Zakopanei kalandozások

Elnézést, hogy csak így utólag írom meg, azonban rengeteg dolgot csináltunk akkor, és azóta is, mondhatni nem sokat lazsálunk, de végül csak sor került erre az irományra is.

Szóval az első zakopanei hétvégénkre azt a célt tűztük ki, hogy pihenünk, és kirándulunk. Így egyik nap sem keltünk 9-nél előbb, de azt hiszem még tovább is maradtunk szombaton. Azonban, hogy a kellemest a hasznossal kössük össze, elkezdtük lejárni a leendő idegenvezetői útvonalat.

Tehát szombaton nekivágtunk, és kezdésnek a Gubałówka domb – vagy hegy – irányába indultunk. Ez a hegy vagy domb, azért érdekes kérdés. A Gubałówka alapvetően majdnem 1200 méter magas, így azért nyugodtan tekinthető földrajzilag hegynek, még is a mellett magasodó Tátra csúcsokkal összehasonlítva, valóban csak domb. A zavaró az, hogy a helyiek száján él dombként és hegyként is, de hogy melyik az igazi, az valószínűleg hangulatfüggő a góráloknál. Szóval vagy eltalálod, és akkor nincs hatás, vagy nem, és akkor letolnak érte, hogy rosszul tudod.

No, a rövid folkföldrajzi filozofálás után vissza a valóságba. A Gubałówkára egy kisvasút visz fel. Pont olyan két kocsis, középen kitérős, drótkötél összeköttetésű, mint Ótátrafüreden a Tarajkára. Van ennek szakszerű neve a magyarban? (Lehet postolni…) A pénztárnál a sor gyorsan haladt, az eladó néni elég mogorva volt, de azért lett jegyünk. Felsiklottunk a „villamossal” a hegyre/dombra, és elkezdtük élvezni a panorámát. A Gubałówkáról mesés kilátás nyílik az előtte fekvő völgyben lévő Zakopane városára, illetve a város mögött a Tátra hegyeire. Érdemes ide egyszer feljönni, ha már erre jártok.

Aki pedig ezt megunja, az belevetheti magát a bazárba. Mi is végigjártuk, főleg azért, mert a szomszédos Butorowy csúcsra ezen keresztül vezet az út. A bazárról röviden: Itt minden kapható. Van két aktuális kedvencem, de nem írom le őket, mert külön topic lesz a zakopanei vásárfia elemzésére, és nem akarom lelőni a poénokat.

Szóval séta a Butorowy csúcsra, bazárosok és kilátás szemlélése volt osztályrészünk. A Butorowy-ról libegővel jöttünk le, az is kellemes, és a kilátás továbbra is extra szuper! Lent visszasétáltunk a városközpontba, és megebédeltünk. Erről szóló bejegyzésünket már olvashattátok az Étterem Vizsla első részében.

Vasárnap újra nekivágtunk, de ez úttal a másik irányból, mert szombaton pár dolog kimaradt. Például a legrégebbi utca, meg az Ótemető, meg jó néhány szép és híres házikó. Így libegővel – egy másikkal – mentünk fel a hegyre, átsétáltunk a Gubałówkára, ahol a kilátásban gyönyörködve fogyasztottunk egy kicsi a helyi bazár kínálatából. (Gabi promóciós adag vattacukrot kapott, én meg egy korsó sört…) Ami érdekes volt, hogy egyszer csak nagy szirénázás közepette megjelent egy rakat felzászlózott tűzoltókocsi. Láthatóan ünnepeltek, mint később kiderült a helyi önkéntes tűzoltóság alapításának volt valami kerek évfordulója. Rengeteg különböző korú és kinézetű tűzoltókocsi jött szirénázva tele díszegyenruhás tűzoltókkal. Vagy 20 percen keresztül csak jöttek és jöttek… Vicces, és szórakoztató volt, bár egy érdekes gondolat azért megfogalmazódott bennem.

Ha itt ennyi tűzoltó van az egész országból – meg Németországból, Szlovákiából és Csehországból – akkor ki van otthon? Ha példának okáért kigyullad egy ház Varsóban, akkor a diszpécser közli, hogy „4-5 óra és ott vagyunk, ha nincs dugó Krakkónál az autópályán.” Vagy mi?

Mikor elvonultak mi is lefele indultunk a Gubałówkáról, de ezúttal gyalog. Kezdésnek egy rétig jutottunk, ahol gyorsan lefeküdtünk a magas, dús fűbe, és élveztük, hogy süt a nap, hogy jó a levegő, és hogy ha felnézünk, akkor a fenyőerdő felett a Tátra néz vissza ránk. Hát szép volt, no! Végül kényelmesen lebaktattunk a Gubałówka aljába, megnéztük a bazárt, ahol szintén sok mindent kapni, és sétáltunk egyet a Krupówkin, azaz a sétálóutcán. Túra utáni éhségünket a Górál Burger nevű helyen csillapítottuk, de erről, majd a már ismert cikksorozat egy későbbi részében.

Hát így zajlott le első zakopanei hétvégénk. Nekünk tetszett!

CSom