Mostanában Marcinak új titulusa született: Állatkert igazgató. :)
Viccelődve mondja magáról, hisz minden este begyűjti a macsakölyköket és bezárja a fürdőbe, hogy hajnali kettőkor ne rajtunk verekedjenek és kiviszi a konyhába a hörcsögöt, ahol vígan zajonghat éjjel, nem zavar senkit. Reggel pedig visszahozza a hörcsögöt a nappaliba (mármint a kalitkáját) és bengedi a macskákat, sőt még meg is eteti őket.
Így megy ez minden este és reggel. Ma reggel is behozta a hörcsögös kalitkát, mi meg kimentünk a konyhába reggelizni. Békés csöndben falatoztunk, mikor is furcsa, kaparászó hangra lettünk figyelmesek. Marci felállt, és a konyhapulthoz lopakodott. Benézett az ott álló üres (tésztafőzés utáni) lábosba és elmosolyogott. Volti hörcsögünk félig olajosan, két lábon állva pitizett a lábos alján, és elkeseredetten nézett. Kevés ilyen szomrú látványban volt részem, bundája piheségét vesztve Volti rettentő soványnak tűnt.
Így jár, aki meg- meglép a ketrecből, és persze örüljön, hogy nem a macskák találták meg...
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.