Ma rendszámmal a kezemben,zuhogó esőben sétáltam haza a hivatalból. Úgy éreztem magam, mint a Taxi 1-ben Daniel, amikor megkapja a Taxi engedélyét. Egy szóval a mennyekben éreztem magam. Nem csak autónk van, hanem tátrai járásos rendszámunk is!!! Az élményt csak fokozta az ügyintézés olajozottsága.
Az autó megvétele után időpontot kértem a Járási Hivatalban a megfelelő osztályon, kaptam is két héttel későbbre, ami kicsit elkeserített, de hát hosszú a sor... De a hölgy a telefonba még megemlítette, hogy menjünk be előtte és soron kívül fogad minket, hogy ellenőrizze mindenünk meg van-e, hogy ne akkor derüljön ki, és ne kelljen többször bejárni.
Huuuu! Annyira meglepődünk, hogy be is mentünk másnap, és eléraktuk a vaskos autó mappát, vagy 30 különböző irattal. Átszálazta, kiválogatta mi kell és kiszúrta, hogy az egyik paíron nincs az aláírásnak dátuma. Tény, hogy rublika sincs rá, de ez egy új jogszabály, és hát e nélkül már nem fogadják el.
Teljesen ellágyultam ennyi törödés láttán, majd kikérdeztem mire is készüljek, mennyi időbe, pénzbe, idegsejtembe fog kerülni a rendszám (és forgalmi) szerzés? 45 perc volt a válasz, és nem hiszitek el, de percre pontosan annyit voltam ma ott.
Amikor megérkeztem - igaz kis késéssel - akkor már vártak rám. Mondjuk ki is kaptam a késésért. Az ügyintéző hölgy mindent szépen lediktált mit hova kell beírni. Egyedül az alpári stílusa emlékeztetett arra hogy Közép-Európában vagyok.
Otthon édes otthon...
Gyopi
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.