Mostanság akárhova megyek, ismerősökbe botlom.

Ránk dudálnak barátok, a szczawnicai kisbuszos keblére ölel, hogy mennyi turistát hoztam ma neki, és nem sértődik meg, hogy csak kettőt. A hegyekben köszön a szembejövő idegenvezető, integetnek a buszosok, az éttermes meg úgy köszönt, hogy nincs itt a főnök, de üljünk le, együnk valamit, mert ezt a lelkére kötötték, és ha nem nyom le valamit a torkunkon, akkor kirúgják...

Még egy lószállító is integetett - mondjuk róla nem tudom, hogy honnan kéne ismernem, de jól esett.

Kezdünk zakopaneiek lenni! Jó érzés!

    CSom