Családunk, már jó ideje, kb. egy hónapja megszaporodott ezzel a jószággal. Igazából, nem is egér, hanem egy ezüstszín hörcsögöcske. Nagyon elegáns, leginkább is szőrös pinpong labdára hasonlít, kicsike fülekkel és lábakkal. Gubałówkai ismerőseinktől kaptuk, nekik 17 db van, így ha valaki kedvet kapna, csak jelentkezzen.
E jószág igen békésen és elkötelezett emberbarátként viselkedett hazaszállításkor, míg az első macskát meg nem látta... Ekkor mintha egy igen hangos és hosszan kitartott rövidzárlat keletkezett volna a jószág fogai közt, olyan hangot hallatott. El is neveztük Voltinak. A macskák imádták, rajongtak érte (néha nagyokat nyeltek). Viccelődünk, hogy úgy ülnek a ketrec előtt, mint egy házioltárnál, vagy mint ha mozit néznének. Azóta már megszokták, és csak néha feledkeznek meg magukról, s másznak fel a jelenlétünkben a ketrec mellé izgatni a hörcsögöt, aki persze ilyenkor hangosan árulkodik. :)
Kalandjaink is megsokasodtak, amióta megszaporodtunk.
Tudni való, hogy én úgy alszom, mint a bunda, mellettem ágyút is lehet döngetni, ellenben Marci éber alvó, ő legkisebb neszre, nyávogásra felriad. Nem véletlenül nála kéretőznek ki éjjel a macskák. Szóval egyik éjjel arra ébredek, az én általában normáisan viselkedő Uram rázza a válamat, arcomba világít a zseblámpával, és az alábbiakat ismételbeti, "Volti nincs a ketrecében, viszont a szekrény mögött valami nagyon zörög". Másodperc töredéke alatt éber lettem, és nekiáltunk a stratégiai tervezésenk: kirakni a macskákat, elhúzni a szekrényt, elkapni az állatot és visszatoloncolni a ketrecébe... Leosztottuk a feladatokat. Én vadásztam (ebbe nekem nagyobb a gyakorlatom) Marci felhajtotta a vadat. Meglepően gyorsan végeztünk.
De hogy, hogy jutott ki az rejtély maradt. Egy héttel ezelőttig, amikor is már rutinosan pattantunk ki az ágyból, Volti eszeveszet örjöngéses ordítására. Az asztalkán, ahol a ketrec lakik, állt egy kölyök macska, aki épp a ketrec lelökésén dolgozott. Volti pedig két rács közzé szorulva ordított, mintha ölnék. (Mondjuk ez idővel a macsekokat elnézve meg is valósult volna.) Macskák elzárása, válságstáb alakítás, terv kidolgozás... összeszokott bajelhárítoként dolgoztunk. Marci szétfeszítette a rácsot, én meg toltam vissza az állatot, de sajnos a harapós vége volt kint. Tiszta ideggörcs jószág meg is harapott többször, mire ráeszméltem, hogy ez így nem lesz jó, és a kezemet egy törölközőbe bugyolálva tunkoltam vissza.
Azóta kemény hízókurán van...
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.