Szóval már annyit irtam róla. Mikor megleltem nem mentem be, mikor megkerestem zárva volt, és mikor nem kerestem belébotlottam.

Tehát szombaton a Koscielisko-völgyben találtunk Gabival egy működő bacówkát. A bacówka egy sajtkészitő műhely, és mivel errefele a legjellemzőbb népi kaják egyik legfontosabbika a sajt, ezért az ilyen nyilvános műhelyek is népszerűek.

A völgyben felfele haladva leltünk rá a kis faházra. Jellegzetessége, hogy nem csak a kéményén, de kicsit az ajtaján is jön ki a füst, és olyan az egész, mintha szinte kizárólag teteje lenne. Sajna azonban az előttünk álló turisták felhúzták a nénit, aki ott dolgozott, igy olyan perlekedős hangulatban volt, hogy inkább nem kérdeztünk semmit, csak jól körülnéztünk. (Melózott ott amúgy két górál férfi is, de olyan némák voltak, mint az ajtófélfa...)
Igaz a néni helyettük is perlekedett a turistákkal. Az egyik szerintem szándékosan kötözködött - nem tettszett neki, hogy az aludtejet műanyag eldobható pohárban kapja, és nem mives kis köcsögben. (Szerintem csak dohogó górál öregasszonyt akart látni.) A következő turista szerint Zakopanéban olcsóbb a sajt, és nem érti hogy akkor itt a termelőnél miért ilyen drága. Na ettől nénink aztán teljesen kijött a sodrából, és élénken elmondta a zakopanei sajtpiacosokat mindennek, és hogy azok nem általlanak csalni a recepttel bezzeg az övé mennyivel jobb!
Szóval ekkor nem próbálkoztunk...

Visszafele jövet azonban nyugalom lengte körül a kis házikót, és a nénit is csendes, békés, már-már nagymamás (jóféle) hangulatban találtuk. (A két férfit sehol, mert kiderült, hogy épp fejni vannak. Minden nap kétszer - hajnali és délután 4-kor fejik meg a nyájat.) Fontos, hogy a néni szerint a tradicionális lengyel, tátrai sajt, az oscypek, csak juhtejből készülhet.

A néni mesélt nekünk a sajtkészitésről. A tejet 36 fokosan beoltják az oltókultúrával - ezt szénát még nem evett borjú gyomrából nyerik - és ettől kialakul egy szép massza. Ez a bundz névre hallgat errefelé. Ezt besózzák, és még állni hagyják, majd kész a gyurmaszerű sajt.
Idáig elvben eléggé a sajtkészités hagyományos leirását olvashattátok elnagyolva. De innen a tradicionális tátrai hagyományok következnek.

Szóval ezt a gyúrható masszát formákba nyomják, és kis állás után - nem sikerült a néniből kiszedni - már ki is veszik. Ennek köszönhetik a különböző zakopanei sajtok érdekes alakjukat.
Ezt követi a füstölés. Ennek módja, hogy a kis faházikó egyik oldalán egy 30-40 cm mély kb 1-2 négyzetméteres mélyedés van. Ezt szépen kirakták kövekkel, és ebben van megrakva a tűz. Azaz inkább nagyon finoman parázsló tüzecske. Ennek a füstje száll fel, és a felette lévő polcokon sorakozó sajtokat füstöli. A kis sajtok egy napig, mig a nagyok 3-4 napig vannak a füstön. Mint kiderült, ennek folyamatosan égnie kell a megfelelő intenzitással, azaz a sajtkészitőknél valaki mindig ébren van.
Persze van olyan is, hogy fehér sajtot lát az ember a sajtárusoknál, hiszen nem az összes sajtot füstölik.

Végül vettünk 2 zlotyiért egy fehér sajtot - tény a zakopanei piacon ez 1 zlotyi lett volna. Amúgy jó volt, de valószinűleg nem kétszer olyan jó, mint ha a piacon szereztük volna.

Ha erre jártok, ne hagyjátok ki a sajtpiacot - nem nehéz eltéveszteni, mert a sétálóutca alján van. A piacon ezerféle kis és nagy, füstölt és füstöletlen sajtot vehettek juh, kecske vagy éppen tehéntejből készitve. Sőt, az öreg sajtárús nénikék általában tudnak pár szót is magyarul - pont úgy mondják, hogy "KÉCSKE" mint Tom Hanks a Terminál cimű film egyik legjobb jelenetében - és e mellett végigkóstoltatják az összes terméket, hogy a legjobbat választhassátok ki!

Szóval, jó étvágyat!

   CSom