Na nem mindig...
Az elmúlt két nap elég sürgős-forgós volt. Izzik a turisztika, zajlik a fesztivál, ahol besegítünk a fellépő magyaroknak ügyes-bajos dolgaikban, ezerrel dübörög az üzletközvetítés. Gabi például most nincs is bent az irodában, mert két napig, mint tolmács-kísérő a fesztiválra érkező magyar újságírókat pesztrálja. (Holnap majd én is, mert kértek idegenvezetést. Remélem majd jól megírják, hogy milyen jó a zakopanei magyar idegenvezetés, és milyen jófej, meg nagy tudású az idegenvezető...)
No, de hogy mesélni valómra kanyarodjak. Tegnap elég fáradtan estünk haza. Ki is dőltünk mindketten egy kicsit. Olyan kellemes tud lenni a zakopanei levegő, ahogy áthúz a szobán, tele a hegyek friss, tiszta illatával, a napsütés, ahogy bekacag az ablakainkon, és a nyugalom, ami szétárad félreeső helyen lévő lakásunkban koraeste.
Zseniális. Gabi épp meg is jegyezte, hogy milyen jó egy kis relax egy ilyen fárasztó nap után. Hát igen, csak el kell kezdeni élvezni valamit....
... és egy perce rá már sikerült is egy madárnak eszeveszett ricsajt csapnia. Először megkapta tőlünk, hogy "hülye szárnyas, legyél már tekintettel a pihenni vágyó magyarokra is, mert kezd megromlani a magyar-lengyel barátság részünkről, legalább is a lengyel rigók irányába."
A zaj nem ült el, én ellenben gyanút fogtam, és felültem. Édes kis cicuskánk ekkor érkezett az előszobába - szájában a hangforrás rigóval - olyan elégedettséggel a pofáján, mint ha épp az olimpiai arannyal térne haza. A következő 10 másodpercben bekövetkezett macskaszidó üvöltözés hatására mind a nagy vadász, mind az áldozat elhagyta a lakás, immáron különválva, és menekülve.
Jelentem a rigó megmenekült, ami már önmagában is csoda, hisz annyi alkatrészét - szerencsére "csak" tollait - hagyta nálunk, hogy az önmagában is elég kétségbeejtő volt.
Mi meg, félretéve a pihenési szándékot, állhattunk neki takarítani, mert a lakás utcai előtere, meg az előszoba úgy néztek ki, mintha egy illegális tollfosztóüzemet működtetnénk... Miközben Gabi a macskával pörölt, én a kéró hajdanvolt tervezőjének- és a burkoló mesterembernek is szántam néhány keresetlen gondolatot, aki képes volt rigószürke padlószőnyeggel lefedni előszobánk padlóját. Legközelebb szedegessen ő róla rigótollat, vagy a nyavalyás szőrgombóc fogjon piros madarat...!
Szóval igy alakult tegnap a délutáni pihink! Kalandosan!
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.