Nos, lassan két és fél hónapja, hogy hazaértünk Hollandiából, így ideje lezárni a beszámolósorozatot.

A hétfő nem telt nyaralás szerűen, de azért azt nem mondhatom, hogy eseménytelen volt. Sajna a délelőttünk ráment a reptér, WizzAir hívogatásra, hogy most még is mi van, mert a Wizz honlapja az írta, hogy megy a gép, a reptéré, hogy nem. Persze végül a reptér nyert, ez után indulhatott az átfoglalási procedúra, ami vagy 3 óra után hozott eredményt. Új jegy szerdára, kedden nincs ugyanis gép.

Ezt a napot, ha már így félbetörte a vulkán mizéria a munkára szántuk, hisz az Internet világában mindketten elég sok felgyülemlett munkánkat el tudtuk végezni távolról is.

Este pedig sütöttem hamburgert. Hát ez mókás volt a tekintetben, hogy a holland hús vagy ötször jobban összemegy sütés közben, mint a magyar, vagy a lengyel, így kissé frusztráló volt magának a sütésnek a folyamata, a fogyasztásnál már szerencsére nem volt gond.

Mivel a kedd alapvetően szabad volt, így második amszterdami túrát szerveztünk. Itt a menet közben észrevett piaccal kezdtünk, ahol minden volt, és az is nagy választékban, így Gabi kiélhette piacolós hajlamait. (Főleg, hogy zseniális textilüzleteket talált, amiket a mai napig emleget...)

Innen reggeliszerzés lett a cél, azaz leginkább a hátizsákunkban lelhető finomságokhoz pékárút kajtattun, sikerrel. A parkban elköltött elemózsia után a belváros felé indultunk, és pár perc után belebotlottunk a sajtboltba. Nem, inkább a SAJTBOLTBA. Volt vagy ezer féle sajt, meg kedves kiszolgálók, meg szinte mindenből kóstolási lehetőség, szóval szinte sajnáltam, hogy megreggeliztünk előtte.
Végül a legjobból hoztunk is egy keveset.

Innen a királynő palotája felé vettük utunkat, de közben megnéztük az útba eső belvárosi részeket, sőt egy Amszterdam történetét bemutató múzeum előtt egy lengyel csoportba is belebotlottunk, így kicsit művelődtünk is.

Cukrászda a belvárosban:

Ezek után jöhetett tehát a királynő palotája, ami nem annyira lakóház, hanem amolyan reprezentációra kiválóan alkalmas hely. Szép volt, meg hatalmas.

Következő célpontunk a szexmúzeum volt, amitől eltanácsolok mindenkit. (Mármint a látogatásától.) Teljesen fantáziátlan, koncepciótlan valami volt, szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle.

Ezek után megnéztük a Központi Pályaudvar épületét, meg annak a túloldalán a hajókat, és végezetül belevetettük magunkat a piroslámpás negyedbe. Itt meg kell, hogy mondjam, nekem továbbra is furcsább az, hogy a templomban kávéző működik, mint a kirakatban - portékájukat közszemlére tévő - lányok. (Főleg, hogy a szexmúzeum egyetlen érdekessége az volt, hogy nagy valószínűséggel, ez már vagy 100 éve így működik Amszterdamban avagy teljes Hollandiában.)

Ezzel nagyjából véget is ért a nap, Hágában csaptunk még egy búcsúvacsorát -  ki számolja hányadikat? - majd jöhetett a szerda.

Ami enyhe izgalommal indult, hiszen reggel már minden járat törölve volt, kivéve a Wizz járatait. Némi kis gombóccal a gyomromban vágtunk neki az eindhoveni vonatozásnak, hogy vajon potyára megyünk-e? Nem mentünk, sőt híresek lettünk, hiszen Katowicében még a TV-k is kint voltak a reptéren, ugyanis mi voltunk hosszú idő óta az első járat, ami landolt.

Innen már ha élvezetesnek nem is mondható, de gyors utunk volt haza, csomagokkal, élményekkel megrakodva.

A holland beszámoló végén még szeretném megköszönni Alíznak és Lacinak a vendéglátást, remek nyaralást (tavaszolást?) intéztek nekünk!

   CSom