Zakopanei kalandozások

Cicáink szépen fejlődnek, de gazdára egyenlőre csak kettő talált. Azaz csak előjegyzésben, mert előbb még rendesen meg kell tanulniuk alomba járni, önállóan étkezni. Ezzel a tananyaggal az elmúlt héten nagyot haladtak. Azt hittem, megint olyan macerás alomba szoktatás lesz, mint az előző cicáimnál, de nem. Aga igazi úrinőként tudatosította gyermekeiben, mire is jó az a tálka tele homokkal... Teljesen elkápráztatott. És ennek hála nem kellett a csöppségeket elbarikádozni a fürdőszobában, mert hát egy szőnyegpadlós lakásban az ilyen édes macskácskák aknáit nem látom szívesen. Ráadásul most hogy egész idő alatt szem előtt vannak, folyvást kacaghatunk rajtuk. 

Ma este például Lizi (azaz Bözske), mikor Marci a konyhában tüsszentett, az ijedtségtől a levegőbe pattant (mintha láthatalan zsinórokon rántanák fel) és ott, mint a rajzfilmekben, helyben futott. Azt hittem leesek a székről, úgy kacagtam. (Az ő gazdája Márta lesz.)

Új nagy kedvencem Nelli, még gazdira vár. Ő klasszikus cirmosnak indult, mint Lizi, de útközben a Teremtő meggondolta magát és fehér térdzoknikkal látta el, amitől olyan esetlen kisiskolás hangulata van, és egy vörös csíkkal a derekán no meg néhány vörös folttal a pofácskáján meg a combján, amitől meg egy avantgard festőre emlékeztet. Szóval egy kisiskolás avantgard festő, és hogy a képzavar végképp kiteljesedjen, pont úgy tud nézni, mint egy óvódás. Ezt a nézést csak az ismeri, aki felnőttként került már 3-4 évesek óvódás csoportjába. Nem szólnak, nem mozdulnak, csak bámulnak, áhítattal csodálják az ember. Ez Nelli! Néha testvérei is csatlakoznak, ilyenkor négy kismacska néz olyan csodálattal fel ránk, hogy nehezen állom meg, hogy fel ne kapdossam őket egy kis kényeztetésre. 

Nelli heppje még, hogy bolondul a kezünkért, lábunkért. Ha éjjel arra ébredek, hogy valaki nyalogatja kezem, vagy lábam, szinte biztos, hogy Nelli az. No és a cipőkért is rajong, bár ebben a rajongásban osztozik testvéreivel. Mert egy cipőbe el lehet bújni, és fel lehet rá mászni, cipőfűzője van, no és a szaga... 

Gazdáltan még Bogi, őt fehér alapon mindenféle folttal ellátta a Teremető. Olyan jó fajta melankolikus, álomkóros macska lesz belőle, aki nagy barátja a saját pocakjának. Elsőként fedezte fel a szilárd táplálékot, testvéreit jóval megelőzve, és rögtön egy csülökcsonttal kezdte karrierjét. A fentmaradó idejét (amikor nem eszik) csak ritkán tölti felesleges rohangálással, ő kérem módszeres alvó...

És persze Egárról sem feledkezhetünk meg, aki az egyetlen férfi jelenleg a családban. Kissé nagyobb már, mint a húgai, és erre nem csak a Csom által hangsúlyozott növekedési erély, vagy mi a fene segít rá, hanem az is, hogy mint ha lenne benne egy kis perzsa vér is valahonnan.
Nagyon szép bundája van, fekete cirmos a jószág, és a megfelelő helyeken fehér mellénnyel, zoknikkal, és kézelővel rendelkezik. Igazi britt komornyik kinézete van a szentemnek!

     Gyopi