Tegnap idegenvezettem, s ezzel hihetetlen közelségbe került a jubileumi, huszadik idegenvezetés. (Mondjuk már rég túl is lennék rajta, ha nem szúr ki egy csomó utazóval a pünkösdi időjárás, de mint tudjuk, ami késik, nem múlik.)

A tegnapi darab igaz különlegessége az volt, hogy az első visszatérő csoportomat köszönthettem Zsuzsáék személyében. Mivel a busznyi ember egy jó része ősszel is volt, no meg az időjárás is kacérkodott egy kis zuhi gondolatával, ezért templomtúrára indultunk, ami összességében jól is sikerült.
A kakukktijás a síugrósánc volt - nem csak a tekintetben, hogy az nem vallási, hanem sportolási szentély - hanem azért is, mert ez volt az egyetlen hely, ahova nem jutottunk be, és csak kívülről csodálhattuk meg (az amúgy onnan is impozáns) létesítményt. Hogy miért nem? Karbantartás miatt. Zsírozták a libegőt... Hogy ezt miképp sikerült éppen a szezonban egy szombatra rakni, az számomra ugyan felvet kérdéseket, de ezkre úgysem a jegyszedő néni tudott volna válaszolni, így fel se tettem őket...

Végül is azt hiszem, hogy ennek ellenére jól sikerült a tegnapi nap, és bár a Tátra felhős volt, azért alapvetően az időjárás sem tolt ki velünk.

   CSom