatársának barátnője ugyanis a sorszám kiadó pultnál dolgozik, nála lehet ügyesbe jó számot intézni. Így aztán előző nap intéztünk egy telefont, és mienk volt a kettes szám.
8:00-ra meg is érkezett a doktornő, és könnyed kávézás után 8:50 magasságában rá is szánta magát a munkára. (Ez is hazai érzés volt...) Innen már ment minden mint a karikacsapás, kb 30 perc múlva végeztünk is.
A vicces az egészben az volt, hogy az egészet megmondtam előre Gabinak, és be is vált kb szóról szóra a jóslatom...
(Egyébként nem bántom a kórházat, azt adta, amit vártam, és lehet hogy alacsony az igényszintem, de ahhoz jó volt... Meg különben is mienk a legjobb traumatológia az országban...)
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.