Apróbb gond akadt a kocsi lámpájával, ezért elmentünk szervízbe, hogy minden szépen legyen. Nem is volt gond, 5 perc alatt megoldotta a szaki, így Barbabás szépen világít megint.
Menet közben hívta fel Gabi a figyelmemet, hogy az mennyire normális és biztonságos dolok, hogy a jó munkásember cigivel a kezében matat a motorháztető alatt. Azt hiszem nem, de úgy igazán kétségbe sem estem, mondván olyan sokszor csinálhatta már... (Igaz, hogy mindig van az utolsó...)
Egy régi élmény jutott eszembe, még több, mint 10 évvel korábbról. Ekkor jött ki a budapesti lakásba a legendás Géza bácsi, aki megtalálta a gázszivárgás helyét, és szódásszifon lencséjű szemüvegében hatalmas nyugalommal meghegesztette azt nyomás alatt, mondván kikapcsolni, bekapcsolni a gázellátást felesleges nyavalya.
Kicsit akkor be voltam szarva, meg ha jól emlékszem édesapám is. Persze nem történt semmi, Géza bácsi szépen meghegesztette a csövet, és többé nem volt vele gond.
Azt hiszem ez az az élmény, amióta nem akadok ki semmin, amire munkásember képes. Persze ettől még valószínűleg Gabinak volt igaza...
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.