No, voltam Magyarországon. Az utazás – legalább is odafelé – nem túl viccesen indult, mert kimentem várni az Orangeways menetrendszerinti buszára fél négyre a megadott helyre. Igazából négyig nem történt semmi, ami nem is gáz, hisz a busz Krakkó és Budapest között közlekedik, és csak benéz Zakopaneba, ha van fel, meg leszálló utas. Szóval kényelmesen elhelyezkedtem az útkereszteződés egyik járdaszigetén, és figyeltem az utakat, meg a helyi busz- és vasútállomás parkolóit.

Aztán 4 után, ahogy telt-múlt az idő lett egyre kisebb a gyomrom, hogy miért nem jön már a busz. Lehet, hogy egy utasért nem jönnek be Zakopanéba? Vagy lehet, hogy rossza napra vettem jegyet? Meg még hasonlók. Végül 35 perc késéssel felbukkantak, és felvettek. Szóval bejönnek egy ember miatt is, csak épp sok az útfelújítás, meg lakhelyünk úgy néz ki amúgy is a dugóiról lesz híres még egy darabig, mert a kis utcák nem bírják el a rengeteg autós turistát…

Az út amúgy kellemes volt, az éjszakát Márialigeti Annáéknál töltöttem, és kitárgyaltuk Áronnal – többek között a Krakkói Főkonzulátus ügyét. Vasárnap hajnalban irány Kaposvár. A vonat persze csak Dombóvárig járt, utána marha kényelmetlen pótlóbusz, de alapvetően ez reményre ad okot, hisz én arra következtettem ebből, hogy végre felújítják a vágányokat. Ezek állapotáról mindent elmond az, hogy a közelmúltban Dombóvár – Kaposvár vonalon egy verseny keretében több kerékpáros is lenyomta a sebes vonatot, szóval van hova fejlődni…

Kaposváron ki az egyetemre, szállás elfoglalása, és végre aludtam kicsit… Este pedig átnéztem egyszer a tételeket, amelyekről másnap derült ki, hogy nem is kell az összes.

A hétfői államvizsga jól indult, mert a 9 órás kezdéshez igazodva, odamentünk 8:43-ra, ami későnek bizonyult, mert a jegyző letolásával kezdtük a napot, hogy hol voltunk a bemutatásnál, meg az államvizsga megnyitásánál. Végül hetediknek vizsgáztam, természetesen (elsöprő) sikerrel, szóval amiért jöttem, az megvan, mérnöktanár lettem.

Délután kis buli, majd irány Dunaharaszti, a hely ahol a szerdai buszindulást terveztem kivárni. Némi kis budapesti ügyintézés – F1 jegyek a kolleganőnek, elhanyagolhatatlan magyar étkek (Karaván sajt, szotyi) megvétele – mellett élveztem a semmittevést, meg a vidéki életet.

Szerda hajnalban aztán korai keléssel – hisz el kellett érni a 6 órakor induló buszt – búcsúztam szüleimtől, és röpke 6 órás buszozás (Megnéztem az 50 első randi, a Míg a jacpot el nem választ, meg még valami hasonló karakterű filmet…) után érkeztem meg a városba. Gyorsan hazaslattyogtam, majd irány az iroda, Gabi megölelgetése, majd megint haza, aludni egy jót.

Hát, még mindig szép itt, főleg, hogy mostanság már a nap is hét ágra süt egész álló nap, a hőmérséklet kellemes, az táj pedig még mindig gyönyörű. De azért örülök a magyar útnak is, no meg annak, hogy immáron két diplomám van…

CSom