Zakopanei kalandozások

Az étterem ajánlók és kritikák mellé párhuzamosan megálmodtam a cukrászatok és sütik rovatát. A sorozat létjogosultsága mellett több dolog is szól. Az első és talán a legfontosabb, a lengyelek a miénknél jóval fejlettebb édesség kulturája. (Bár a marcipánt nem nagyon ismerik.) Ennek köszönhetően döbbentes már már zavarba ejtő válatszték, ami egy egy cukrászdában letámadja az embert. No és itt nem szokás órákig állni és válogatni, (esetleg fel, vagy ki próbálni több mindent) mint egy jó cipő boltban. Itt az ember sorra kerül és mondani kell, mert mögötte is állnak, és a pultos kisasszonyok nagyon helytelenitően néznek amúgy is. (Mint általaban a boltokban az eladók.) Egy szóval a rovat, azért jött létre, hogy önbizalommal telve lépjetek be egy-egy ilyen szentélybe és csipőből tudjatok választani. A másik ok amiért ez a rovat létre jött, az, hogy okot és indokot teremt a cukiba járásra. És kérem ez sem elhanyagolható.

Szóval az első cukrászda a SAMANTA névre hallgat és, bár mi a Krupówki elejen voltunk, benne azóta felfedeztem, hogy ez egy több boltot is üzemeltető cég. A cégér szerint nagyon öreg és patinás, belül ugyan az a habos- babos, jellegzetes cukrászda stilus fogad, mint bárhol Europában. A választék igen nagy. Mi a klasszikus krémessel (lengyelül -KREMÓWKA) keztünk, és egy névtelen finomsággal. A hatékonyság érdekében Marcit is bevontam a kisérletezésbe, és ilyenkor Ő is kap sütit, aminek a felét én eszem meg. (Persze cserébe megkapja az én felemet.) A kremówka jóval krémesebb, mint a magyar (több vajjal készül a krémje), a külseje viszont nagyon hasonló a miénkhez. Azoknak ajánlom, akik nem akarnak kockáztatni. Bár a porcukor réteg a tetején olyan vastag, hogy Csom majdnem belefulladt. A másik névtelen finomság vékony piskóta rétegből, mennyei krémből, dió darabkákból és iszonyú édes karamella öntetből állt. (Azért névtelen, mert a táblácskája valahova elkeveredett igy rámutatással kértem, ezt a módszert akkor is érdemes használni, ha a pultos kisasszony nem bizonyul egy nyelvész zseninek, és pont nem tud az áltáatok beszélt nyelvek egyikén sem.) A süti nem volt rossz, de túl édes volt.

Mielőtt belevetnénk magunkat a további sütik részletes elemzésébe, el kell mondanom, hogyan is árulják itt a sütiket. Ugyanis nem mindet adják, darabra mint nálunk. Vannak a „tepsis sütik” amik nagy tepsikben egyben azaz egészben fekszenek és várják a vevőket. A vevő jön és ha tapasztalt mond egy számot, és annyi dekagramm pl. almáspitét kap. Ha nem tapasztal akkor mutatja, pl. ekkorát kézzel vagy azt a sarkot, ne inkább a másikat. Ezzel nagyon kell vigyázni, mert akinek kivános a szeme, az aztán akkora adagot kap, hogy a férje lesz kénytelen megenni.

Gyopár