Magyarországra utaztunk.
Ilyenkor végig járjuk a rokonokat, infót, pletykát, receptet cserélünk. Nővéremtől szoktam a legtöbbet tanulni, mindig valami újjal áll elő, mindig mesél valami érdekeset, amit nem rég olvasott, tanult. Ha néhány szóban kéne bemutatnom, mert akár órákat is áradozhatnék róla, akkor azt mondanám, hogy erdőszéli házukban öt gyereket nevel férjével együtt ( még pedig igen jól!). 1 tengerimalaccal, 1 törpenyúllal, 3 teknőssel, 1 kandúrral, 1 halakkal teli akváriummal, 1 kutyával, 1 anyakecskével és 2 gidával + 1 bakkal, no meg egy népes baromfiudvarral él együtt. Irigylésre méltóan sokat tud a fontos dolgokról, mint gyógynövények, gyógyteák, kenyérsütés, gyereknevelés és otthonszülés. Mindezt teológusi (hisz ez a végzettsége) és mindennapi szemszögből is.  Ráadásul meseszépen varr és gyönyörű ruhákat, szoknyákat hord... Íme a rövid bemutatás, és miután mindenki el tudja legalább nagyjából képzeni elmesélek egy történetet, ami a minap megesett vele.

Az iskolába ahova legidősebb lánya jár (7 éves) épp kisebb lányával érkeztek és összefutottak egy másik anyukával, aki tapintatosnak szánt hangon, megkérdezte. - Valamilyen kis egyház tagjai vagytok? - Nem, hisz a Római Katolikus Egyház nem tekinthető kicsinek. :)  Nővérem ledöbbent a kérdésen, no meg azon, hogy szektásnak nézték. - Miért gondoltad? Kérdésre adott válaszon Marci a mai napig röhög. - Hát, mert mindig szoknyában jársz, meg a lányaidat is abban járatod! - Ja, mert lányok...

Furcsa egy világot élünk, hogy ha egy nő szoknyát húz az már gyanús.

Gabi