Zakopanei kalandozások

Ez egy vendégblog, egy nálunk lakó/nyaraló jóbarát (Martos Márton) írta, erről:

   CSom

A helyibbnél is helyibbek errefelé a gurálok. Minden erre járó hallgatja róluk a vicces történeteket, a legtöbb nagy mennyiségű zsírról és alkoholról is megemlékezik. Megtanultuk mi is, milyen a gurál tea: bögrényi vodkát kavargatnak kiskanállal. De kezdj el inni egy gurállal, és másnap úgy örülnél a bögrényi vodkának, mint egy vödör hideg kútvíznek aszálykor.

Jön a sajtkészítő, – gurál a lelkem, hegyen lakik, tehenet tart – van nála egy üveg átlátszó folyadék. Azért hozza, mert viszonozni akarja, hogy adtunk neki egy doboz sört. Ha előre tudjuk, hogy százalékban egy rekesznyit is viszonozni fog, azt hiszem, rohanva jövünk le a szitáló ködben a hegyről.

De nem tudjuk, a sajtkészítő meg széles vigyorral helyi kólába keveri az üvege tartalmát. Nem méri, csak úgy érzéssel. A kezünkbe nyomott pohár aurájából már tudjuk, hogy baj lesz, a körömlakklemosó semmihez sem hasonlítható illatát árasztja a kólabarna folyadék. Megúszhatatlan koccintás széles mosollyal, utána leírhatatlan nyelésélmény ökölbe szorult talppal. Íz nincs. Marás van. Köhögni kéne és a fintor felett kedves arcot vágni, hogy a büszkén bólogató sajtkészítő meg ne sértődjön.

Sikerülhet, annyira nem sértődik meg, hogy azonnal újratölt, de a szétszedett szaglószervek már nem érzik a maró szagot, és az első adag elnyomja a veszélyérzetet. Annyi marad belőle, hogy amíg a boldog gurál a következő üveg méregért megy, megnézzük a címkét, ami szerint a tartalom Spirytusz Rektyfikowany, lelke mélyén pedig 95 százalékos alkohol igazából.

Az új üveg viszont talán más – más egy frászt – úgyhogy mindenképp meg kell kóstolni azt is. A marás után csak a helyi kóla borzasztó mellékíze marad, és csak az tűnik fel, hogy mintha értenék lengyelül.

Az utolsó két pohárral már mindketten a mellettünk lévő bokorba öntjük.

Másnaposság nincs. Másnap nincs. A sajtkészítő tartozik nekünk egy keddel!

    Martos Marci