Beszámoló a gorlicei útról.
Hát a városra kevés időnk maradt. Effektíve szombat éjfél és vasárnap fél három között bóklásztunk a belvárosban, ami szép, de nem nagy. (Nem is kell annak lennie, hiszen kisvárosról vagyon szó.) Az idő egy részét a főtéren lévő pizzériában töltöttük, ami éjjel egykor a megváltással ért fel, de amúgy senkinek sem ajánlom, mert vacak a pizza, és kissé késdobáló is. Az éhség miatt azonban felülemelkedtünk bizonyos elvárásainkon...
A városlakók elégedettek, kedvesek. Nem szeretik a politikusokat, de a városvezetéssel (akik sokat pályáznak, és a nyert pénzeket a városra költik) elégedettek.
No persze akivel beszéltünk.
Az idő nagy részét a helyi rendőrpalotában töltöttük, főleg azzal, hogy vártunk, esetleg azzal, hogy Gabi dolgozott.
A rendőrpalota klassz, betekinthettünk a munkájukba is, és még szálló része is van. (Ott laktunk.) Aki viszont a légkondit tervezte - állandó, leállíthatatlan elszívókkal, amelyek mellett úgy lehet elaludni, hogy az ember azt képzeli, hogy a tengerparton van - csókoltatom, és továbbképzésre felterjesztem...
E mellett a rendőr azért rendőr, esetenként méltó a viccekre. (Bár tök rendesek voltak, meg minden, sőt szerintem még lazák is az eljárás során...) De megkérdeztük előre, hogy én tudok-e dolgozni, magyarán van-e net. Van mondták. Volt, de csak belső gépeken, külsőt nem lehet csatlakoztatni. Belsőn meg úgy, ha fölötted áll a gép tulajdonosa, és nézi, hogy nem csinálsz-e valami huncutságot.
Ennyit a hétvégi munkáról...
CSom
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.