A minap hivatalosak voltunk barátaink esküvőjére, Budapestre. Szóba is került néhányszor, eként emlegettük a helyszínt: Gellért Kápolna. Bár többszür került a kezünkbe a meghívó, és a lagzi helyszínt alaposan be is tájoltuk, a kápolnáról nem tünt fel, hogy ez nem a Gellért-hegyi Szikla Kápolna...
Csak amikor 15 perccel a mise előtt besétáltunk , és a jegypénztáros nagy megdöbbenésére mondtuk, hogy az esküvőre jöttünk. Hát még mi, hogy megdöbbentünk, amikor kiderült, hogy ott 15:00-kor semmilyen esküvő nem lesz.
Rohantunk vissza a szállásunkra, teljes gálában topogtam Marci után, hogy netet szerezzünk, és ellenőrizük a címet.
A lelkivilágom alaposan megroggyant arra a gondolatra, hogy elkésünk, hisz nekünk kellett volna felolvasni magyarul és lengyelül az olvasmányt. A szálláson a net nagyon vacakolt, de végül is meglett a cím, Marci megnézte a térképen, majd előre küldött tipegni, ő netet, ajtót zárt, majd repülőstarttal indított és eltévedés nékül célba talált. Alig 5 perc alatt..
Egyetlenegy szemrehányást sem kaptam, csak az arcán rángott egy ideg. Sajna a mise már elkezdődőtt igy esélytelen volt, hogy kiküszöbülhetjük a csorbát, de az Atya igazi profi volt olvasmány előtt mondta, hogy most lesz magyarul majd lengyelül a szentlecke, én előre lopakodtam, majd amikor láttam, hogy más nem indul meg a feladat láttán, felsétáltam az olvasó pulthoz.
Olvasás közben úgy remegtem, mint a nyárfalevél, és nem mertem felnézni, mert tudtam akkor elsírom magam, ha szertett barátnőm (egyben a menyasszony) rosszalló pillantását meglátom. Olvasás végén felnéztem, és azt láttam, hogy tejbe tök módjára vigyorog.
Leszédültem a könyv mellől, ki a templombol Marci karjaiba, csak hogy senki ne lássa hisztérikus sírásomat, és ne hallja folyamatos: Istenem, Istenem Istenem .... mantrámat.
Marci még mindig tökéltetsen tartotta magát, felszárigatta könnyeimet, megvárta a mise végét és csak akkor omlott össze. Ekkor már szinte mondatonkét emlegettük az Égieket.
...
A mise után a jókívánságos sorban előttünk egy család azon veszekedett, hogy ki miatt késtek el... hosszan tartott, és csúnya volt. Én meg ütődött szerelmesen bámultam a férfit, aki nem csak hogy soha nem téved el, vészhelyzetben soha nem borul ki (csak utána), de még bánni is tud velem.
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.