Alapvetően nem árt hozzá egy kis nyelvismeret is, de ha jó kommunikációs képességeid vannak, és ez vonatkozik a mások kommunikációjának jó megfigyelésére is, akkor kis szerencsével egész napra való vidámságot, nevetnivalót össze lehet szedni reggel.

A recept kulcsa: Szállj fel egy megfelelő helyijáratos kisbuszra! Ez a szűk keresztmetszet, hogy ne egy hallgatag sofőrt fogj ki, hanem egy igazi nagydumás górált. Nekem ez tegnap összejött!

Mentem Olcza városrészbe a délelőtti csoportomért. A kisbuszos nem semmi fószer volt. (Alapvetően érdemes tudni, hogy Olcza városrészbe körjáratos buszok közlekednek, így bármelyik oldalán állsz is az utcának, a végállomás ugyanaz.)
Emberünk gátlástalanul szedte fel a szembejövő buszra váró embereket. Ez eddig még nem nagy durranás, élni is kell valamiből.

Aztán az egyik ilyen megállónál jött egy kisbusz szemből is, aki látta a lenyúlást. Nosza lefékeztek egymás mellett, és elbeszélgettek (forgalom magasról ejtve). Emberünk megelőző csapást mérve az alábbi mondattal nyitott (Bocs a nyers változatért, bővebben durvább volt a párbeszéd káromkodásfoka):

- Jól lenyúltam az összes kurva utasod, most szopsz mi?
(Az "összes kurva utas" közben ott ült mögötte...)

Mondjuk a másikat sem kellett félteni, rögtön jelezte, hogy:
- Mit gondolsz, én mit csináltam, te balfasz?

Innen még két percig tartott ez a téma - káromkodás nélkül fele ennyi se lett volna - és igazán azt érezte az ember, hogy nincs harag, mert ahogy a Taxi 3-ban mondják: Ez itt összenépi játék.

A következő megállónál meglátott az utcán pár havert. Nosza kirobbant a kisbuszból, mindenkivel kezet fogott, kicsit kvaterkáztak az élet nagy dolgairól, mi "összes kurva utasként" pedig tűrtük a sorsunk.
Azaz pont az a lényeg, hogy marha jól éreztük magunkat, mert ilyet az ember mediterrán, de inkább Latin-Amerikában lévő országokról tud elképzelni...

Mikor a sofőr érezte, hogy most már menni kéne, visszapattant, és tett egy nem teljesen hamvába holt kísérletet arra, hogy elgázolja a haverjait - mondjuk ők láthatóan gyakorlottan rebbentek szét a kisbusz elől, és mentünk tovább.

Ezek után - bár azon a nem is kicsit rövid szakaszon , amíg egyedül voltam mint utas négyszer kérdezte meg hova megyek - természetesen nekem kellett szólnom, hogy álljon már meg a megállómban. Sietve közölte, hogy csak figyelte, hogy én odafigyelek-e...

Hát, egyszerű ember ide vagy oda, beszédstílus ide vagy oda, én nagyon jókat röhögtem a kisbuszon, és egész nap, ha kellett egy kis vidámság, csak visszagondoltam a reggeli kalandokra, és már is jókedvem volt.

Tanulság: Jó, ha tudod hol kell leszállnod, és csak akkor fogj kezet egy helyi sofőrrel, ha utána időben félre tudsz ugrani a kisbusza elől!

  CSom