Kalandjaink sora végeláthatatlan, és Zakopane bár 26 000 lakosú (vagy más források szerint 35 000) rendre egy nagy falu hatását teszi ránk. Még jó, hogy a helyiek nem tudnak magyarul, mert ezért megnyúznának... Álljon itt egy két példa.
Elromlott a mosógépünk, erről Marci írt is a minap. Mikor kimondta rá a halálos ítéletet a szerelő, Marci már átkalkulálta az anyagiakat, én meg a szóba jövő boltokat, és a sorrendben a legesélyesebb boltot a végére hagytam, hogy ne kelljen kétszer menni oda.
A módszer ugyanis az, hogy bemegy, körülnéz, megjegyez, majd a többi bolt választékával összehasonlít, így amikor az utolsóban megtaláltuk a megfelelőt, tudtuk, hogy máshol sem lesz jobb árban.
Már a bolt is megérdemel néhány szót: kinézetre, olyan mint egy lepukkant keravill, vagy talán egy kicsit rosszabb. Romos szocreál épület, hámló linóleummal és mocskos falakkal, 50-es, 60-as éveiket töltő öregurakkal, akik kinyúlt pamut trénigben és foltos polóban szolgálnak ki, és egy-két fiatalabb férfi suhogó tréningben és izompolóban. A kiszolgálás viszont jobb, mint a Hiltonban, kedvesek, értenek hozzá, és akár 15 gépet is hajlandóak leelemelni a polcról, kicsomagolni, stb. S mindezt zokszó nélkül, ráadásul ingyen szállítanak házhoz és ingyen be is szerelik, a régi gépet meg el is viszik. E szolgáltatásokat tavaly már élveztük, amikor náluk vettük a sütőt.
Most is elég gyorsan sikerül kiválasztani az igazit, majd az emletere sétáltunk kifizetni. Itt beütötte a gépbe az összeget a főnök, és már húzta is le a bankkártyát, mikor láttam hogy 9 plz-vel kevesebbet írt be, hát szóvá tettem. Erre a válasz visszakézből jött
"A kedvezményt az Úr kapta, mert tud magyarul."
Marci mindvégig egy szót sem szólt eddig, erre is csak elmosolyodott. Én is kész voltam a válasszal, hogy talán ez a visszatérő vásárlóknak járó kedvezmény.
"Igen, igen - mondta a fickó - na és hogy működik a sütő, megbarátkozott-e azzal, hogy elektromos, és nem gázos, ahogy szerette volna? "
Leesett az állam. Azt a sütőt jó 4 hónapja vettük, és ő emlékszik ... nem semmi.
A másik eset a 80 fős idegenvezetős csapatnál eset meg velem. Jó egy hetet szántam rá hogy kedvezményes jegyeket szerezzek a csapatnak a Gubałówkára, mert valamikor adak ilyet is. De mint kiderült a központban kell kérvényezni, aztán ha összeül az elnökség és döntenek, akkor lesz döntés, ami vagy ilyen, vagy olyan, de mostanában nem ülnek össze stb.
Szóval elvesztem a bürokrácia útvesztőiben, és nem lett kedvezmény. Feladtam.
A jegypénztárnál a pénztáros néni mosollyal az arcán üdvözölt, és az alábbi beszélgetés zajlott le köztünk:
- Jól emlékszem rá Kedveském, hogy Magácska tud magyarul?
- Igen.
- Akkor kérem fordítsa le nekem ezt a néhány sort, mert megyek Magyarországra a barátnőmhöz, és szeretném neki ezt meg írni.
- Persze semmi gond.
- No, és hány jegy kell?
- 80 normál. Ha csak az utaskísérőknek, idegenvezetőnek, meg a buszsofőrnek nem lehetne valami kedvezményt kapni. - próbálkoztam.
- Jó akkor adok 69 normált, meg 11 kedvezményest.
- ???
Nem nagyon értettem, de már nyomtatta is a jegyeket. Aztán jót kacagtam rajta. Ez az igazi bartell: fordítás kedvezményes jegyért. :)
Gabi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Inda Krakkóból · http://indawwa.blogspot.com 2011.03.23. 21:45:54