Zakopanei kalandozások

A zakopanei éttermeket taglaló sorozatunk következő, és már előre mondom kiemelkedő darabja, érdekes módon született.
Ugyanis tegnap este - ha csak egy rövid időre is - én voltam a Népszabadság!

Magyarázat:
Lengyelország népszerűsítését célozva a Budapesten székelő lengyel idegenforgalmi képviselet elhozott pár újságírót a népi fesztiválra, meg amúgy Zakopanéba, majd holnap mennek tovább Krakkóba is! Gabi tegnap és ma is velük van, mint csoportkísérő. Délután én is csatlakoztam hozzájuk, hogy közösen nézzünk be a fesztiválra.
A magyar szám végén (Erről majd külön posztban.) kiültünk a sátor elé, és kivetítőn néztük tovább a fellépőket! Ekkor jelentette be Népszabadság, azaz a nevezett újságtól delegált újságíró, hogy ő nagyon fáradt, és amúgy sem szokott vacsorázni, inkább hazamegy a hotelbe, és alszik egy jót.
Pár perc múlva a kis küldöttség vezetője megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni, ha már van egy üres helyük. Nem mondhattam nemet.

Nos, ahova mentünk, az a Bakowo Zohlina. Sőt egészen pontosan a Bakowo Zahlina Wyzno, azaz a cég felső étterme, mert van ám Niznio, azaz alsó is. (Mellesleg foglalkoznak szállásadással is - csodás faházaik és szobáik vannak. Csak ajánlani tudom!)
Ez az étterem kiesik kissé a klasszikus esti zakopanei élet forgatagából, de csodás helyen van. Kevéssel a síugrósánc alatt erdőszélen, mező mellett található fából épült étterem. Van kiülős rész is, de nekünk bent terítettek.

Aki jön ide, figyeljen a bemenetelnél, hogy elég alacsony az ajtó, még nekem is le kell kissé hajolni. Cserébe belül meseszép látvány fogad. Belül koros, de csodásan szép, natúr fából kiképzett terembe kerül az ember. A falakon górál használati tárgyak, és főleg mindenféle kitömött állatok, illetve bőrök találhatók. (Olyannyira, hogy egy központi helyen egy majd két méteres harcsa is lóg az egyik gerendáról...) Népies, és rendkívül ízléses.
Gyorsan lecsüccsentünk asztalainkhoz (természetesen minden fából), és neki is láttunk az előételnek. (Hagymával és töpörtyűvel lesütött zsír kenyérre kenve (általunk) sózott-kovászos uborkával.)
Mire felocsúdtunk már hozták is a levest. Még most is összefut a nyál a számban ha visszagondolok rá. Tejszínes vargányagomba-leves gazdagon. A gazdagon azt jelenti, hogy tele vargányával, meg némi tésztával. Rettentő finom volt.
Az, hogy nem a leves végzett a kulináris dobogó csúcsán, csakis és kizárólag a főételnek köszönhető, ami lazán taszította le a mesefinom első fogást a csúcsról! Hatalmas szelet sült sonkát kaptunk vargányagombás mártással leöntve, hagymával összesütött főtt törtburgonyával. (No meg tettek hozzá az asztalra három féle salátát - répa, paradicsom, uborka - no meg szalonnás káposztát.) Hát, szavakat is nehéz találni rá. Ahogy az ember szájában olvad a vajpuha sonka, amit körülfon a vargányamártás leírhatatlanul finom leve. Hát ez nehezen megfogalmazható érzés, én is csak azt tudom javasolni, hogy inkább gyertek el, és próbáljátok ki!
Végezetül süteményes tálat kaptunk almás pitével - ebben a lengyelek zseniálisak - túrós és mákos sütikkel. Ezek már alig fogytak, hisz mindenki degeszre ette magát előzetesen, ráadásul velem ellentétben a kis csapat hasonló jellegű és volumenű ebédben is részesült egy másik helyi étteremben.

Sajna árakat nem tudok mondani, mert nem kellett csak 7 PLN-t fizetnem, ugyanis kértem egy sört a vacsimhoz, ami amúgy elévülhetetlen érdemeket szerzett a hatalmas szelet sonka lecsúszásának megkönnyítésében! (A honlapjukon van menü, és árak is, de nem tudom, hogy ez a teljes étlap-e, mert elég kevéske van rajta, viszont én az étlapot sem láttam...)
Ajánlani viszont jó szívvel tudom a helyet.

Adalék sztori, hogy reggel Gabi csak annyit mondott nekem, ő nem kér reggelit, mert még kitart a vacsora. Na ja, meg hát ő ma is valami ilyen helyen ebédel - kell a hely a következő górál étekorgiának...)

Végezetül ímhol a hely weblapja: http://www.wyznio.zohylina.pl/
Ajánlom a képeket is!

   CSom